A bélmikrobiom összetétele nagy pontossággal képes megjósolni a bőrdaganat kiújulásának valószínűségét.

A vulva laphámkarcinómája ritka daga­nat, melynek előfordulása az idős női populációban növekvő tendenciát mutat. Korai stádiumban sebészi kezeléssel jó eredmények érhetők el, azonban előreha­ladott vagy áttétes esetekben a prognózis kedvezőtlen, a hagyományos szisztémás kezelési lehetőségek hatékonysága kor­látozott.

A tumorsejtek nem csak a stromális környezetben képesek szaporodni, hanem agresszívebb, invazívabb fenotípusuk a szerv más részein is megjelenik.

A lokálisan alkalmazható gyógyszerleadó gél tartós gyógyszerhatást biztosít, ráadásul a sugárkezelés hatékonyságát is fokozza.

Egy teljesen új megközelítés a tumor környezetének megváltoztatásával akadályozhatja meg az áttétek kialakulását.

A korai emlőrák gyógyításában továbbra is a sebészi kezelés a leghatékonyabb módszer. Az emlőmegtartás és az onkoplasztikai elvek alkalmazása általánosan elfogadottá vált, az axilla sebészi kezelésében az őrszemnyirokcsomó-biopszia az elsődleges, és az axilláris blokkdisszekció (ABD) indiká­ciója tovább szűkült. Az egyre szélesebb körben alkalmazott neoadjuváns onkológiai kezelés új kihívások elé állította a sebészetet. Az emlőrák mortalitásának csökkentésében fontos szerepet játszik a minőségbiztosítás kiterjesztése, az emlősebészeti képzés erősítése és a centralizáció felgyorsí­tása dedikált emlőrák-diagnosztikai és -terápiás központok létrehozásával. Az alábbiakban a V. Emlőrák Konszenzus Konferencia tartalmára épülve, a legfrissebb nemzetközi tanulmányokat és szakértői javaslatokat figyelembe véve foglaljuk össze az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásainkat.

Magy Onkol 69:276-295, 2025

A bőrtumorok közül a kaukázusi rasszba tartozó betegeknél a keratinocyta ere­detű bazálsejtes karcinóma és a laphám­sejtes karcinóma (cSCC) teszi ki az esetek körülbelül 90–95%-át, melyeket ha időben felismerünk és kezelünk, akkor a betegek 5 éves túlélése több mint 98%-os.

A malignus nem melanóma bőrtumorok általában alacsony rizikójú betegségek, melyek sebészi úton jól gyógyíthatóak, azonban a lokálisan kiterjedt vagy metasztatikus tumorok kezelése igen nagy terápiás kihívást jelent. A korábban alkalmazott citotoxikus kemoterápiák és az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló terápiák magas morbiditással jártak és hosszú távon gyenge terápiás eredményt mutattak, azonban a Hedgehog jelátviteli utat gátló célzott terápiák és az immunterápiák megjelenésével a betegek életkilátásai javultak, mind a túlélés, mind az életminőség tekintetében. A neoadjuváns immunterápiák vizsgálata még folyamatban van, de a bizonytalan sebészi szélek vagy jelentős morbiditás[1]sal és funkcióvesztéssel járó műtétek esetén az immunterápia jó alternatíva lehet az esztétika és a funkció megőrzésében, és az onkológiai terápiák kombinációjával a beteg hosszú távú túléléséhez is hozzájárul. Két esetbemutatásunkkal a fenti megállapításokat kívánjuk megerősíteni.

Magy Onkol 69:173-178, 2025