A természetes szülés mint a poszttraumás stressz egyik fő oka

A Tel Aviv-i Egyetem kutatói azt találták, hogy a post partum periódusban a nők közel egyharmadánál észlelhetők poszttraumás stresszbetegségre (PTSD, post-traumatic stress disorder) utaló tünetek, míg kisebb hányaduknál a PTSD teljes tünetegyüttese kibontakozik a szülést követően. E meglepő megállapítás arra utal, hogy a PTSD prevalenciája viszonylag magas – mondja Rael Strous belgyógyász professzor, aki a vizsgálatot végezte dr. Inbal Shlomi Polachekkel és Liat Hararival együttműködésben.

A poszttraumás tüneteket mutató nők 80 százaléka természetes úton szült, szülési fájdalomcsillapítás nélkül. Ezen kívül jelentős tényezőként azonosították a PTSD kialakulásában a nők testképét (ezen belül azt, ha az adott személy kellemetlennek érezte, hogy a vajúdás viszonylag hosszú ideje alatt meztelennek kellett lennie, illetve a császármetszés testképet befolyásoló hatását), a szüléstől való félelmet, valamint a jelenlegi és korábbi terhességek és szülések kapcsán előfordult szövődményeket.

A vizsgálat eredményeit az Israel Medical Association Journal című lapban hozták nyilvánosságra.

Természetes szülés és poszttraumás stressz: a fájdalmas realitás

Egyelőre élénk viták tárgyát képezi, hogy a szülés „traumatikus eseménynek” minősíthető-e vagy sem. Bár a szülés nem hirtelen és váratlan esemény, mint amilyen például egy baleset, ennek ellenére nagyon is reális és jogos félelemérzettel jár, hiszen a várandós nemcsak a saját, hanem magzata egészségéért és biztonságáért is aggódik – mondja Strous professzor.

A mostani vizsgálatban a kutatók 89 nőt kérdeztek ki a szülés után 2−5 nappal, majd egy hónappal később. A résztvevők életkor a 20 és 40 év között volt. Mindezek alapján a résztvevők 25,9 százalékánál mutatkoztak poszttraumás tünetek, 7,8 százalékuk részleges poszttraumás stresszbetegségben szenvedett, míg 3,4 százalékuknál a PTSD teljes klinikai képe észlelhető volt. A tünetek között előfordult a szülésre való állandó visszaemlékezés, a szülés említésének kerülése, testi tünetek (például a szülésről való beszélgetés közben fellépő szívdobogásérzés) és egy esetleges újabb gyermekszülés gondolatának elutasítása.

Strous professzor szerint az egyik legnagyobb hatású tényező a szülési fájdalom kezelésének kérdése volt. A részleges vagy teljes PTSD-ben szenvedő nők 80 százaléka természetes hüvelyi úton hozta világra gyermekét oly módon, hogy közben semmilyen szülési fájdalomcsillapításban nem részesült. „Minél kisebb mértékű a fájdalomcsillapítás, annál nagyobb az esély a post partum PTSD előfordulására” – mondja Strous professzor. A nők azon csoportjában, akiknél nem igazolódott PTSD, mindössze 48 százalék volt azok aránya, akik természetes módon szültek.

A PTSD-ben szenvedő nők 80 százaléka válaszolta, hogy kellemetlennek érzi, ha ruhátlanul kell lennie, míg 67 százalékuk korábbi terhességről számoltak be, melyeket traumatikusnak éltek meg. Fontos tényező volt ezen túlmenően magától a szüléstől való félelem, melyben a várható fájdalom éppen úgy szerepet játszott, mint a szülő nő önmaga és gyermeke egészsége feletti aggodalma. A kutatók meglepő megállapítása volt, hogy a vajúdás alatt a dúla vagy bába által nyújtott lelki támogatás nem védte ki a poszttraumás tünetek megjelenését, és ugyanígy nem befolyásolta a társadalmi-anyagi helyzet, az iskolázottsági szint, a vallásosság, illetve az sem, hogy a nő párkapcsolatban élt-e a szülés idején vagy sem.

Természetes szülés és poszttraumás stressz: figyeljünk a jelekre!

A prevalenciára vonatkozó adatok összegyűjtésén túl Strous professzor és munkatársai azokat a potenciális kockázati tényezőket is azonosítani kívánták, melyek elősegítik a poszttraumás tünetek kialakulását, illetve módszereket kívántak kidolgozni ezek lehetőség szerinti kiküszöbölésére. Azt javasolják, hogy az orvosok ismerjék azokat a jeleket, melyek alapján felismerhetők a PTSD-re különösképpen hajlamos nők, és a szülés után figyeljék a poszttraumás stresszre figyelmeztető jeleket. Ezen kívül további kutatásokat tartanak szükségesnek hatékonyabb terápiás módszerek kidolgozására és arra, hogy az idevágó tájékoztató anyagokat szélesebb körben hozzáférhetővé tegyék az érintett nők számára.

Vannak olyan lépések, melyeket az egészségügyi dolgozók máris megtehetnek a poszttraumás stressz kivédésére – hívja fel a figyelmet Strous professzor. Ezek közé tartozik a szülési fájdalomcsillapítás alkalmazása, illetve a szülő nő intimitásának biztosítása megfelelő takarással. „A méltóság egy olyan tényező, melyet mindenképpen tiszteletben kell tartani. Ez az etikus és professzionális ellátás fokmérője, és a mostani vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy testi és lelki kihatásai is vannak” – zárja eredményeik ismertetését Rael Strous.