Hát- és a térdfájdalomra ne szedjen paracetamolt

Ausztrál kutatók március 31-én publikáltak a British Medical Journal-ban egy szisztematikus áttekintést és metaanalízist, amelynek alapján azt javasolják, hogy újra kellene gondolni a paracetamol első vonalbeli szerepét az oszteoartritiszben, és meg kellene változtatni a derékfájásra vonatkozó klinikai kezelési irányelveket.

Dr. Edward Michna, a Brigham and Women's Hospital (Boston, Massachusetts, USA) fájdalomkutató központjának igazgatója - aki nem szerepelt a szerzők között - azt mondta, hogy az eredmények érdekesek, de minden metaanalízis korlátja az, hogy minősége nem lehet jobb, mint az eredeti vizsgálatoké, és torzítást okozhat az, hogy vizsgálatokat tettek közzé a kérdéssel kapcsolatban. És hozzátette: „Nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget ezeknek az eredményeknek. Nagyon változó, hogy a betegek hogyan reagálnak a fájdalomcsillapítókra; vannak a pácienseknek olyan alcsoportjai, akiknek használ a paracetamol, és valószínűleg továbbra is első vonalbeli kezelésként használható náluk.” Hozzátette, hogy a nonreszpondereknek abba kellene hagyniuk a paracetamol alkalmazását (de ezt nem mindig teszik meg), mivel náluk a kockázat meghaladja az előnyöket. „Az a probléma, hogy a betegek frusztrációjuk és szorongásuk miatt akkor is folytatják a gyógyszerszedést, ha az nem hat, mert úgy érzik, hogy ezzel tesznek valamit a fájdalom megszüntetéséért” – mondta.

Ezzel nem mindenki ért egyet. Dr. Raveendhara R. Bannuru, a Tufts Egyetem vezető munkatársa szerint az ausztrál tanulmány egy újabb bizonyíték azoknak az eredményeknek a sorában, amelyek alapján újra kellene gondolni a paracetamol szerepét. Dr. Bannuru, aki maga szintén nem vett részt a jelen tanulmány készítésében, nemrég hasonló következtetésre jutott a térd oszteoartritiszének farmakológiai kezelésével foglalkozó metaanalízisében.

A spinális fájdalom és az OA első vonalbeli kezelése általában gyógyszeres. Számos amerikai, európai és nemzetközi társaság irányelvei szerint elsőként a paracetamolt ajánlott alkalmazni.

Gustavo C. Machado, aki PhD diák a Sidney-i Egyetemen, Ausztráliában, Manuela L. Ferreira, PhD, docens vezetésével 13 randomizált, kontrollált vizsgálat adatait elemezte, amelyek több mint 5000 derékfájós (n=1825) és csípő/térd OA-s (n=3541) betegben hasonlították össze a paracetamol és a placebo hatásosságát és biztonságosságát. Az elsődleges kimenetel a fájdalom (0–100 pont), a mozgáskorlátozottság (0–100 pont) és az életminőség volt. A másodlagos kimenetelek pedig a nemkívánatos hatások, az adherencia és a plusz fájdalomcsillapítók használata. A bizonyítékok minőségét a kutatók a GRADE (Grading of Recommendatins, Assessment, Development and Evaluation) megközelítéssel mérték fel.

A derékfájás esetében jó minőségű bizonyítékok támasztották alá, hogy rövid távon a paracetamol nem csökkentette sem a fájdalmat, sem a mozgáskorlátozottságot, és nem javította az életminőséget sem.

A csípő és a térd OA-ban jó minőségű bizonyítékok szóltak amellett, hogy a paracetamol ugyan statisztikailag szignifikánsan csökkentette a fájdalmat, de a különbség (-3,7) jóval a klinikailag minimálisan fontos különbség (-9,0) alatt maradt. Hasonlóképpen, a mozgáskorlátozottság csökkenése (-2,9) sem érte el a klinikai fontosság kritériumát.

Dr. Maurizio Cutolo, a Genovai Egyetem (Olaszország) klinikai reumatológiai divíziójának igazgatója, aki nem vett részt a vizsgálatban, így kommentálta az eredményeket: „Legalábbis a derékfájás esetében, amely nagyon akut és súlyos mozgáskorlátozottságot okozhat, a paracetamol nem használható első vonalbeli kezelésként. A fájdalom olyan intenzív, és olyan sokféle oka lehet, hogy a terápiát kombinációs kezeléssel kell kezdeni.” Lehetőségként megemlítette a depó szteroid injekciót, a fizioterápiát, a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket és a major analgetikumokat.

A paracetamolt szedő betegek körében 3,8-szor nagyobb volt a rendellenes májfunkciós tesztek valószínűsége, de – mint a kutatók megjegyezték – ennek klinikai jelentősége nem ismert. A nemkívánatos hatások gyakorisága, a súlyos nemkívánatos hatások, a vizsgálatból való kilépés a nemkívánatos hatások miatt, az adherencia és a plusz fájdalomcsillapítók használata hasonló volt a paracetamol és a placebo csoportban.

A jelentős májkárosodások száma kicsi volt (kivéve a túladagolás esetét). Dr. Michna felvetette azt az aggályt, hogy azok, akiknél a paracetamol nem csökkenti megfelelően a fájdalmat, megnövelhetik a javasolt adagot azt remélve, hogy a több jobb, s ezzel növelik a máj toxicitás kockázatát. Pedig ehelyett ilyenkor abba kellene hagyni a gyógyszer szedését.

Forrás: Medscape