Bélbaktériumok okozzák a demenciát?
Egyre több kórállapot esetében merül fel, hogy kialakulásában szerepet játszhatnak a bélbaktériumok. Egy most közzétett vizsgálat szerint demenciában szenvedő betegek bélflórájának összetétele különbözhet a nem demensekétől.
A bélbaktériumokról régóta tudjuk, hogy szerepük sokkal többrétűbb az emésztésben való részvételnél, és korábban már azt is felvetették, hogy számos betegség, például a cukorbetegség vagy a szkizofrénia kialakulásában is közrejátszhatnak. Nemrégiben japán kutatók azt vizsgálták, hogy a bélbaktériumok segítséget nyújthatnak-e a demencia diagnosztikájában. sőt akár még terápiájában is.
A dr. Naoki Saji által vezetett kutatócsoport az Amerikai Stroke Társaság éves konferenciáján mutatta be eredményeit Honoluluban.
A szerzők 128 résztvevőt vontak be vizsgálatukba egy demenciarendelés betegei közül. A betegek átlagéletkora 74,2 év volt, 59 százalékban nők alkották a vizsgálati csoportot. A kognitív képességeket neuropszichológiai tesztekkel mérték fel, és minden résztvevőnél mágnesrezonancia(MR)-vizsgálatra és székletvizsgálatra is sor került. A résztvevők egy részénél korábban már felállították a demencia diagnózisát, míg másoknál nem.
Ez alapján a szerzők kijelentik, hogy mérhető különbségek vannak a széklet összetételében attól függően, hogy az adott személy demens-e vagy sem. Kiemelendő, hogy a demenciában szenvedő betegek székletében magasabb az ammónia, indol, szkatol és fenol szintje. Az indolról és a szkatolról érdekességképpen megemlítendő, hogy nagy koncentrációban ezek a vegyületek adják a széklet intenzív kellemetlen szagát, kisebb mennyiségben azonban meglepő módon virágillatuk van, és a természetben számos virág illatanyagában megtalálhatók.
A széklet baktériumösszetételének elemzése a Bacteroides – azaz a „jó” bélbaktériumok – alacsonyabb szintjét igazolta a demens betegek esetén (ezek a baktériumok többek között a szervezetbe került bizonyos toxikus növényi vegyületeket bontják le cukorrá), míg a demenciában szenvedő betegek székletében nagyobb mennyiségben volt jelen a Ruminococcus.
„Bár vizsgálatuk csak obszervációs jellegű, melyben viszonylag kevés beteg vett részt, a különbségek elérik azt a szintet, mely alapján kimondható, hogy a bélbaktériumok szerepet kaphatnak a demencia megelőzésében” – hangsúlyozza dr. Naoki Saji.
Nem ez volt egyébként az első vizsgálat, mely a bélbaktériumokat összefüggésbe hozta a demenciával, ám a kutatók egyelőre még vitatják, hogy a baktériumok miként befolyásolják az agy működését. Egyesek szerint a bélbaktériumok immunrendszerre gyakorolt hatásuk révén megváltoztatják a gyulladás szintjét, ami részben magyarázatot adhat a korrelációra, hiszen a krónikus gyulladásnak már korábban is szerepet tulajdonítottak a neurodegeneratív kórképek kialakulásában.
Preventív módszerek kifejlesztésének azért lenne igen nagy jelentősége, mert a demencia jelentős problémát okoz világszerte. A leggyakoribb formájának számító Alzheimer-kór a becslések szerint 5,7 millió embert érint az Egyesült Államokban, de a szám világviszonylatban 47 millióra tehető, mely az előrejelzések szerint 2030-ra 75 millióra emelkedik. A folyamatot csak tovább gyorsíthatja a népesség mindenhol tapasztalható öregedése.
