Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Az eddigi eredmények szerint az EphA3 célpontú CAR-T sejtes kezelések forradalmasíthatják az agydaganatok kezelésének eszköztárát.

A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A prosztatarák az egyik leggyakrabban látott malignitás. A radikális prosztatektómiát – nyílt, laparoszkópos vagy robotasszisztált megoldással – tekintik a közepes, valamint
magas rizikójú prosztatarák elsővonalbeli kezelési módjának a sugárterápia mellett, ha a várható túlélés meghaladja a 10 évet. Az alacsony rizikójú betegek esetében is szóba
jön a radikális prosztatektómia az aktív követés mellett. Ma a robotasszisztált radikális prosztatektómia a legáltalánosabb
sebészi kezelése a lokalizált prosztataráknak. A módszer rövidebb hospitalizációs idővel és alacsonyabb transzfúzióigénnyel párosul a nyílt műtéttel szemben. A robotasszisztált radikális prosztatektómiával kielégítő hosszú távú, biokémiai kiújulástól mentes túlélés és tumorspecifikus túlélés érhető el alacsony, közepes és magas rizikójú prosztatarák kezelésében is. Előnye a műtét utáni gyors kontinenciafelépülés, illetve az erektilis funkció helyreállásának magas aránya. A minimálinvazív megközelítés költségei magasabbak, mint
a nyílt radikális prosztatektómiának, a gyorsabb posztoperatív felépülésből származó előnyöket érdemes tovább vizsgálni a költséghatékonyság számszerűsítéséhez. A robotasszisztált módszer számos új műtéti technikát tett lehetővé, további
rapid fejlődés várható ezen a területen.

Magy Onkol 68:255- 261, 2024

Az endometriumkarcinóma a leggyakoribb nőgyógyászati daganat. Elsődlegesen 60 éves kor körül a legmagasabb az előfordulási gyakorisága. Az esetek többsége korai stádiumban kerül felismerésre, ezért jó prognózisú betegségről beszélhetünk. A betegek többsége obezitásban szenved, ami az elsődleges sebészeti kezelést megnehezíti. A nemzetközi protokollok által is javasolt minimálinvazív eljárás az elsőként választandó megfelelő sebészi kezelés, amely a betegek
számára jelentősen csökkenti a szövődmények előfordulását. A robottechnika különösen fontos szerepet tölt be a gyakran kóros kövérséggel szenvedő betegek ellátásában. A cikkben
összefoglaljuk az endometriumkarcinómával kapcsolatos ismereteket és a Semmelweis Egyetemen csaknem 2 éve megkezdett da Vinci robotasszisztált műtétekkel kapcsolatos tapasztalatainkat.

Magy Onkol 68:231-237, 2024

A robotasszisztált nyelőcsősebészet (RAMIE) bevezetése jelentős előrelépést jelent a minimálisan invazív sebészetben. A robotrendszer jellemzően nagy felbontású 3D kamerát és speciálisan mozgatható műszereket tartalmaz, amelyeket a sebész egy konzolról vezérel. A módszer segítségével csökkentve
a beavatkozás okozta traumát, gyorsabb felépülési idő érhető el a hagyományos nyitott műtétekhez képest. Ezen túlmenően a robotműszerek biztosította megnövelt
mozgástartomány lehetővé teszi a precízebb manipulációt a nyelőcső és a környező szervek területén, ezzel javítva a tumorreszekciók és rekonstrukciók eredményességét. A klinikai
vizsgálatok eredményei ígéretesek: csökken a posztoperatív fájdalom, alacsonyabb a szövődmények kockázata és rövidebb a kórházi tartózkodás, ugyanakkor az onkológiai eredmények minimum egyenlőek a nyitott műtétekhez viszonyítva. A technológia fejlődésével a robot által támogatott
nyelőcsősebészet várhatóan egyre szélesebb körben terjed el jobb műtéti eredményeket biztosítva a jó- és rosszindulatú nyelőcsőbetegségek sebészi kezelése során egyaránt.

Magy Onkol 68:215-220, 2024

A tripla-negatív szövettani típust (ER-, PR-, HER-2-negatív) az emlődaganatos betegek kb. 15-20%-ánál igazolják a patológusok.¹ Gyakrabban diagnosztizálják fiatal betegeknél. A daganat általában magasabb osztódási rátájú, sokszor 2 cm feletti tumormérettel és lokális hónalji nyirokcsomóáttéttel kerül felismerésre. Gyakran szükséges neoadjuváns onkológiai kezelés a jobb terápiás hatás végett.² Sokszor előrehaladott, metasztatikus állapotban kerül sor a felismerésére. Előrehaladott betegség esetén prognózisa rossz, teljes túlélés irodalmi adatok alapján 12–18 hónap.³ BRCA1/2 mutáció gyakrabban fordul elő ennél a hisztológiai típusnál. Szisztémás kezelés mellett is gyakori a kiújulás, kezelése kihívás elé állítja klinikusokat. Gyógyszeres kezelés során immun-, kemoterápia és célzott terápia egyaránt szóba jöhet további molekuláris vizsgálatok alapján.

A kéztő alagút szindróma (carpal tunnel syndrome, CTS) az alapellátásban látott leggyakoribb, az idegek összenyomásából adódó neuropathia. Oka a nervus medianus kompressziója a csukló hajlító szalagjai alatti térben, amely a csukló vagy a lateralis kézujjak és a hüvelykujj fájdalmához, paraesthesiához, és súlyos esetekben érzéskieséshez, valamint a thenar izomzat gyengeségéhez vagy atrófiájához vezethet. Az alábbiakban a klinikai diagnózis menetét és azt ismetetjük, hogy hogyan segítheti a kórtörténet és a fizikális vizsgálat a bizonyítékalapú ellátást.

American Family Physician. 2024 június