|
|
2024. november. 22., péntek - Cecília.
Keresés
Találatok száma: 10
#1
Orvostovábbképző Szemle XXIX. évf. 7. szám
OTSZ Online >> Rovatok >> Szimpózium
2022-08-03
A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a várandósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő várandósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenességek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bővül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a következményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.
#2
 Orvostovábbképző Szemle XXIX. évf. 7. szám
OTSZ Online >> Rovatok >> Szimpózium
2022-08-03
Ismét szülészeti szimpóziumot szervezett az Orvostovábbképző Szemle szerkesztősége, melyben szakított azzal a hagyománnyal, hogy a szülészet aktuális kérdéseinek boncolgatása az úgynevezett nagy terhességi kórképek – a koraszülés, a méhen belüli növekedés lemaradása, a terhességi magas vérnyomás spektrum és a terhességi cukorbetegség – új eredményeinek ismertetésére szorítkozik. Helyette olyan gyakorlati kérdések elemzésére vállalkozott, melyek gyakoriságuknál fogva (láz- és fájdalomcsillapítás a terhességben) vagy az utóbbi időben megszaporodó kihívások miatt (antipszichotikumok alkalmazása a várandósságban) tartanak igényt a társszakmák érdeklődésére, vagy éppen csak a napjainkra megteremtett diagnosztikus lehetőségek következtében szinte új kórképnek számító betegség (terhességi cholestasis) megtárgyalására nyújt lehetőséget.
#3
OTSZ Online >> Rovatok >> Aktuális
2016-11-02
Az epidurális anesztézia az esetek egy részében hozzájárulhat a poszt partum depresszió kockázatának csökkentéséhez is.
#4
Orvostovábbképző Szemle XXIII. évf. 4. szám
OTSZ Online >> Rovatok >> Szimpózium
2016-04-19
A szerzők általános orvosok számára adják meg a szülésvezetés kulcskérdéseire az USA-ban jelenleg legelfogadottabb válaszokat. Akadálya-e a korábbi császármetszés a hüvelyi szülésnek? Milyen fájdalomcsillapítási módszerek alkalmazhatók? Mi a teendő, ha a köldökzsinór feszesen a magzat nyakára tekeredik? Fontos-e a szülés utáni bőrkontaktus az anya és az újszülött között? Mikor nincs haszna az orr és a száj leszívásának? Milyen beavatkozásokkal javítható a postpartum anyai és magzati kimenetel? Van-e legjobb szülési testhelyzet? Előnyös-e a rutinszerűen végzett gátmetszés? Érdemes-e a késői szakaszban felfüggeszteni az epidurális anesztéziát?
#5
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle XVI. évf. 1. szám
OTSZ Online >> Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle
2014-03-06
A gerincközeli érzéstelenítés gondolata több mint egy évszázados: Corning (1885), Bier (1889), Cathelin (1900), Pages (1920) és Dogliotti (1931) - hogy csak a legfontosabb úttörők nevét említsük, a teljesség igénye nélkül. A szülészeti fájdalomcsillapítás terén Ston (1901 ) és Stoeckel (1909) voltak az elsők, míg az anatómia pontos leírása Cleland (1933) nevéhez fűződik. (1,2) A lumbalis epiduralis anesztézia első szülészeti alkalmazói Graffagino és Seyler (1938) voltak. Nem egész két évtizeddel később (1955) Merényi Sándor hazánkban 25 sikeres esetről számolt be. (3) Mégis további két évtizedet kellett várni arra, hogy a gerincközeli érzéstelenítés Magyarországon is az aneszteziológia szerves részévé váljon.
#6
OTSZ Online >> Rovatok >> Aktuális
2012-08-14
A poszttraumás stresszbetegség nemcsak olyan erősen traumatikus történések kapcsán alakulhat ki, mint például egy terrortámadás vagy közlekedési baleset, hanem olyan normális életesemények is kiválthatják, mint például a gyermekszülés.
#7
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle VI. évf.3. szám
OTSZ Online
2004-05-01
A szakmai kollégiumi állásfoglalások, amennyiben azok más szakmákkal határos területeket is érintenek, mindig az érintett társszakmákkal történt egyeztetések után fogalmazódnak meg. Az általános gyakorlattal szemben az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium megkeresésünk nélkül hozott számunkra elfogadhatatlan állásfoglalást a szülési fájdalom csillapításáról, miszerint „a szülészeti regionális anesztézia és szülési epidurális fájdalomcsillapítás kivitelezése aneszteziológus orvosi feladat és azt csak aneszteziológus szakorvos vagy megfelelő gyakorlattal rendelkező aneszteziológus szakorvosjelölt végezheti”.
Az Aneszteziológiai Szakmai Kollégium állásfoglalását az alábbiak miatt nem tartjuk elfogadhatónak:
A szülési fájdalom csillapítása évszázadok óta elsősorban a szülészorvos feladata és felelőssége. A napjainkban számos vita tárgyát képező regionális, azon belül a gerincközeli érzéstelenítésről is elmondható, hogy annak bevezetésében és elterjesztésében hazánkban a szülészorvosoknak volt elsődleges szerepük.
A szülési fájdalom csillapításának fogalomkörébe nem kizárólag a regionális, és azon belül nem csak a gerincközeli érzéstelenítés tartozik. A szülési fájdalom csillapítása komplex művelet, amelynek számos módozata ismert, mely módszerek egy szülés során is gyakran kombinálódnak. Az állásfoglalás nem beszél például az inhalációs technikákról vagy az opiátok szülési fájdalom csillapítása céljából történő alkalmazásáról. Ez utóbbi módszerek sem igényelnek kevesebb aneszteziológiai jártasságot, mint a vita tárgyát képező gerincközeli technikák.
#8
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle V. évf.6. szám
OTSZ Online
2003-11-01
A fájdalom szövetkárosodáshoz társuló kellemetlen emocionális és szenzoros élmény. A szülés az egyetlen élettani folyamat, amelyet igen erős fájdalom kísér. A szülési fájdalmat már Hippokratész is részletesen vizsgálta és elemezte, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy először szülőknél kifejezettebb és gyakoribb jelenség. A XIX. század közepéig a szülési fájdalmakat isteni eredetűnek tartották, s így – mint a szülés természetes velejáróját – meg sem próbálták enyhíteni. A fájdalomingert közvetítő idegpályák megismerésével kezdődött a törekvés a fájdalom hatékony csillapítására. Az első szülési fájdalomcsillapítás (1847) a skót szülész, James Young Simpson nevéhez fűződik, aki e célból étert használt. John Snow 1853-ban a kloroformot alkalmazta Viktória királynő szülésénél, amikor Lipót herceget világra segítette. Ezt követően a kloroform volt a leggyakrabban alkalmazott szülési fájdalomcsillapító módszer közel 100 évig, amikor is a nitrogénoxidul, majd a parenteralis opiátok, illetve az epiduralis érzéstelenítés váltotta azt fel. A szülési fájdalomcsillapítás az elmúlt másfél évszázad során óriási fejlődésen ment keresztül, de speciális helyzete folytán folyamatosan a viták kereszttüzében áll.
A szülési fájdalomcsillapítás módszerei – tekintve, hogy terheseknél alkalmazzuk őket – mindig két személyre hatnak, a várandós nőre és magzatára. Ma is a tudományos munkák kedvelt témája a különböző fájdalomcsillapító eljárások magzati következményeinek vizsgálata. Az analgesia magzatra gyakorolt hatásának objektív megítélése céljából dolgozta ki Virginia Apgar (aki aneszteziológus volt) a napjainkban is széles körben alkalmazott Apgar-pontrendszert.
A szülések évezredekig fájdalomcsillapítás nélkül történtek, így a szülési fájdalomcsillapítás ma is „luxus” beavatkozásnak számít, tehát az abból eredő esetleges szövődmények mind emberi, mind jogi szempontból szigorúbb megítélés alá esnek.
A szülési fájdalomcsillapításnak számos kritériumnak kell megfelelnie, melyeket az 1. táblázat foglal össze.
A jó fájdalomcsillapítással nemcsak a „mai nők” fájdalommentes szülésre való igényét elégítjük ki, de számos kedvező hatásával mind az anya, mind a magzat állapota javítható, stabilizálható. A szülési fájdalom a szervezet stresszreakcióját váltja ki, ami szimpatikus tónusfokozódásban nyilvánul meg, azaz emelkedik a katekolamin-koncentráció, fokozódik az energiafelhasználás, emelkedik az anya pulzusa és vérnyomása, illetve hyperventilatio lép fel. A fokozott energiafelhasználás gyorsabb kifáradáshoz, a méhösszehúzódások gyengüléséhez vezet. Egészséges terhes és szövődménymentes szülés esetén – a kompenzáló mechanizmusoknak köszönhetően – ez nem befolyásolja a szülés lefolyását, azonban elhúzódó vajúdás és szülés esetén a fenti változások mind az anyára, mind a magzatra nézve veszélyesek lehetnek, különösen a patológiás szülések esetében.
#9
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle V. évf.6. szám
OTSZ Online
2003-11-01
Jóllehet, az elmúlt évtizedekben hazánkban is történt előrelépés a szülészeti érzéstelenítés terén, mégsem lehetünk elégedettek a szülészeti osztályokon jelenleg végzett gerinc közeli technikák átlagos számával. A szülészeti szakmának sikerült egyeztetnie a vezető aneszteziológusokkal, hogy aneszteziológusi felügyelet mellett szülész-nőgyógyász szakorvosok is végezhessenek gerinc közeli érzéstelenítést, ennek ellenére előfordul, hogy a kórházigazgatónak és/vagy az önálló aneszteziológiai osztály vezetőjének kizárólagos joga megengedni vagy elutasítani a szülészek ilyen irányú kérését. Elismerve, hogy az általános és a gerinc közeli érzéstelenítés az aneszteziológia tárgykörébe tartozik, mi szülészek nem tehetjük a hazai aneszteziológusok számától függővé a szülő nők fájdalmának csillapítását. A szülési fájdalomcsillapítás és a császármetszés érzéstelenítése nem csak aneszteziológiai ismereteket igényel. Aki ezzel a szakterülettel foglalkozik, könnyen megtapasztalhatja, hogy ezt a szubdiszciplínát nem szerencsés „forgásban” végezni; ahol több ezres a szülésszám és több száz (közel ezer) a császármetszések száma, ott önálló szülészeti aneszteziológusokra van szükség. Ebben a szerencsés helyzetben van klinikánk is, melynek aneszteziológus osztályvezető adjunktusa ad a kérdésről szakszerű és reális áttekintést „Hazai aktualitás” rovatunkban.
Ismételten foglalkoznunk kell a postmenopausalis hormonpótlás kérdésével is. Másfél évtizede – amikor mi, magyar szülészek is bevezettük a gyakorlatba a hormonpótló kezelést – világossá tettük szakmai protokollunk részleteit, mely mind a mai napig kiállta az idő próbáját. Nem estünk túlzásokba (mint sok helyen tették), nem mindent megváltó üdvözítésnek harangoztuk be a hormonpótlás lehetőségét, hanem az előzetes kivizsgálás, az egyedi megítélés és az őszinte felvilágosítás jelentőségét hangsúlyoztuk. Amikor a gyógyszergyárak bizonyítottnak harsogták a cardiovascularis megbetegedések prophylaxisát, akkor mi lehetséges előnyről beszéltünk; amikor egyes szakmai körök igyekeztek elhallgatni az emlőrák fokozott kockázatát, akkor mi őszintén beszéltünk erről betegeinknek. Éppen ezért, az utóbbi időben napvilágot látott multicentrikus tanulmányok következtetései sem hoznak „izgalomba” bennünket, hiszen eddig is tudtuk, hogy a hormonpótlás fokozza az emlőrák kockázatát. Természetesen nem vonhatjuk ki magunkat a napi sajtóban is megszellőztetett tudományos hírek közvéleményt befolyásoló hatása alól, mégsem gondolom, hogy eddigi gyakorlatunkon változtatni kellene. Továbbra sincs helye a propagandának a hormonpótlás népszerűsítésében, de segítenünk kell minden hozzánk forduló nőnek az előnyök és hátrányok kendőzetlen feltárásával, hogy legjobb belátása szerint dönthessen a kezelés igénybevételéről.
#10
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle V. évf.3. szám
OTSZ Online
2003-05-01
A fájdalom szövetkárosodáshoz társuló kellemetlen emocionális és szenzoros élmény. A szülés az egyetlen élettani folyamat, amelyet igen erős fájdalom kísér. A szülési fájdalmat már Hippokratész is részletesen vizsgálta és elemezte, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy először szülőknél kifejezettebb és gyakoribb jelenség. A XIX. század közepéig a szülési fájdalmakat isteni eredetűnek tartották, s így – mint a szülés természetes velejáróját – meg sem próbálták enyhíteni.
A fájdalomingert közvetítő idegpályák megismerésével kezdődött a törekvés a fájdalom hatékony csillapítására. Az első szülési fájdalomcsillapítás (1847) a skót szülész, James Young Simpson nevéhez fűződik, aki e célból étert használt. John Snow 1853-ban a kloroformot alkalmazta Viktória királynő szülésénél, amikor Lipót herceget világra segítette. Ezt követően a kloroform volt a leggyakrabban alkalmazott szülési fájdalomcsillapító módszer közel 100 évig, amikor is a nitrogénoxidul, majd a parenteralis opiátok, illetve az epiduralis érzéstelenítés váltotta azt fel. A szülési fájdalomcsillapítás az elmúlt másfél évszázad során óriási fejlődésen ment keresztül, de speciális helyzete folytán folyamatosan a viták kereszttüzében áll.
A szülési fájdalomcsillapítás módszerei – tekintve, hogy terheseknél alkalmazzuk őket – mindig két személyre hatnak, a várandós nőre és magzatára. Ma is a tudományos munkák kedvelt témája a különböző fájdalomcsillapító eljárások magzati következményeinek vizsgálata. Az analgesia magzatra gyakorolt hatásának objektív megítélése céljából dolgozta ki Virginia Apgar (aki aneszteziológus volt) a napjainkban is széles körben alkalmazott Apgar-pontrendszert.
A szülések évezredekig fájdalomcsillapítás nélkül történtek, így a szülési fájdalomcsillapítás ma is „luxus” beavatkozásnak számít, tehát az abból eredő esetleges szövődmények mind emberi, mind jogi szempontból szigorúbb megítélés alá esnek.
A szülési fájdalomcsillapításnak számos kritériumnak kell megfelelnie, melyeket az 1. táblázat foglal össze.
A jó fájdalomcsillapítással nemcsak a „mai nők” fájdalommentes szülésre való igényét elégítjük ki, de számos kedvező hatásával mind az anya, mind a magzat állapota javítható, stabilizálható.
|
blogAmennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek. Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint. Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.
|
|