Előszó

Jóllehet, az elmúlt évtizedekben hazánkban is történt előrelépés a szülészeti érzéstelenítés terén, mégsem lehetünk elégedettek a szülészeti osztályokon jelenleg végzett gerinc közeli technikák átlagos számával. A szülészeti szakmának sikerült egyeztetnie a vezető aneszteziológusokkal, hogy aneszteziológusi felügyelet mellett szülész-nőgyógyász szakorvosok is végezhessenek gerinc közeli érzéstelenítést, ennek ellenére előfordul, hogy a kórházigazgatónak és/vagy az önálló aneszteziológiai osztály vezetőjének kizárólagos joga megengedni vagy elutasítani a szülészek ilyen irányú kérését. Elismerve, hogy az általános és a gerinc közeli érzéstelenítés az aneszteziológia tárgykörébe tartozik, mi szülészek nem tehetjük a hazai aneszteziológusok számától függővé a szülő nők fájdalmának csillapítását. A szülési fájdalomcsillapítás és a császármetszés érzéstelenítése nem csak aneszteziológiai ismereteket igényel. Aki ezzel a szakterülettel foglalkozik, könnyen megtapasztalhatja, hogy ezt a szubdiszciplínát nem szerencsés „forgásban” végezni; ahol több ezres a szülésszám és több száz (közel ezer) a császármetszések száma, ott önálló szülészeti aneszteziológusokra van szükség. Ebben a szerencsés helyzetben van klinikánk is, melynek aneszteziológus osztályvezető adjunktusa ad a kérdésről szakszerű és reális áttekintést „Hazai aktualitás” rovatunkban.

Ismételten foglalkoznunk kell a postmenopausalis hormonpótlás kérdésével is. Másfél évtizede – amikor mi, magyar szülészek is bevezettük a gyakorlatba a hormonpótló kezelést – világossá tettük szakmai protokollunk részleteit, mely mind a mai napig kiállta az idő próbáját. Nem estünk túlzásokba (mint sok helyen tették), nem mindent megváltó üdvözítésnek harangoztuk be a hormonpótlás lehetőségét, hanem az előzetes kivizsgálás, az egyedi megítélés és az őszinte felvilágosítás jelentőségét hangsúlyoztuk. Amikor a gyógyszergyárak bizonyítottnak harsogták a cardiovascularis megbetegedések prophylaxisát, akkor mi lehetséges előnyről beszéltünk; amikor egyes szakmai körök igyekeztek elhallgatni az emlőrák fokozott kockázatát, akkor mi őszintén beszéltünk erről betegeinknek. Éppen ezért, az utóbbi időben napvilágot látott multicentrikus tanulmányok következtetései sem hoznak „izgalomba” bennünket, hiszen eddig is tudtuk, hogy a hormonpótlás fokozza az emlőrák kockázatát. Természetesen nem vonhatjuk ki magunkat a napi sajtóban is megszellőztetett tudományos hírek közvéleményt befolyásoló hatása alól, mégsem gondolom, hogy eddigi gyakorlatunkon változtatni kellene. Továbbra sincs helye a propagandának a hormonpótlás népszerűsítésében, de segítenünk kell minden hozzánk forduló nőnek az előnyök és hátrányok kendőzetlen feltárásával, hogy legjobb belátása szerint dönthessen a kezelés igénybevételéről.