A pszichiátereknek gyakran betegeik obesitását is kezelniük kell, ráadásul a pszichiátriában felírt gyógyszerek jelentős része is testsúlynövekedést okoz, ezért nagyon fontos lenne a testsúlycsökkentő injekció elérhetősége.

Metasztázist képző rosszindulatú daganatokban gyakran figyelhető meg cachexia, mely az érintett betegek súlyos állapotromlása következtében gyakran halálos kimenetellel társul. Kezelése mindeddig sikertelennek mondható, melynek elsődleges oka, hogy a mai napig nem ismertek azok a molekuláris folyamatok, melyek kialakulásában szerepet játszanak. A pontos mechanizmus feltárására számos kísérleti modellt hoztak létre, amelyek célja a cachexiát okozó faktorok célzott molekuláris gátlása és kialakulásának megelőzése. Az eddigi, biztató eredmények ellenére a da­ganatos cachexia eredményes klinikai terápiája még várat magára; ehhez nagy esetszámot felölelő klinikai tanulmányok szükségeltetnek.

A pajzsmirigy funkcionális betegségei kihatással vannak a testsúlyra. Régóta ismert tény, hogy manifeszt hyperthyreosis esetén csökken, míg pajzsmirigy-alulműködés esetén gyarapodik a testsúly. Kérdéses, hogy a szubklinikai funkciózavarok is befolyásolják-e a testsúlyt, valamint hogy a súlyfelesleg milyen hatással bír a pajzsmirigyfunkcióra. A cikk rövid összefoglalást kíván adni a TSH és a testsúly közötti összefüggésről, az elmúlt években e témában megjelent jelentősebb közlemények eredményeiről. 

A 2-es típusú diabetes mellitus incidenciája világszerte emelkedik, és ezzel együtt egyre nagyobb a praediabetesszel együtt élő betegek száma is. A T2DM-re és a praediabetesre egyaránt igaz, hogy az érintettek egészen addig sokszor nincsenek is tudatában betegségüknek, míg tüneteik nem jelentkeznek.

A zsírszövet fejlődése, működése transzkripciós faktorok hálózatán ke­resztül zajlik. A molekuláris események összehangolásában – s így az adipogenezisben, lipidmetabolizmusban, inzulinérzékenységben – a peroxiszóma proliferátor aktiválta receptor-γ (PPARγ) különös jelentőséggel bír. A jelátvitellel összefüggő zsírszövet-működési zavarok állnak az el­hízás és a hozzá társuló anyagcsere-betegségek hátterében. Az emberi barna zsírszövet metabolikusan igen aktív, a fehér zsír közötti bézs sejtek is potenciálisan termogén tulajdonságúak. Rágcsálókon és emberen vég­zett vizsgálatok alapján lehetőség nyílik az energiafelhasználást stimuláló gyógyszerek, tényezők alkalmazására az elhízás elleni kezelésben.

Szubklinikus hypothyroidismusban hideg környezetben észlelhető csökkent hőtermelés a pajzsmirigy hormonszintjeinek sikeres normalizálásával helyreállítható.

Az alacsony gluténtartalmú táplálkozás előnyei a diétás rostoknak köszönhetőek, nem a glutén elvonásának.

Az elhízás – főleg annak zsigeri formája – elősegíti az inzulinrezisztenciát. Egy járványtani vizsgálat eredménye szerint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása körülbelül 70%-ban az elhízás terhére írható. A diabetes járványszerű terjedésén csak akkor tudunk úrrá lenni, ha visszaszorítjuk az elhízást.