Egy svéd vizsgálat következtetése szerint a mikroszkópos vastagbélgyulladás megléte összefüggésben áll a súlyos nemkívánatos kardiovaszkuláris események fokozott kockázatával.
A fertőzések növelik a gyulladásos bélbetegségek (IBD) morbiditását és mor talitását. Az IBD-ben fellépő opportunista fertőzések fő kockázati tényezői az alultápláltság, a kísérő betegségek, az idős kor és az immunszuppresszió. A kortikoszteroidok, tiopurinok és anti-TNF-α ellenanyagok infekciókra hajlamosító hatása egyértelműen tisztázódott, a szelektíven a bélre ható anti integrin ellenanyagoké kevésbé. A klinikai gyakorlatban igen fontos a fertőzések szűrése immunszuppresszív kezelés előtt és az IBD fellángolásainak elkülönítése a fertőzéses szövődményektől.
A műtétre szoruló esetek száma akár 60 százalékkal is csökkenthető, ha a Crohn-betegek tartósan tiopurinokat kapnak – írja egy most megjelent tanulmány.
European Journal of Gastroenterology & Hepatology Magyar Kiadás VII. évf.5. szám
OTSZ Online
2003-09-01
Bevezetés
Aligha kétséges, hogy a tiopurinok csoportjába tartozó azathioprin (AZA), 6-merkaptopurin (6-MP) és 6-tioguanin (6-TG) hatásos szerek a krónikus gyulladásos bélbetegség (inflammatory bowel disease – IBD) kezelésében. Ennek ellenére a gyakorló orvosnak ma is számos nehéz döntést kell meghoznia a tiopurin-kezeléssel kapcsolatban. Mikor célszerű elkezdeni az AZA- vagy 6-MP-kezelést? Van-e különbség az AZA és a 6-MP között? Mikor célszerű a kezelést abbahagyni? Hogyan lehet egyénre szabni a kezelést? Hogyan kell monitorozni a kezelést? Biztonságosak-e a tiopurinok terhes nők kezelésében? Hosszú távon milyen kockázatokkal jár a kezelés? Cikkünk célja áttekinteni e problémás kérdéseket.
A tiopurinok hatásosságát bizonyító adatok
A tiopurinok Crohn-betegség és colitis ulcerosa kezelésében egyaránt hatásos szerek mind az aktív szak kezelésében, mind a remisszió fenntartásában. A Cochrane adatbázis alapján megvizsgálták az AZA és a 6-MP remissziót kiváltó hatását aktív Crohn-betegségben, és kimutatták, hogy hatásosabbak, mint a placebo (esélyhányados [EH] 2,36, 95%-os megbízhatósági tartomány [MT] 1,57–3,53) [1]. Az egy terápiás válasz létrejöttéhez kezelendő betegek száma (number needed to treat – NNT) 5 (17 hétnél rövidebb kezelés esetén NNT518, annál hosszabb kezelésnél NNT54). Az egy mellékhatás létrejöttéhez kezelendő betegek száma (number needed to harm – NNH) 14. Mivel a tiopurinok remissziót előidéző hatása lassú, ezért ezeket gyakrabban alkalmazzák fenntartó kezelésként. A tiopurinok remissziót fenntartó hatását Crohn-betegségben megerősíti a Cochrane adatbázis egy másik elemzése (EH 2,16 [MT 1,35–3,47], NNT57) [2], valamint egy nottinghami gyógyszermegvonásos vizsgálat is, amelyben colitis ulcerosában szenvedő, AZA-kezelés mellett remisszióba került betegek kaptak véletlen besorolás szerint placebót vagy AZA-t [3]. Egy év után a relapszusok aránya a placebocsoportban 61%, az AZA-csoportban 31% volt (p50,01, NNT53).
Mikor érdemes megfontolni a tiopurin-kezelés elkezdését?
A krónikus gyulladásos bélbetegség lefolyásának három szakaszában vetődik fel a tiopurinok alkalmazásának lehetősége:
újonnan diagnosztizált betegség esetén
műtét után (Crohn-betegség esetén) vagy súlyos roham esetén (colitis ulcerosa és Crohn-betegség esetén)
szteroidfüggőség vagy szteroidrezisztencia esetén (colitis ulcerosa és Crohn-betegség esetén).
European Journal of Gastroenterology & Hepatology Magyar Kiadás VII. évf.5. szám
OTSZ Online
2003-09-01
„Je ne te demande pas quelle est ta race ou ta religion, mais quelle est ta souffrance?”
(„Nem kérdem tőled, hogy mely fajhoz vagy valláshoz tartozol, csak azt, hogy mitől szenvedsz.” – Louis Pasteur)
Bevezetés
A krónikus gyulladásos bélbetegségek immunmoduláns kezelése elérte nagykorúságát, habár hosszú utat tett meg a fejlődésben, mióta 30 évvel ezelőtt elvégezték az azathioprin-kezelés első kontrollos vizsgálatát [1]. A „felnőttkor” elérését jól mutatja, hogy sokféle immunmodulátort alkalmazunk biztonsággal a betegség korai szakában is, és e szerekkel szembeni intolerancia, mellékhatások jelentkezése vagy a terápiás válasz elmaradása sem jelent leküzdhetetlen akadályt. A hosz-szú „serdülőkor” jelzi, hogy kellő – bár egyesek azt mondhatnák, túlzott – elővigyázatossággal történt az ismeretgyűjtés e „benignus” betegség potenciálisan toxikus kezeléséről. Az óvatosságot a hematológusok és a transzplantációs immunológusok tapasztalataiból tanultuk. A tapasztalatok egy része kevésbé használható a gasztroenterológiában, ilyen például az immunmoduláció által kiváltott limfoproliferatív betegségek veszélye [2], mivel más kórfolyamatról van szó, és kisebb dózisokat alkalmazunk. Másrészt még fel kell tárni a más területeken szerzett tapasztalatokat, például azt, hogy milyen szerepe van a kombinációs kezelésnek.
A tanulmánysorozatban elismert szakemberek cikkei olvashatók a tiopurinok, a methotrexat és az alternatív immunmodulátorok, valamint a ciklosporin és az infliximab szerepéről. Habár a két utóbbit elsősorban remissziót kiváltó szerként tartják számon, most a kórlefolyást módosító hatásuk szempontjából tanulmányozzuk őket.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.