Az endoszkópos ultrahang (EUS) kifejlesztésének elsődleges célja az 1970- es évek végén a pancreatobiliaris rendszer hatékonyabb, pontosabb vizs­gálata volt. Az 1990-es évek elejétől a lineáris eszközök és mintavételi tűk megjelenésével már lehetőség nyílt citológiai mintavételre is. Innentől pedig már előre látható volt, hogy az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiához (ERCP) hasonlóan az EUS is egyre inkább terápiás eszközzé kezd válni. 1995-ben jelentek meg az első közlemények, hogy endoszonográfia segítségével készítettek pancreato- és cholangiogramot. Nem sokkal ezt követően már publikálták is az első EUS-asszisztált epeúti kanülálások eredményeit.

Az ARROW klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta a RET mutációt hordozó medulláris pajzsmirigyrák kezelésére szolgáló pralszetinibet (BLU-667.)

Az új, 2017-es GOLD-ajánlásokon alapuló COPD-osztályozásban külön-külön kell vizsgálni a tüdőfunkciót és az egyéb paramétereket. A betegség súlyossági fokát így két lépésben határozzuk meg. A COPD megelőzésében a legfontosabb a dohányzásról való leszokás, valamint a pneumokokkusz és az influenza elleni védőoltások beadása. 

A légvezetéses hallókészülékek és a hagyományos fülműtéti technikák által elérhető hallásrehabilitáció korlátozott mértékű. A kutatások ezért más megoldásokat is kerestek, az egyik fontos kutatási irány a beültethető készülékek fejlesztése. 

Az érmalformációk klinikai és genetikai elkülönítése segíti a kórformák egészségügyi vonzatainak megértését, a lefolyás jobb előrejelzését. A hát­térben álló genetikai eltérések leírása a jövőben a klasszifikáció fontos eleme lesz. A sebészi beavatkozásokat kiegészíthetik vagy helyettesíthetik olyan intervenciós kezelések, mint az etil-vinilalkohol kopolimerrel történő embolizáció, az arteriovenózus malformációk multiplex odavezető artériáinak elzárása a nagy drenáló vénák embolizációjával vagy a mikrocisztás nyirokér-malformációk bleomycines kezelése.

A COPD krónikus, progresszív légúti gyulladás számos fenotípussal. Napjainkban csak tüneti terápiái léteznek. COPD-ben nem csupán a légzőrendszer beteg, hanem szisztémás gyulladás is detektálható. A terápia két nagy, forrongó területe a szteroidok (és kombinációik) helye a kezelésben, illetve a hörgtágítók gyulladásra kifejtett hatása. Cikkünk az inhalációs kortikoszteroidok helyét keresi a COPD terápiájában. Általánosságban a nagy dózisú szteroidnak nincs terápiás előnye a közepes dózissal szemben COPD-ben. A szteroid elhagyásához a kezelés előtti fenotípust kell figyelembe venni.

Hosszú távon is biztonságos a súlyos emfizéma kezelése a bronchoszkópos volumenredukciós spirállal (coil), az elért állapotjavulás azonban idővel visszaeshet. 

A közlemény többek között az iszkémiás stroke utáni trombolízissel és mechanikus trombektómiával, a malignus media-infarktust követő hemikraniektómiával, az agyállományi vérzés utáni műtéti vérömleny-eltávolítással, a bakteriális meningoenkefalitisz és a status epilepticus gyógyszeres kezelésével, valamint a „vigil kóma” kórjóslatával kapcsolatos új eredményeket tekinti át.

A vérköpés változatos etiológiájú, de mindenképpen igen ijesztő és sürgős beavatkozást igénylő tünet. Alsó légúti vérzés esetén az első teendő perifériás vénás katéter bevezetése és oxigén adása, mert a legközvetlenebb veszély a gázcsere romlása. Haladéktalanul bronchoszkópiát kell végezni 

Az átmeneti agyi keringészavar (tranziens isémiás attak, TIA) során neurológiai tünetek jelentkeznek akut agyi elhalás nélkül. A tünetek hirtelen lépnek fel és átmenetiek; leggyakrabban előforduló tünetek a féloldali parézis, beszédzavar és féloldali látásvesztés. Alapvetően fontos, hogy a TIA-t pontosan és idejekorán elkülönítsük a hasonló tüneteket okozó egyéb kórállapotoktól, mivel korai beavatkozással csökkenthetô a későbbi stroke kockázata.