Az emlőrák korszerű sebészi kezelése az elmúlt három év­tizedben gyökeresen megváltozott. Az új eljárások beveze­tésében, a napi gyakorlatba való átültetésében több hazai centrum meghatározó szerepet vállalt. Hasonlóképpen ezek a centrumok saját eredményeik/tapasztalataik megosztásával formálói is voltak a folyamatosan megújuló hazai irányel­veknek. Közleményünkben a szegedi Sebészeti Klinikán, elsősorban a korai emlődaganatok és az axilla sebészetéhez kapcsolódó vizsgálataink több fontosnak tartható eredményét ismertetjük.

Magy Onkol 70:239-246, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia a melanómás betegek se­bészi kezelésében vált elsőként standard módszerré, mint patológiai stádiummeghatározó beavatkozás. Az eljárás kivitelezése speciális sebészi jártasságot és szoros multidiszciplináris együttműködést igényel az onkológia, sebé­szet, nukleáris medicina és a patológia részéről. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ­ban harminc évvel ezelőtt, az úttörők között vezettük be az őrszemnyirokcsomó-biopsziát a melanómában szenvedő pácienseknél. A jelen publikációban két és fél ezer beteg kezelése során szerzett tapasztalatainkat összegezzük a té­mában megjelent közleményeink alapján. Munkacsoportunk foglalkozott a primer tumor regressziójának az őrszemnyirok­csomó metasztatikus érintettségével való összefüggésével, a vékony, a négy mm-nél vastagabb melanómás és a fej-nyaki őrszemnyirokcsomó-biopszián átesett betegeink adatait is analizáltuk. Az adataink megerősítik, hogy az őrszemnyirokcsomó-biopszia továbbra is az onkológusok számára a legfontosabb támpont a betegek adjuváns kezelésének meghatározásában. A melanómás betegek gyógyítását a jö­vőben is centrumokban, multidiszciplináris teamdöntésekre szükséges alapozni, ahol minden diagnosztikai és terápiás modalitás rendelkezésre áll a személyre szabott terápiák megvalósításában.

Magy Onkol 70:213-218, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopsziát 1997-ben kezdtük el al­kalmazni emlőrákok staging vizsgálataként a kecskeméti megyei kórházban. Axilláris blokkdisszekció a validáció alatt mindig kiegészítette az őrszemnyirokcsomók eltávolítását, majd csak áttétes őrszemnyirokcsomók esetén, a későb­biekben csak makrometasztázisos esetekben, végül több mint két makroáttétes őrszemnyirokcsomó esetén történt, illetve neoadjuváns kezelést követően reziduális nodális betegség jelenlétében. A technika is változott: vitális kék festékjelölés után (kombinált) radioizotópos, fluoreszcens, illetve radarlokalizációs jelölés is helyet kapott az eljárások között. Az őrszemnyirokcsomók szövettani vizsgálata ezzel párhuzamosan módosult: 1. a nagyon részletes, minimális érintettséget is magas arányban azonosító feldolgozástól a makrometasztázisok azonosítását, illetve kizárását célzó korlátozottabb feldolgozás felé; 2. az immunhisztokémia álta­lános felhasználásától a szelektív esetekben való felhaszná­lásáig; és 3. az intraoperatív lenyomatcitológia makroáttétek minél szélesebb körű kimutatására történő adaptációjától annak egyre limitáltabb felhasználásáig. A közleményben a változások leírása mellett ezek hátterét, racionalitását is vázoljuk. A bevezetés óta folyamatosan változó sebészi eljárások és szövettani vizsgálatok a jövőben is módosulhat­nak további gyakorlati megfontolások alapján.

Magy Onkol 70:227-237, 2026

 Cél: Az őrszemnyirokcsomó- (SLN-) biopszia jelenlegi sze­repének kritikai áttekintése endometrium-, méhnyak-, vul­va- és petefészekrákban, valamint a nemzetközi evidenciák összevetése egy intézet sebészi tapasztalatával.

Módszerek: Randomizált vizsgálatok, prospektív kohorszok, szisztematikus áttekintések és metaanalízisek célzott feldol­gozása, kiegészítve 141 beteg retrospektív, kizárólag leíró jellegű intézeti adatával (indocianinzöld-jelölés, robot- és laparoszkópos platform).

Eredmények: Endometriumrákban az SLN-biopszia a rendel­kezésre álló prospektív és metaanalitikus adatok alapján nem jár rosszabb onkológiai kimenetellel, mint a szisztematikus limfadenektómia. Korai méhnyakrákban újabb randomizált vizsgálat igazolta, hogy az önmagában végzett SLN-biopszia nem rosszabb (non-inferior) a limfadenektómiánál, miközben csökkenti a műtéti morbiditást. Megfelelően kiválasztott vulvarákban a lágyéki deeszkaláció adja a legtisztább mor­biditási nyereséget. Petefészekrákban az eljárás vizsgálati fázisban marad. Az intézeti kétoldali detekciós arány (78,7%) megfelelt a kortárs nemzetközi adatoknak.

Következtetések: Az SLN-biopszia a nőgyógyászati onko­lógia kulcsfontosságú deeszkalációs sebészeti stratégiája, amely a pontos patológiai feldolgozás mellett onkológiailag is pontosabbá teszi a stádiumbeosztást; eredményessége a betegkiválasztástól és a centrumtapasztalattól függ.

Magy Onkol 70:269-276, 2026

A klórpromazin és prometazin kombinációjával kiváltott hipotermia csökkenti az agysérülések mértékét és jobb felépülést tesz lehetővé.

Az obezitás a gasztroenterológus szemszögéből két okból lényeges. Egyrészt rizikótényezőként befolyásolja számos emésztőszervrendszeri benignus és malignus betegség kialakulását, rontja azok prognózisát és a kezelésre adott választ, ezért kihívás a mindennapokban a szakellátás so­rán. Másfelől a gasztroenterológus az egyre szélesebb körben elérhető en­doszkópos bariátriai módszereknek köszönhetően is részt vehet a testsúly­csökkentő kezelésben, a sebészi bariátriai eljárások alternatíváját kínálva.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A bélmikrobiom összetétele nagy pontossággal képes megjósolni a bőrdaganat kiújulásának valószínűségét.

A vulva laphámkarcinómája ritka daga­nat, melynek előfordulása az idős női populációban növekvő tendenciát mutat. Korai stádiumban sebészi kezeléssel jó eredmények érhetők el, azonban előreha­ladott vagy áttétes esetekben a prognózis kedvezőtlen, a hagyományos szisztémás kezelési lehetőségek hatékonysága kor­látozott.