Anti-placebó

Bár a módszert mindannyian használjuk nap mint nap, a legtöbbször nem igazán jól, mondja a New Scientistnek nyilatkozó Sugarman, aki szerint a hipnózis az egészségügyi ellátást is új szintre emelhetné. A legtöbb orvosnak panaszolt probléma ugyanis rendelkezik pszichofiziológiai komponenssel is (I can tell you how to heal yourself with hypnosis). Közismerten ilyen pl. az irritábilis bél szindróma, a migrén, a szorongáshoz társuló tünetek vagy az a jelenség, hogy egyes emberek képesek a leghatékonyabb gyógyszerek hatásának is ellenállni.

Márpedig az orvosok segíthetnének a pácienseiknek abban, hogy képesek legyenek az önszabályozást a helyes cél érdekében alkalmazni, mondja a gyermekorvos, aki jelenleg a New York-i Center for Applied Psychophysiology and Self-regulation igazgatója.

A klinikai hipnózis elsajátítása során az orvosok megtanulják, hogyan értelmezhetők a nonverbális jelzések, és hogyan erősíthető a páciens bizalma, hogyan fokozható az empátia és hogyan javítható a kommunikáció, így betegeiknek át tudják adni, hogyan lehet uralni a testet és az elmét. Mindez pedig igencsak javítja egészségügyi ellátást.

Miért nem használják akkor sokkal többet és többen a hipnózist a praxisban? Részben azért, mert a legtöbben nincsenek tisztában azzal, mi is valójában a hipnózis, a szóról sokuknak csak Thomas Mann Cipollája jut eszükbe.

Laurence Sugarman és kollégája, A. E. Hope szerint a hipnózis nem más, mint a készségek és ismeretek olyan készlete, amivel képesek vagyunk befolyásolni az embereket (Orienting hypnosis; American Journal of Clinical Hypnosis), mert értelmezni tudjuk, mit jelent az arckifejezésük, a testtartásuk, a hanghordozásuk vagy a metafóra-használatuk. A hipnózis nem terápia, inkább egyfajta terápiás hozzáállás.

A pszichoanalízis vagy a kognitív viselkedésterápiák során a legnagyobb terápiás hatása annak van, hogy valaki meghallgatja a pácienst, míg a hipnózis eszköztárának ez csak egy része. A hipnózis során a legfontosabb, hogy transzállapotban az ember igen intenzív tanulásra képes, aktiválódik az agy plaszticitása, a vegetatív idegrendszer működése paraszimpatikus irányba tolódik el, a figyelem fókuszálódik (transzállapotban vagyunk egy trauma során vagy akkor is, amikor szerelembe esünk – nincs olyan, hogy „hipnotikus” transz –, sőt transzállapot állhat elő akkor is, amikor valaki jógázik vagy imádkozik).

A hipnózis, mint embereket befolyásoló eszközrendszer része az is, hogy képesek vagyunk felismerni és elősegíteni a transzállapotot, amire tehát azért van szükség, mert transzállapotban képesek vagyunk bármit hatékonyabban tanulni. Saját szakmai útjáról beszámolva Sugarman elmondja: 20 évet dolgozott körzeti gyermekorvosként, ennek során megdöbbenve tapasztalta, hogy a képzés során mennyire figyelmen kívül hagyták a gyakorlatban felmerülő pszichofiziológiai problémákat. „Csak arról tanultunk, mit tehetünk, hogy segítsünk a gyermekeknek, arról nem volt egy szó sem, hogyan tanítsuk meg nekik, hogyan segíthetnek saját maguknak”.

Lehetséges, hogy a hipnózis valójában egy olyan placebó, aminek alkalmazása során nem csapjuk be a pácienst? A hipnózis nem is igazán placebó, hanem a placebó-hatás közvetítésének módja: úgy kommunikálunk a beteggel, és úgy használjuk a kondicionálás, az elvárások és a szociális kapcsolatok erejét, hogy megváltoztassuk az illető fiziológiáját –olyan módon, amiről a páciens korábban úgy vélte, hogy arra csak külső hatás képes. Ha a beteg megtanulja, hogy nemcsak külső behatás – pl. egy tabletta vagy egy terapeuta – eredményeképp alakulhat ki egy adott változás, akkor már saját maga is elő tudja idézni a hatást. Tehát  placebó-hatást váltunk ki anélkül, hogy placebót kellene alkalmaznunk. A hipnózis ugyanis nem egy csalás nélküli placebó, hanem maga az anti-placebó, a külső hatástulajdonítás ellentéte.

Hipnózissal egyéb terápiák hatékonysága is növelhető. Egy 18 tanulmány eredményeit összegző metaanalízis szerint az elhízott betegek kognitív viselkedésterápiát (CBT) használó kezelése sokkal hatékonyabb, ha a CBT-t hipnózissal kombinálják, különösen hosszú távon, mivel a hipnózissal kombinált CBT esetén a fogyás a kezelés abbahagyása után is tovább folytatódik (Kirsch és munkatársai: Hypnosis as an adjunct to cognitive-behavioral psychotherapy: a meta-analysis; Journal of Consulting and Clinical Psychology). Egy másik tanulmány szerint a CBT hipnózissal kombinálva a depressziót is hatékonyabban kezeli (Alibhai és munkatársa: Cognitive hypnotherapy for depression: an empirical investigation; International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis).

A hipnózist önmagunkon is alkalmazhatjuk, sőt, alkalmazzuk is folyamatosan, azonban a legtöbbször igen rosszul. A legtöbben ugyanis azt mondogatják maguknak, hogy milyen ügyetlenek, milyen lusták, mennyire megérdemlik a rossz sorsukat vagy a rossz bánásmódot, milyen tehetségtelenek stb. A transzállapot által biztosított intenzív tanulási lehetőséget nem kellene ilyen hülyeségekre használnunk, mondja a gyermekgyógyász.

A klinikai hipnózis az a módszer, amivel segítünk a betegeinknek módosítani saját ön-hipnózisukat, segítünk nekik, hogy megértsék, milyen valójában a transz-formáció, és a klinikai hipnózis segítségével arra használjuk a kapcsolatunk intenzitását, hogy megtanítsuk a pácienseknek, hogyan használják saját transzállapotbeli képességeiket.