Az orvosi nyelvben artrózisként jelölt betegséget szokás a köznyelvben ízü­leti kopásként emlegetni, holott jóval komplexebb állapotról van szó annál, mint hogy az ízületi porc elvékonyodik, majd teljesen eltűnik. Az artrózis az ízületet alkotó csontok és az ízületi porc komplex betegsége, melyben gyulladásos komponensek is részt vesznek. Nem véletlen, hogy az angol­szász orvosi szakirodalomban az artrózis elnevezés helyét egyre inkább átveszi az oszteoartritisz megjelölés annak kifejezésére, hogy a csontot és ízületet egyaránt érintő gyulladásos folyamatról van szó.

Jelenleg is vita tárgya, hogy a térdek oszteoartritiszes fájdalmára nem szteroid gyulladásgátlókat vagy az opioidokat ajánljuk. Egy friss metaanalízis azt mutatja, hogy a per os opioidok nem hatásossabban a NSAID-oknál.

A túlsúlyos és elhízott betegekben a testsúly 10%-os csökkenése lelassította a térdízületi porc degenerációját.

A radiológiailag is kimutatható oszteoartritisz jelentősen emeli a kardiovaszkuláris és a bármely okból bekövetkező mortalitást, viszont a protézisműtéttel a halálozás jelentősen csökkenthető, feltehetően azért, mert a beteg visszanyeri mozgásképességét.

A paracetamol hatástalan volt a derékfájás esetén, és csak klinikailag jelentéktelen mértékben enyhítette a csípő és a térd oszteoartritisze okozta fájdalmat, viszont megnégyszerezte a májfunkció rendellenességének kockázatát.

A különféle gyógyszeres terápiás lehetőségek összehasonlításakor az derült ki, hogy a térízületbe adott szerek a leghatásosabbak, a szájon át szedett paracetamol (és celecoxib) alig hatásos. A rendszeres séta (minimum 3000-6000 lépés/nap) szintén rendkívül jó hatású. 

A sérült térd fájdalma nem mindig tükrözi a meniszkusz strukturális károsodásának mértékét, hisz az oszteoartritiszes fájdalom nociceptív és neuropátiás komponensei különböző és egyéntől függő mértékben vesznek részt kialakulásában, így kezelése is a fájdalomösszetevők szerint, egyénileg kell, hogy történjen. 

A degeneratív térdízületi gyulladásban szenvedő betegek jelentős javulást érhetnek el fizikai állapotukban egyszerűen azzal, hogy többet gyalogolnak az  Arthritis Care & Research –ben megjelent tanulmány szerint.

Bizonyítékon alapuló válasz

A térd oszteoartritiszében (artrózisában) szenvedő betegek mintegy 20%-a kezel­hető rövid ideig (1–3 hétig) intraartikuláris kortikoszteroid injekciókkal a fájdalom csillapítására (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokat magába foglaló metaanalízisen alapul). Az intraartikuláris injekciók 14 000–77 000 alkalmazásból egyszer okoznak ízületi fertőzést, és diabéteszes betegnek adva 2-3 napig tartó hiperglikémiát válthatnak ki. Két injekció között legalább 3 hónap szü­netet kell tartani (C szintű ajánlás, szakértői véleményen alapul).

A csípő elülső részének fájdalmát ízületi elváltozás, pl. oszteoartritisz vagy a labrum szakadása okozhatja. A hátsó csípőfájdalom piriformis-szindrómához, a szakroiliakális ízület diszfunkciójához, lumbális radikulopátiához, iszkiofemorális elváltozáshoz, vaszkuláris klaudikációhoz kapcsolódhat. Oldalsó csípőfájdalom trochanter major fájdalom szindrómában fordul elő. Ha akut törésre, diszlokációra, fáradásos törésre gyanakszunk, radiológiai vizsgálat végzendő. MR képalkotással mutatható ki pl. az okkult traumás törés vagy a combcsont fejének oszteonekrózisa.