Fogyási tanácsadás artritiszeseknek
Az egészséges életmód fontos a betegségek megelőzésében, a már kialakult betegségekben pedig követése az első megteendő lépés.
Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg 54,4 millió felnőttnek van orvosilag igazolt artritisze. Ezen betegek 32,7%-a túlsúlyos, 38,1%-a pedig súlyosan elhízott (obez). A túlsúlyosak 23,5%-a, az obezitásban szenvedők 31,7%-a él súlyos ízületi fájdalmakkal. A csípő- vagy térd artritiszben szenvedőknek elsőként a fogyás javasolt a fájdalom csökkentése és a funkciók javítása érdekében. Amerikai adatok szerint négyszer többen vágnak neki a fogyókúrának azok közül, akik egészségügyi ellátásuk során ilyen irányú tanácsadásban részesültek. A minden részletre kiterjedő (táplálkozási, fizikai aktivitási, önszabályozási) tanácsadás javítja a betegek egészségi állapotát.
A National Health Interview Survey (NHIS) 2002-től folyamatosan elemzi több tízezer 18 év fölötti, olyan túlsúlyos vagy kövér beteg adatait, aki tudatában volt annak, hogy artritisze, reumatoid artritisze, köszvénye van, vagy lupuszban illetve fibromialgiában szenved. Ezektől a betegektől azt is megkérdezik, hogy mondta-e már nekik orvosuk, hogy fogyniuk kellene ízületi panaszaik csökkentése érdekében. A válaszoló betegeket BMI indexük alapján a következő csoportokba sorolták: normál/sovány 25 kg/m² alatt, túlsúlyos 25 és 30 között, obez 30 fölött. Az obez betegeket további 3 csoportra osztották: 1. osztály (30- <35), 2. osztály (35- <40), 3. osztály (≥40).
Az életviteli/fogyási tanácsadások száma lényegesen szaporodott az elmúlt években: míg 2002-ben csak a betegek 35,1%-a, addig 2014-ben már a betegek 45,5%-a részesült a szükséges tanácsadásban, ami 10,4%-os javulást jelent (p<0,001). A tanácsadások prevalenciája 5,7%-kal növekedett az artritiszes és túlsúlyos betegek körében (18,1%-ról 23,8%-ra, p=0,006), és 12,4%-kal az obezitásban szenvedők esetén (50,4%-ról 62,8%-ra, p<0,001). Utóbbi kategórián belül az 1. osztályban 40,8%-ról 52,6%-ra, míg a 3. osztályban még jobban, 69,0%-ról 84,5%-ra nőtt (mindkettő p<0,001), a 2. osztályban nem változott.
A legújabb adatok szerint tehát 2002 és 2014 között 10,4%-kal nőtt az artritiszben szenvedő túlsúlyos, vagy obez betegeknél a testsúly csökkentésére irányuló tanácsadások száma. Ez a javulás bíztató, de ugyanakkor a túlsúlyos betegek kb. 75%-a és az 1. osztályba tartozó obez betegek kb. 50%-a soha nem részesült semmilyen, a testsúly csökkentésére irányuló tanácsadásban. Az amerikai alapellátási és a prevenció szakértőkből álló csoport (USPSTF, U.S. Preventive Services Task Force) és az amerikai reumatológusok kollégiuma azt javasolja, hogy az egészségügyi szolgáltatók a térd- vagy csípőartritiszben szenvedőknek tanácsolják a testsúly megfelelő csökkentését, és nyújtsanak segítséget a betegeknek az étkezési és életviteli változtatások, az egészségesebb élethez vezető stratégiák kidolgozásához. Randomizált, kontrollált vizsgálatokban a diéta és a fizikális aktivitás együttes alkalmazása esetén volt a legkedvezőbb változás a testsúly, a fájdalom, az ízületek ereje, a gyulladás és a mobilitás terén - míg az egyedüli diéta vagy fizikai aktivitás kisebb hatást eredményezett.
A táplálkozási szokások gyökeres megváltoztatása mellett nagy súlyt kell fektetni a rendszeres testedzésre is. Igen fontos része a folyamatnak az önbizalom növelése, az önmenedzselés kérdése. Az iskolai felvilágosító munka és a tömegtájékoztatás segítségét is igénybe kell venni. A számos hatásos stratégia egyike az angol nyelven 5 a-betűs szóból álló„5A megközelítés”: Assess, Advise, Agree, Assist, and Arrange (ami nagyjából az értékeld, tanácsolj, érts egyet, segíts és szervezd meg kifejezéseknek felel meg).
A szerzők is felsorolják elemzéseik korlátait. Az NHIS által közzétett adatok önbevalláson alapulnak, ilyen módon például a BMI-re vonatkozó adatok nem teljesen megbízhatóak. A BMI továbbá nem mindig tökéletes eszköz az elhízottság mértékének helyzet megítélésre, hiszen például a magas izom – zsír arány esetén nem szükséges a testsúlyra vonatkozó tanácsadás. Az önkéntes válaszadás csak igen kis arányú volt, emiatt nem ismert, hogy mi a helyzet a nem válaszolókkal. A 2014-es adatok pedig nem feltétlenül tükrözik a mai helyzetet.
Forrás:
1. Morbidity and Mortality Weekly Report
2. Morbidity and Mortality Weekly Report
3. JAMA