Egy új módszerrel azonosíthatóvá válhatnak azok a sejtek, amelyekből később a petefészekrák kialakul.

A 2012-es londoni olimpia alatt kezdődött meg Nagy-Britanniában egy óriási vállalkozás, amely számos úttörő eredménnyel szolgált az onkológia területén.

A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakor­lat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.

A molekuláris daganatdiagnosztika és -terápia az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül: ismeretanyagunk bővülése mellett technológiai szinten is hatalmas vívmányokra tettünk szert, melyek a standard klinikai gyakorlatba is számos változást hoztak. 

Az emberi genomot a mindennapokban számos DNS-károsító hatás éri. A károsító ágensek a DNS-t sokféleképpen tudják módosítani. A DNS-repair mechanizmusok feladata ezeknek a lézióknak a kijavítása és a humán ge­nom épségének megőrzése. Akár örökletes, akár környezeti tényezők okoz­ta meghibásodásuk számos betegséghez vezethet.

Bevezetőt írni egy, az adott szakmát ke­retbe foglaló, annak újabb kihívásait taglaló kiadványba nem könnyű feladat. Igaz ez az a tudomány, orvostudomány bármely területére, így a szülészet-nőgyógyászatra is. Ugyanakkor egy ilyen jellegű bevezető elkészítésére szóló felkérés elis­merés és megtiszteltetés a szerző számára.

Összetett vizsgálatokkal a nehezen kimutatható petefészek- és méhtestrák is korai stádiumban felismerhető.

Egy vérvizsgálattal a legfontosabb nyolc daganat kimutatása esetleg már korai stádiumban is lehetséges.

Nem elég meggyógyulni a rákból, a kezelések következményeit is túl kell élni. Ez különösen igaz a gyermekkorban daganatos megbetegedésen átesetteknél, akikben a kezelés jelentősen növeli a későbbi egyéb megbetegedések kockázatát. 

Az endometriumrák a leggyakoribb nőgyógyászati daganat az Egyesült Államokban: 2014-ben várhatólag 52 630 új esetet kórisméznek, és a méh rosszindulatú tumorainak körülbelül 2%-át képező méhtestrákok és -sarcomák 8590 nőbeteg életét követelik majd.¹ Négy közül körülbelül három esetet az 55 év feletti korosztályban diagnosztizálnak. A postmenopausalis nők 90%-ánál az endometriumrák hüvelyi vérzéssel jelentkezik.² Más részről, a postmenopausalis vérzéssel (PMB, postmenopausal bleeding) orvoshoz forduló nők körében akár 14% is lehet az endometriumrák előfordulása. A PMB definíció szerint az utolsó havi vérzés után legalább 12 hónappal fellépő hüvelyi vérzést jelent.^3,4 E betegek azonnali és hatékony kivizsgálást igényelnek.