Az SLE sok szervet érintő, ritka autoimmun betegség. A különböző időben és súlyossági formában megjelenő tünetek okán e krónikus betegek tartós gondozást és kezelést igényelnek. Magyarországon kb. 3–5000 rendszere­sen gondozott SLE-s beteg van, azonban a tényleges prevalencia ennél jóval magasabb lehet. Az SLE-t elsősorban a betegség korai felismerésében és terápiájában nagy tapasztalattal rendelkező reumatológus/immunológus szakorvosok diagnosztizálják és kezelik, de a betegek rutinellátásában a gondozó családorvosnak és a társszakmák szakrendelésein dolgozó kol­légáknak is kiemelkedő szerepe van.

Az első, krónikus derékfájdalom miatt mélyagyi stimulációval kezelt vizsgálatának előzetes 6 hónapos eredményei szerint az eljárás csökkenti a fájdalmat, az opioidhasználatot és a fogyatékosságot. 

A vibráló, lenyelhető tabletta a gyomor feszülését érzékelő receptorok stimulálásával kelti a jóllakottság érzését, így új módszer lehet az elhízás megelőzésére.

A nyirokcsomókba bekerült emlőráksejtek képes lehet átprogramozni a nyiroksejteket, hogy azok toleránssá váljanak a tumorsejtekkel szemben.

Egy új antitest a B és T limfocita attenuátoron keresztül lehet képes az immunrendszer káros aktivitásának csökkentésére autoimmun kórképekben.

Egy amerikai kutatócsoport a rákos sejtek felébresztésének és az áttétek képződésének megakadályozásában kulcsszerepet játszó szignalizációs útvonalat írnak le.

A pulmonális artériás hipertónia a szisztémás sclerosis (scleroderma) gyakori és súlyos következménye, mely a scleroderma eseteinek 8–12%-ában fordul elő. A szisztémás sclerosis tüdőmanifesztációi közül a két legfontosabb szövődmény a PAH és az interstitialis tüdőbetegség, melyek közül az első vasculopathiával, a második interstitialis fibrosissal jár együtt. A pulmonális artériás hipertónia és a szisztémás sclerosis többféle patofiziológiai mechanizmus révén kapcsolódik egymáshoz. A DETECT vizsgálat adatai alapján felállított algoritmus e klinikai szituációban kínál bizonyítékokon alapuló megközelítést a korai felismeréshez.

A pulmonális artériás hipertónia a tüdőerek progresszív vasculopathiája, melyben a progresszió megelőzésére és a kimenetelek javítására korai és hatásos vazodilatátor kezelés szükséges. A PAH-betegek speciális csoportját képezik a kalciumcsatorna-blokkolókra reagáló betegek, akik specifikus kezelést igényelnek és kedvezőbb prognózisra számíthatnak. Az esetek túlnyomó többségében azonban a kalciumcsatorna-blokkoló kezelés nem hasznos, ezért egyéb pulmonális vazodilatátor terápiák bevezetése szükséges. Összefoglalónk a terápiás lehetőségeket veszi sorra.

A pulmonális hipertónia eredményes kezelésének kulcsa a korai diagnózis és az időben elkezdett megfelelő kezelés, rendszeres kontrollvizsgálatokkal kiegészítve annak megítélésére, mikor válik szükségessé kiegészítő gyógyszeres kezelés. Aterápiás célok magukban foglalják a minimális tüneti állapot elérését, a jobb kamra normális morfológiai és funkcionális jellemzőinek helyreállítását, a kardiopulmonális hemodinamikai paraméterek javítását, illetve szélesebb körű intervenciókat a potenciális extrapulmonális következmények kivédésére.

Az EMA emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) pozitívan véleményezte a szimptomatikus krónikus szívelégtelenség kezelésére szolgáló Verquvo (vericiguat) készítményt.