A heveny jobbszívfél-elégtelenség kórélettana, a betegek ellátása, személyre szabott kezelésük irányítása bonyolult feladat. Az elkülönítő és az akut kórismézés alapja a betegágy melletti célzott echokardiográfia. A kezelés célja az alapbetegség, illetve a kiváltó tényezők kezelése, kombinálva a hemodinamika egyénileg tervezett, a jobb kamra fennálló működéséhez igazított optimalizálásával.
Heberden 1768-ban leírta az angina pectorist, de a kezelésére „keveset vagy semmit sem” ajánlhatott. Hat évvel később Joseph Priestley felfedezte a nitrogén-monoxidot. Újabban a nitroglicerin és más nitrogénvegyületek az angina hatásos terápiáját jelentik, beleértve a transzdermális alkalmazási módot is.
A pulmonális artériás hipertónia (PAH) mai kezelése más-más támadáspontú készítményekkel nagy előrelépés a 10 évvel ezelőtti lehetőségekhez képest. Metaanalízis igazolja a szerek túlélést javító hatását. A PAH továbbra is súlyos, progresszív kórkép alacsony túléléssel, de a három alapvető gyógyszerosztály mindegyike tartogat új szereket a közeljövőre. A számos új készítmény mutatja, hogy jelentős kutatások zajlanak a pulmonális hipertónia területén, s hogy ez a kutatómunka eddig feltáratlan tudományos információkkal és a betegek jobb kezelésével kecsegtet.
A serelaxin alkalmasnak tűnik a megtartott bal kamrai ejekciós frakció mellett kifejlődő heveny szívelégtelenség célzottabb kezelésére, a nemrég lezárult RELAX-AHF tanulmány pozitív eredményeit azonban további bizonyítékokkal kell kiegészíteni.
Az Eisenmenger-szindróma a sönthöz köthető pulmonális artériás hipertónia legsúlyosabb formája. A betegség kihat az életminőségre, a betegek morbiditása, illetve mortalitása nagy. A pulmonális hipertónia célzott kezelésén kívül a prevenció, valamint a cianózis és a magas pulmonális nyomás szövődményeinek kivédésére tett lépések is fontos szerepet játszanak a jó általános állapot fenntartásában, a túlélésben. A tüdő- vagy szív-tüdő transzplantáció lehetősége az esetek többségében mérlegelendő.
Orvostovábbképző Szemle Különszámok 20 éves jubileumi különszám
OTSZ Online >> Rovatok >> Jubileumi különszám
2014-01-13
A fejlődés a medicina egyes területein nem egyenletes, és néha nehéz is érzékelni a valódi fejlődést, ha csak a napról napra változó információkkal találkozunk. Ezért kiváló alkalom a visszatekintésre a felkérés, ami a kardiológia elmúlt 20 évének bemutatására érkezett. Végezhetnénk az elemzést az egyes területek korszakalkotó újdonságainak évenkénti áttekintésével, de úgy döntöttünk, hogy kiválasztjuk a leggyakoribb, legfontosabb kardiológiai kórképeket és megnézzük, hogyan kezelték a beteget 20 évvel ezelőtt és hogyan most. Ez utóbbi nemcsak izgalmasabbnak tűnik, hanem jobban is mutatja majd azt a hatalmas fejlődést, amin a kardiológia az elmúlt két évtizedben átment.
Az eset az elsődlegesen artériás eredetű pulmonális hipertónia egyik típusát mutatja be. A kivizsgálás a panaszok és leletek hátterében krónikus embolizációt igazolt, és fölvetette, hogy pulmonális endarterektómiával meg lehetne szabadítani a beteget a progresszív lefolyású betegség végzetes következményeitől.
Az endoteliális diszfunkció az endotélium olyan szisztémás kórállapota, melynek jellemzője a vazodilatátorokhoz – alapvetően a nitrogén-monoxidhoz – való korlátozott biológiai hozzáférés. Ennek nyomán zavart szenved az endotéliumdependens vazodilatáció, károsodik az érfal anyagcseréje és működése. Az endoteliális diszfunkció egyik kulcsfontosságú eleme a reaktív oxigéngyökök fokozott termelődése, mely egy sor betegség – köztük a magas vérnyomás, ateroszklerózis, diabetes mellitus, szívhipertrófia, szívelégtelenség, isémiás-reperfúziós károsodás és stroke – kialakulásában szerepet játszik. Mindezek fényében nagy klinikai jelentőséggel bírnak azok a szerek, melyek kedvezően befolyásolhatják ezeket a változásokat. Vascular Health and Risk Management, 2012. március
Érvek mellette Minden olyan szernek, amelyről véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatokban bebizonyosodott, hogy hatásos ellenszere a jobbszívfél-elégtelenségnek, erős értágító hatása van. Ez nem azt jelenti, hogy fő hatásuk a pulmonális nyomás csökkentésében rejlene: a hangsúly inkább a szív perctérfogatának növelésén és a jobb pitvari nyomás csökkentésén van. Érvényes mindez a prosztanoidokra, az endotelinreceptor-antagonistákra és a foszfodiészteráz-gátlókra éppúgy, mint az inhalatív nitrogén-oxidra vagy az oxigénre. A kivételt a kalciumantagonisták képezik, amelyek a pulmonális nyomás csökkentésével fejtik ki hatásukat, illetve az antikoagulánsok, amelyek értágító hatás nélkül javítják a pulmonális arteriális hypertonia (PAH) prognózisát.
Érvek elleneA heveny vagy idült jobbszívfél-elégtelenség eredeti okának gyors és kielégítő orvoslása a gyakorlatban sokszor nem lehetséges. Ilyenkor az orvos arra törekszik, hogy tünetileg befolyásolja a panaszok fő okát, az erősen csökkent perctérfogatot („low-output failure”). Mindamellett valamennyi kezelési mód alkalmazásakor figyelembe kell venni a két kamra együttműködésére gyakorolt összetett hatásokat, valamint a kis- és nagyvérköri ellenállás következményes változásait.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.