Térdízületi panaszban a paracetamol alig hatásos

A térd enyhébb-súlyosabb fokú oszteoartritisze minden nyolcadik embert érint élete folyamán (a 45 év feletti amerikai állampolgárok csaknem 45%-ánál fennáll). Mivel a testsúlyunk egyre növekszik, ez a szám egyre szaporodni fog. Közben egyre több ember sportol, így a térd elülső keresztszalagjainak szakadása is egyre gyakoribb, melynek következtében az ilyen sérültek felénél tünetekkel járó térd oszteoartritisz alakul ki. A betegek száma az élethossz növekedésével is egyre gyarapodik.

A különféle terápiás lehetőségekkel foglalkozó közlemények többek között megemlítik a naponta végzett séta fontosságát (minimum 3000-6000 lépés/nap), a vékony és hajlékony cipők viselését (melyekben a járás leginkább hasonlítanak a mezítláb járáshoz), a D-vitamin megelőző szerepét (és ugyanennek tagadását), az NSAID-k használatát (különösen új, szubmikronos kiszerelésben), a betegség módosító reumaellenes szereket (disease-modifying antirheumatic drugs, DMARD), a COX-2 gátlókat, a szteroidokat, a narkoticumokat, az ízületbe injekciózott szereket, az akupunktúrát, és számos egyéb módot.

Az igen gyakori, mindennapos betegség ellenére csak néhány vizsgálatban hasonlították össze direkt módon a különböző gyógymódokat. Egy legújabb közleményben 137 vizsgálat eredményeinek metaanalízisse során úgy találták, hogy az erre a betegségre recept nélkül kapható (over the counter = OTC) leggyakrabban vásárolt gyógyszer, az acetaminophen (paracetamol) nem csökkenti jelentősen a térdízületi fájdalmat.

Az Annals of Internal Medicine 2015. január 6.-i számában megjelent közlemény arra mutatott rá, hogy „a celecoxib kivételével az összes aktív beavatkozás sikeresebb volt, mint az acetaminophen. Az ízületbe adott placebó szignifikánsan hatásosabb volt, mint a szájon át adagolt, és az összes aktív intrartikuláris kezelés eredményesebb volt, mint az orális kezelések.” Ami a térd működését és merevségét illeti, egyik kezelés hatása sem különbözött lényegesen a másiktól – ez a semmitmondó eredmény onnan is származhat, hogy csak korlátozott számban történtek ilyen irányú vizsgálatok.

Az analízisbe a kutatók azokat a randomizált vizsgálatokat vették be, amelyekben tüneteket okozó, klinikailag vagy radiológiailag igazolt primér térdízületi oszteoartrózisban szenvedő betegeken két, vagy három kezelési módot hasonlítottak össze. Ilyen módon értékelésre került az orális szerek közül az acetaminophen, a celecoxib, a diclofenac, az ibuprofen és a naproxen, és az intrarticulárisan alkalmazott kortikoszteroid injekció, a hialuronsav injekció, valamint az orális és intraartikuláris placebó.

A kutatók felhasználták a MEDLINE, az WEMBASE, a WEB of Science, a Google Scholra, a Cochrane Central Register of Controlled Trials adatait, a konferenciákon elhangzottakat, a US Food and Drug regiszter adatait, a ClinicalTrials.gov oldalon találhatókat, a készítmények mellékleteit, valamint a gyógyszergyártók web-oldalait. Ezek alapján találták meg 1980 és 2014 között a 137 ilyen vizsgálatot amelyekben összesen 33 243 beteg vett részt. A vizsgálatokban a fájdalmat 32 129 betegnél, a térd működését 24 059 betegnél, az ízületi merevséget 18 267 betegnél követték. Három hónap után mindegyik kezelés valamelyest csökkentette az oszteoartrózis okozta térdfájdalmát az orális placebóhoz képest, de a legjobb a térdbe injektált hialuronsav volt (hatás nagysága 0,63), legrosszabbnak pedig az orális alkalmazott acetaminophen bizonyult (hatás nagysága 0,18).  Érdekes módon, az acetaminophennél csak valamivel volt hatásosabb a celecoxib, bár a kutatók a régebbi adatok szerint nagyobb hatást vártak volna a COX-2 gátlóktól.

Az intraarticuláris injekciók mindenképpen hatásosabbak voltak az orális kezeléseknél. Dr. Mandl (Weill Cornell Medical Scool, New York City) és Dr. Losina (Harvard Medical School, Boston) szerkesztőségi megjegyzései szerint a térdbe adott injekció nemcsak placebó hatás, hiszen az ízületbe adott minden folyadék csökkenti a panaszokat. A merevség szempontjából a naproxen, ibuprofen, celecoxib hatásosabbak voltak az orális placebónál és az acetaminophennél, és az injektált hialuronsav jobb volt, mint az injektált placebó, bár az injektált placebó nem volt jobb az orális placebónál. A funkció szempontjából minden beavatkozás – az injektált kortikoszteroid kivételével – jobb volt, mint az orális placebó. A naproxen, ibuprofen, diclofenac, celecoxib hatásosabb volt az acetaminophennél. A hialorunsav az injektált placebónál és kortikoszteroidnál is jobb volt. Ugyanakkor a gyulladás, a nociceptív fájdalom, a centrális érzékenység a különböző betegekben különböző mértékben befolyásolhatják a fájdalmat.     

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:

1. Medscape Medical News