Az Egyesült Államokban 1995 óta 45%-kal nőtt a vastagbélrák-diagnózisok száma, mára ebben a korosztályban vezető daganatos halálokká vált.

A gyulladásos bélbetegségek patomechanizmusában genetikai és környe­zeti tényezők modulálják az immunrendszer működését, melyet a bélflóra összetétele és metabolikus aktivitása is befolyásol. A TNF-α központi sze­repet tölt be a betegség immunpatogenezisében. E proinflammatorikus citokin célzott antitestekkel történő gátlása, a TNF-gátló-kezelés forradal­masította a gyulladásos bélbetegségek kezelését mintegy két évtizeddel ezelőtt. Hatékonyságát azóta számtalan vizsgálat és a mindennapi klinikai gyakorlat is bizonyította; a napi rutin során megtanultuk, hogyan tegyük minél hatékonyabbá a kezelést.

Egy új tanulmány szerint a sejtmentes DNS (cfDNS) vérvizsgálat a legtöbb igazoltan vastagbélrákban szenvedő betegnél helyesen mutatta ki a daganat jelenlétét.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

Egy egyébként egészséges, Katar­ban szolgáló 21 éves katona 2 hete fennálló hasi görcsök miatt kereste fel orvosát. 

Egyre több kórállapot esetében merül fel, hogy kialakulásában szerepet játszhatnak a bélbaktériumok. Egy most közzétett vizsgálat szerint demenciában szenvedő betegek bélflórájának összetétele különbözhet a nem demensekétől.

Az uszodában, strandon szerzett betegségeket mikroorganizmusok vagy kemikáliák okozhatják a kontaminált víz lenyelése, vízpára belégzése vagy a bőrrel, nyálkahártyákkal való érintkezés útján. Szennyezett lehet az úszó-vagy melegvizes medence, az élményfürdő kezelt vize, de a tó, folyó, óceán kezeletlen vize is.

Az USA járványügyi hivatalának (CDC) becslése szerint évente hat ameri­kaiból egy kap ételmérgezést. A betegség leggyakoribb okai vírusok (pl. norovírus), baktériumok (pl. Salmonella, Escherichia coli, Campylobacter, Listeria) és paraziták (pl. Toxoplasma gondii, Giardia). A végleges diagnózis csak széklettenyésztéssel vagy más, bonyolultabb laboratóriumi vizsgálat­tal állapítható meg. Ételmérgezés gyanújakor az empirikus kezelést már e vizsgálatok eredményének megismerése előtt el kell kezdeni. Az empirikus terápia lényege a tünetek kezelése, a klinikailag dehidrált betegek rehidrálása és antibiotikum adása. Az ételmérgezéseket jelenteni kell a helyi és állami egészségügyi szerveknek.

A gyulladásos reumatológiai betegségek, valamint a mikrobiom, ezen belül elsősorban a bél mikrobiomjának kapcsolata az utóbbi évek kutatásainak egyik leginkább fejlődő területe. A mikrobiom és a betegségek közötti kapcsolat kétirányú, ugyanakkor nem tisztázódott még, hogy a mikrobiom megváltozása tényleges patogenetikai tényező-e, vagy a már kialakult gyulladásos aktivitás függvénye.

A bél mikrobiomja az utolsóként vizsgálatba vett szerv/szervrendszer a medicinában.¹ Az újabb és újabb vizsgálómódszerekkel egyre többet fogunk megtudni a mikrobiom fiziológiai hatásairól és számos kórképben játszott szerepéről. A széklet (mikrobiom) transzplantációja azonban már elfogadott terápiás eljárás, elsősorban a Clostridium difficile kólitiszben.