A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A géntoxikológia azokat a DNS szintjén bekövetkező változásokat foglalja magába, amelyek a nukleinsavak szerkezetének megváltozásához, mutá­ciókhoz vezetnek. Amennyiben a mutációk sorozata olyan változásokat okoz, hogy azok a sejt túlélését ugyan nem befolyásolják, de károsíthatják a fiziológiás kontrollmechanizmusokat, és a mutáns sejt függetlenedik a környezetétől, karcinogenezisről beszélünk. A géntoxikológia és a kar­cinogenezis folyamata nem azonos, de szorosan összefügg egymással.

Az immunrendszer fő feladata a szervezetbe kerülő idegen fehérjék, antigé­nek, fertőző ágensek elleni harc, de a szervezeten belül kialakuló daganatos folyamatok elleni küzdelemben is fontos szerepe van. Az immunrendszer reagál a környezeti fizikai (hő, ultraibolya sugárzás, radioaktivitás) és kémiai ágensekre (dohányzás, környezetszennyezés, gyógyszerek) is. Ezek az ágen­sek stimulálhatják a működést (túlérzékenységi reakciók, autoimmunitás), vagy gátolhatják azt (fokozott hajlam a rákra vagy fertőzésekre). Ezekkel a jelenségekkel foglalkozik az immuntoxikológia.

Bevezetés
Az összes vérképzőszervi daganatos megbetegedés 10%-át képviselő myeloma multiplex (MM) előfordulási gyakorisága 5/100 000/év, és a diagnózis megállapításakor az életkori középérték 65–70 év kismértékű férfidominanciával. A diagnózis megállapítása a következők alapján történhet: 10%-ot meghaladó klonális plazmasejt-szaporulat a csontvelőben, monoklonális fehérjék jelenléte a szérumban és/vagy a vizeletben, és egy vagy több szervi érintettség, például hypercalcaemia, veseelégtelenség, anaemia, illetve csontleépülés (CRAB). A kezelési protokollok jelentős változásokon mentek át az utóbbi években, amelynek egyik eredménye a jobb tolerálhatóság. Az újabb szerekkel, mint például a proteoszómagátlókkal vagy az immunmoduláns szerekkel az összesített túlélést is sikerült javítani. A kedvezőbb túlélési eredmények egyértelműben jelentkeztek a 65 évesnél fiatalabbaknál, akiknél 68%-os 5 éves, és 53%-os 10 éves túlélési eredmények érhetők el. A jelen összefoglaló szerzői áttekintették az írás idején rendelkezésre álló legújabb szakirodalmat az első vonalban, korábban nem kezelt MM-betegeknél alkalmazott bortezomib terápiáról.

Az acetaminofen (paracetamol) tartalmú készítmények nem csak a májat károsíthatják, hanem enyhe vagy mérsékelt alkoholfogyasztás mellett a vesét is.

A szerzők áttekintik az egy és a két trombocitagátlót szedő betegek gasztroprotektív gyógyszerelésének irodalmát. Nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy a protonpumpagátlók jelentősen rontanák a clopidogrel hatásosságát, de a két gyógyszer szedésének időbeli elkülönítése hasznos lehet.

A legkiválóbb gyógyszerfelíró szoftverektől sem várhatjuk, hogy minden gyógyszerkölcsönhatást felismerjenek, megbízhatóan kiszűrjék a klinikailag jelentôs kölcsönhatásokat. A cikk példái és táblázatai segítenek csökkenteni a sok gyógyszert szedô betegeket terhelô interakciós kockázatot.

Ma már mintegy 3000 veseátültetett beteg él Magyarországon, és egyre inkább érzékelhető ennek a betegcsoportnak a jelenléte az alapellátásban és az akut belgyógyászati, neurológiai, traumatológiai ellátásban éppúgy, mint a különféle elektív beavatkozásokra szoruló páciensek között.