A terhelés kiváltotta hörgőgörcs (exercise-induced bronchospasm, EIB) rendszerint diagnosztizálatlan, de gyakori állapot, amely szabadidős sporttevékenység közben éppúgy jelentkezhet, mint a sportversenyeken. Bár a terhelés kiválthatja a krónikus asthma exacerbációját, a terhelés kiváltotta hörgőgörcsöt nem szabad összetéveszteni a krónikus gyulladásos betegséggel. A közleményben a szerzők ismertetik az EIB előfordulási gyakoriságát, diagnózisát és kezelését, s kitérnek arra is, hogyan lehet megkülönböztetni az EIB-t a krónikus asthmától.  Aterhelés kiváltotta hörgőgörcs (exercise-induced bronchospasm, EIB) a légutak erőteljes terhelésre fellépő átmeneti szűkülete. A betegség az USA népességének mintegy 12–15%-át érinti. A krónikus asthmában szenvedő betegek tüneteihez az esetek 70–90%-ában a terhelés is hozzájárulhat. A szénanáthára hajlamos betegek között az EIB gyakorisága a 40%-ot is elérheti, ugyanakkor az EIB-ben szenvedő betegek 5–10%-ának nincs más légúti vagy allergiás betegsége.Olimpikonok körében végzett felmérések állnak rendelkezésünkre annak megítéléséhez, hogy milyen gyakori az EIB az élsportolók között. Az 1984-es Nyári Olimpiai Játékokon részt vevő amerikai olimpikonok körülbelül 11%-a megfelelt az EIB kritériumainak. Ezek a sportolók összesen 41 érmet nyertek, ami szemléletesen mutatja, hogy az EIB gyakori ugyan, de jól kontrollálható. Az 1998-as Téli Olimpiai Játékokon részt vevő amerikai olimpikonok 17%-a nyilatkozott úgy, hogy terhelés kiváltotta tünetei miatt gyógyszert kell szednie. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint6 az Egyesült Államok hadseregébe besorozott fiatalok között körülbelül 7% volt az EIB előfordulási gyakorisága, de ez az alapkiképzés során nem befolyásolta a fizikai teljesítményt.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!  Folyóiratunk e havi számának lapindító tanulmányát Horkay Ferenc profeszszor úr és munkatársai írták, Székely László doktorral az élen, a szívsebészet témájából. Régóta nem olvastam ilyen derűlátó, az eddigi eredményeket, a folyamatban levő fejlődést és a jövő lehetőségeit ilyen empátiával összegező közleményt! Ha jókedvre akarnak derülni, az első betűtől az utolsóig olvassák el! Szimpóziumunk is kardiovaszkuláris betegségekkel foglalkozik. Bevezetőjében Tenczer József professzor úr felhívja a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy hazánk Európában az utolsók között van a szív- és érrendszeri betegségek morbiditási és halálozási statisztikáiban. Három kitűnő cikk csatlakozik a bevezetőhöz. Az elsőben arról olvashatnak, hogy a diabetes és a krónikus veseelégtelenség egyre nagyobb jelentőséggel bír a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás meghatározásában. A következő két cikk – Alföldi Sándor docens úr és Farsang Csaba professzor úr részletes, értő kommentárjaival – az ACE-gátlók, illetve az angiotenzin II receptor bénítók védő hatásait foglalja össze, hangsúlyozva, hogy ezek a korszerű gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatásukon túl is jelentős prevenciós képességgel rendelkeznek. Időszerűnek mondható a bakteriális meningitisről szóló tanulmányunk, melyet a kérdés kiváló szakértője, Szalka András tanár úr egészített ki a hazai viszonyok és tennivalók ismertetésével. Mivel rendkívül veszélyes betegségrőlvan szó, melyben néhány órán múlhat a beteg élete, feltétlenül javaslom olvasóinknak e cikk elmélyült tanulmányozását. Szerencsére kevésbé veszélyes, viszont sokkal gyakoribb, és sokaknak szenvedést okozó betegségről, a neuralgiákról szól következő cikkünk. Amint az Bozsik György adjunktus úr kitűnő kommentárjából is kiderül, a betegség patomechanizmusa még ismeretlen, kezelése is csak részben megoldott, de az idegsebészet fejlődése ígéretes új terápiás lehetőségeket nyitott meg. Rendszeres testmozgást végző – és ilyen betegeket kezelő – kollégáinkat fogja elsősorban érdekelni az a cikk, amely elősegíti a terhelés kiváltotta hörgőgörcs elkülönítését a valódi asthmától; Orosz Márta adjunktus asszony értő kommentárjában felsorolja azokat a gyógyszereket, amelyek Magyarországon is beszerezhetők. Az időskori kompreszsziós csigolyatörésről szóló közleményünk jelentőségét elsősorban az adja, hogy az osteoporosis prevalenciája hazánkban meglehetősen nagy; a diagnózisnak és a kezelésnek az elmúlt években számottevően bővült lehetőségeiről Somogyi Péter adjunktus úr részletes kommentárjában is olvashatnak. A közelmúlt tragikus eseményei fájdalmasan aktuálissá tették a külföldi utazások veszélyeit. Cikkünk nem a természeti katasztrófákkal foglalkozik, hanem a külföldről behurcolt lázas betegségeket tekinti át. Részletes táblázatokból ismerhetik meg a különböző fertőző ágensek szervezetbe jutásának lehetséges útjait, a fertőzések lappangási idejét és a legfontosabb tüneteket. Tímár László professzor úr tömör kommentárja a hazánkba leggyakrabban behurcolt fertőzéseket foglalja össze. Végül Matos Lajos tanár úr a „Bizonyítékokon alapuló kardiológia” című rovatunkban ezúttal az ACE-bénító enalapril és az angiotenzin II receptor bénító (ARB) telmisartan összehasonlító vizsgálatát ismerteti. A DETAIL vizsgálat fontos következtetése, hogy a renin– angiotenzin–aldoszteron rendszerre ható két szer hasonló mértékben gátolta a diabeteses vesekárosodás progresszióját. Mint tudjuk, a hazai és külföldi irányelvek az ARB-ket javasolják első helyen a diabeteses nephropathiában szenvedő betegek kezelésére, ugyanakkor Magyarországon lényeges különbség van a két gyógyszerfajta támogatása között; ennek a vizsgálatnak az eredményei megfontolásra késztethetik kollégáinkat a megfelelőnek tartott gyógyszer felírásakor.