Új adatok szólnak az újabb testsúlycsökkentő gyógyszerek egyes krónikus bőrbetegségekre gyakorolt előnyeiről, és arról, hogy a bőrgyógyászoknak szerepük lehet az elhízás kezelésében.

Az efimosfermin havi egyszeri alkalmazása jelentős javulást hozott metabolikus diszfunkcióval járó steatohepatitisben.

Gesztációs diabeteszben a  vér ketonszintjének vizsgálatával nagyobb számú ketózis epizód azonosítható, mint a vizelet ketonszintjének vizsgálatával.  

Az elhízás a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegeknél csökkenti az IBD kezelésre adott választ.

A pénzügyi nehézségek, a csökkent fizikai aktivitás, a szabadidőben a képernyő előtt töltött idő növekedése, a depressziós és szorongásos tünetek, valamint az érzelmi evés összefüggött a testtömegindex (BMI) növekedésével.

A kórházi tartózkodás alatti távoli fertőzések összefüggésbe hozhatók a műtéti helyszíni fertőzések fokozott kockázatával az intrakraniális idegsebészeti beavatkozások során.

A betegek csaknem fele egy éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát. Az abbahagyást követő testsúlygyarapodás viszont ösztönzőleg hat az újrakezdésre.

A hailuronsav egyre gyakoribb alkalmazása térdízületi osteoarthritisben arra ösztönözte az európai szakértőket, hogy áttekintsék és megvitassák e gyakorlat helyességét.

A tirzepatid az elhízás típusától függetlenül csökkenti a szívelégtelenségben szenvedők kardiovaszkuláris eseményeinek kockázatát.

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakran más légzőszervi kórkép társbe­tegsége. A két betegség egyidejű fennállása (overlap szindróma) magasabb morbiditáshoz és mortalitáshoz vezet. Az OSA korai felismerése és kezelése javíthatja az alvást, az életminőséget és a betegségek kimenetelét.