Mennyire hatásos és biztonságos a vérnyomás fokozatos, óvatos csökkentése a szélütés korai szakában? Van-e olyan gyógyszer, amely ilyenkor hatékonyan képes gátolni a kórosan aktív renin–angiotenzin rendszert? E kérdésekre keresett választ az ACCESS vizsgálat. A vizsgálat előzményei és célja A szélütés korai szakában a vérnyomás bármilyen formában történő befolyásolására, csökkentésére vagy változatlanul hagyására nincs ma általánosan elfogadott, „evidence-based” álláspont. Ez nem meglepő, hiszen igen bonyolult kórélettani folyamatba kellene beavatkozni, ami az agyi katasztrófa bekövetkezésétől folyamatosan változik, vagyis állandóan mozgó célpontot kellene eltalálni. Egészséges állapotban a sokat emlegetett agyi önszabályozás működik: az erek úgy tágulnak vagy szűkülnek, hogy a véráramlás ezen a területen állandó maradjon. Állatkísérletben, majd emberen is bizonyították, hogy amikor a tenzió csökken, az agyi erek tágulnak, vérnyomás-emelkedéskor pedig fokozódó érszűkület igyekszik stabilizálni az átáramlást. Ha az artériás középnyomás eléri az egyénenként változó, kritikus értéket, ami átlagosan 180 Hgmm körüli, a korábban összehúzódott erek nem képesek ellenállni a magas nyomásnak, és a feszüléstől kitágulnak. Az általános agyi értágulat „áttöréses” véráramlás-fokozódáshoz vezet, aminek következtében az agyszövet magas nyomással kapja a vért, folyadék nyomul ki a perivaszkuláris szövetbe, agy-oedema keletkezik és megjelennek a hipertenzív encephalopathia tünetei. Az is kiderült viszont, hogy a legtöbb agyi katasztrófa a vérnyomás agresszív csökkentése miatt alakult ki. A vese-, illetve koszorúér-betegségben szenvedőkkel kapcsolatban mind több szó esik arról, hogy a megfelelő antihipertenzív kezelés védi a célszerveket. Ráadásul arra is vannak adatok, hogy a neurohumorális aktiváció gátlása a vérnyomás csökkentésén túl további klinikai előnyökkel járhat. Az ACE-gátlás az infarctus korai fázisában is kedvező hatásúnak bizonyult.