Az előző néhány évben egyre inkább előtérbe került a metasztatikus vesetumor másodvonalas kezelése cabozantinib alkalmazásával első vonalas TKI-t követő progresszió esetén. Esetismertetetésünkben kétoldali policisztás, állandó dialízisre szoruló 47 éves férfi esetét mutatjuk be. A kórtörténetben kezdetben egyoldali nephrectomia szerepeltmalignitás miatt, majd a beteg progrediáló szisztémás nyirokcsomó disszemináció miatt TKI-t, illetve további progresszió miatt cabozantinibot kapott.

Egy idős vesetumoros beteg esetét mutatjuk be, melyben az első vonalbeli kezelés ellenére jelentkező progresszió miatt cabozantinibterápiára váltot­tunk. A csontáttétek miatt radioterápiával is kiegészített második vonalbeli kezelés a betegség stabilizálódását eredményezte, a beteg állapota jelenleg hosszabb távon is jól kézben tartható.

Az első cikkek a robotasszisztált vesedaganat-reszekció elvégzéséről 2004-ben jelentek meg. Az évek alatt az indikációk egyre bővültek, lehetővé téve komplex vesedaganatok eltávolítását robotasszisztált technikával. A minimálinvazív technika megválasztásánál jelentős szempont a daganat teljes reszekciója, a vesefunkció maximális védelme, és a komplikációk elkerülése. A Da Vinci robotsebészeti rendszert Magyarországon először a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban és az Országos Onkológiai Intézetben építették ki. Az első robotsebészeti műtétre az Onkológiai Intézetben 2022. január 21-én, majd ezt követően a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban január 29-én került sor. Vesetumorműtétek elvégzésére hazánkban eddig a nyitott műtétek mellett egyedül a laparoszkópos eljárás volt elérhető. Osztályunkon rövid, egyéves robotsebészeti tapasztalatok alátámasztják a nemzetközi irodalom eredményeit, amelyek szerint a robotasszisztált parciális nefrektómia kiváló és biztonságos minimálinvazív eljárás. A robotika bevezetésével a magasabb szintű precizitás és mozgásszabadság új lehetőségeket teremt az eddig nyitott, illetve laparoszkópos vesetumorműtétekhez képest.

A vesesejtes karcinóma (RCC) a leggyakoribb rosszindulatú vesetumor, viszont ez nem önálló betegség, hanem több különböző daganattípus gyűjtőneve. A leggyakoribb és klinikailag a legfontosabb RCC-altípus a világossejtes karcinóma, amelyet optikailag üres citoplazmájú sejtek építenek fel, és a daganatra a VHL gén biallélikus vesztése jellemző, ami a pszeudohipoxiás állapothoz vezet, ezért fokozódik az angiogenezis és a sejtek proliferációja. Gyakori altípusok még a papilláris karcinóma és kromofób karcinóma. Előbbire a papilláris megjelenés és a cMET érintettsége, utóbbira az eozinofil tumorsejtek és számos kromoszóma elvesztése jellemző. A három altípus együtt a veserákok 90-95%- áért felelős. A fennmaradó esetekben ritka daganattípusok azonosíthatók, amelyek gyakran karakterisztikus immunhisztokémiai és genetikai eltérésekkel vagy sajátos klinikai megjelenéssel jellemezhetők. Az RCC altípusának pontos meghatározása egyelőre csak prognosztikai jelentőségű, és az egyes altípusokhoz speciális terápia még nem kapcsolódik. Viszont a jövőben megjelenhetnek szövettani típushoz társítható kezelések, ezért a napi leletezésnek az aktuális ajánlások szerint kell történnie.

A tirozin-kinázok a sejtműködésben alapvető szerepet játszó enzimek, me­lyek a sejtek közötti kommunikációban és olyan komplex széles spektrumú biológiai funkciók kontrollálásában játszanak szerepet, mint a sejtnöveke­dés, a sejtosztódás, a differenciáció és a metabolizmus. A tirozin-kinázok egyes receptorok (pl. növekedési faktorok receptorai) intracelluláris régióját képezik, melyek a receptor–ligand kötődés alkalmával aktiválódnak és indítanak be a sejt további sorsában lényegi eltérésekhez vezető kaszká­dokat. Ilyen kaszkád lehet például a sejtosztódást vagy apoptózist előidéző egymást erősítő folyamatok részjelensége, melyek circulus vitiosusként daganatos sejtdifferenciációt idézhetnek elő.

A nagy áttörést a membranosus nephropathia patogenezisének megis­merésében a 2009-ben felfedezett foszfolipáz A2 receptor (PLA2R) mint antigén jelentette. Míg hosszú ideig csupán ezt az antigént ismertük, addig is sejteni lehetett, hogy más antigének is szerepet játszhatnak a betegség ki­alakulásában. 2014-ben a thrombospondin type-1 domain-containing 7A-t (THSD7A), míg 2019-ben a neural epidermal growth factor-like 1 proteint (NELL-1) és az exostosin 1,2-t (EXT1, EXT2) azonosították új antigénként.

Az elmúlt időszakban jelentős fejlődés történt a prosztatarákos betegek ellátásában. A lokális betegségek kezelése a korábbi beavatkozásokhoz képest sokkal jobb terápiás válasszal és kevesebb mellékhatással jár, kö­szönhetően a laparoszkópos műtéti eljárásnak és a modern sugárkezelési lehetőségeknek. 

A fázis III TIVO-3 vizsgálat eredményei szerint a tivozanib vesesejtes rákban kedvezőbb relatív túlélési kockázatot mutatott szorafenibbel szemben.

Az emlőrák incidenciája az életkorral nő, legnagyobb az 55–65 éves kor­osztályban. Magyarországon évente mintegy 8000 új beteget diagnosz­tizálnak. A komplex emlőrákellátásról konferenciát tartottak a szakma magyarországi képviselői. A jelen áttekintésben az áttétes, hormonrecep­tor-pozitív emlőrákok egyik lehetséges, új, standard kezelési formájával foglalkozunk.

Az mTOR komplex központi szerepet játszik a sejtek működésében, a sejten belüli információ áramlásban, a sejt anyag cseréjében, aktivitásában és proliferációjában. Számos daganatban észlelhető fokozott mTOR-aktivitás, mely különféle szignál útvonalak aktivitásának eredőjeként jöhet létre. Ebből következik, hogy az mTOR komplexgátlása többfajta szolid és hematológiai malignitás esetén is hatékony.