Gerincvelői stimuláció depresszió kezelésére

A Molecular Psychiatry folyóiratban december 20-án jelent meg a University of Cincinnati (Lindner Center of HOPE) kutatóinak cikke, amelyben a depressziónak a gerincvelő elektromos stimulációjával történő vizsgálati terápiás módszerét ismertetik.

Dr. Francisco Romo-Nava, a kutatás vezetője elmondta, hogy kutatásának középpontjában annak tisztázása áll, hogy az agy és a test közötti kommunikáció hogyan játszik szerepet a pszichiátriai rendellenességekben.

„Úgy gondoljuk, hogy az agy és a test közötti kapcsolat, információáramlás alapvető fontosságú a pszichiátriai rendellenességek szempontjából. A hangulatzavarok, az étkezési zavarok vagy a szorongásos zavarok számos tünete összefügg azzal, amit az agy és a test közötti interakció diszregulációjaként értelmezhetünk. Ennek oka, hogy a gerincvelőben található neuronok információt közvetítenek a testből az agy azon régióiba, amelyek részt vesznek az általunk hangulatként ismert érzelmi élményben. Megfelelő működés esetén az agy ezeket az információkat felhasználva végez kiigazításokat, így képes folyamatosan szabályozni az adott személy hangulatát. Bár a súlyos depressziónak sokféle kiváltó oka előfordulhat, az egyik tényező az lehet, ha ez az útvonal túlterhelődik információkkal. A krónikus stressz például egy hiperaktívvá váló agy-test körfolyamathoz vezet, amely végül ‘kiégeti’ a rendszert, és megakadályozza a hatékony és optimális önszabályozás fenntartását.”

A kutatócsoport különböző módokat vizsgált az agy és a test közötti kölcsönhatás modulálására, végül egy újszerű megközelítést dolgozott ki, melynek lényege egy noninvazív elektromos gerincvelő-stimuláció. Romo-Nava 2020-ban már szabadalmat szerzett erre a stimulációs módszerre, melynek célja, hogy csökkentse az információáramlást az agy és a test közötti ‘információs sztrádán’ annak érdekében, hogy az agy ismét képes legyen önszabályozást végezni.

“A gerincvelő-stimulációról úgy gondolják, hogy segít az agynak modulálni magát azáltal, hogy csökkenti a zajt vagy csökkenti a hiperaktív jelátvitelt, ami a depresszió során alakulhat ki” - nyilatkozta Romo-Nava.

A vizsgálatban használt eszköz egyébként nem nagyobb egy cipősdoboznál: az aktív elektróda a beteg hátán, a visszatérő elektróda pedig a jobb vállán helyezkedik el.

A mostani cikkben közölt vizsgálatba összesen 20 súlyos depresszióban szenvedő beteget vontak be. A betegcsoport egyik fele a gerincvelő-stimuláció aktív változatát kapta, a másik fele pedig az áram egy másik változatát, amelytől nem vártak nagy hatást - ez számított placebo kezelésnek. A betegek nyolc héten keresztül heti három 20 perces kezelésre jártak a HOPE Lindner Központba, összesen 24 gerincvelő-stimulációs kezelésre. A legtöbb korai fázisú klinikai vizsgálathoz hasonlóan a mostani vizsgálat elsődleges célja is a beavatkozás megvalósíthatóságának, biztonságosságának és tolerálhatóságának tesztelése volt, ezért direkt úgy tervezték a vizsgálatot, hogy szükség esetén csökkenteni lehessen a stimuláció intenzitását, de Romo-Nava szerint minden beteg jól tűrte az eredetileg előírt dózist. Óvatosságból a kutatók olyan gyenge áramot használtak, amely körülbelül a tizede a már szövetkárosodást okozó áramerősségnek. A kezelés mellékhatásai enyhék voltak, beleértve a bőrpírt, az ingerlés helyén kialakuló rövid, nem fájdalmas viszketést vagy égő érzést, amely csak a kezelések alatt tartott. A bőrpír a kezelést követően jellemzően 20 percen belül megszűnt.

A készülékből származó áram terjedésének virtuális rekonstrukciója azt mutatta, hogy az áram eléri a gerincvelő szürkeállományát, de magát az agyat már nem.

“Ez alátámasztja hipotézisünket, miszerint ezeknek az információs útvonalaknak a modulációja az, ami aztán hatást válthat ki az agy hangulat, közérzet szempontjából fontos területeire” - fejtette ki Romo-Nava. “Tehát egyáltalán nem az áram az, ami az agyba kerülve aktivál valamit: az agyba jutó jel változása az, ami kifejti a kívánt hatást. Ez a tanulmány önmagában még nem elégséges ahhoz, hogy a hipotézis minden összetevőjét bizonyítani lehessen, de úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyszerű kezdet.”

Az aktív stimulációban részesülő betegeknél a kontrollcsoporthoz képest nagyobb mértékben csökkent a depressziós tünetek súlyossága, de Romo-Nava figyelmeztetett, hogy a vizsgálatot korlátozza a kis mintaelemszám. Ezeket az eredményeket sokkal nagyobb betegcsoportokon végzett vizsgálatok során kell majd a későbbiek során megerősíteni.

“Óvatosnak kell lennünk, amikor ezeket az eredményeket értelmezzük a vizsgálat kísérleti jellege és a kis mintaméret miatt” - mondta Romo-Nava. “Bár az elsődleges eredmény kétségtelenül pozitív volt, és terápiás potenciált mutatott, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vizsgálat korlátait.”

Az adatok szerint a résztvevők nyugalmi vérnyomása nem változott a nyolc hét alatt, de a diasztolés vérnyomás rövid időre minden egyes kezelés után jelentős mértékben csökkent.

“Ez arra utal, hogy egyfajta plasztikus hatást idéztünk elő az agy-test interakciós körfolyamatban, amely az olyan autonóm funkciókban is részt vesz, mint a vérnyomás és a pulzusszám. Kutatócsoportunk további finanszírozást keres egy nagyobb elemszámú vizsgálat indításához és a gerincvelő-stimulációs eszköz hordozható változatának kifejlesztéséhez. Ha az újabb vizsgálatok megerősítik, hogy a stimuláció biztonságos és hatékony a pszichiátriai rendellenességek kezelésében, még akkor is további munkára lesz szükség lesz az optimális dózis, frekvencia és a lehetséges indikációk meghatározása érdekében.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Study: Spinal cord stimulation a potential new way to treat depression

Effect of non-invasive spinal cord stimulation in unmedicated adults with major depressive disorder: a pilot randomized controlled trial and induced current flow pattern

Irodalmi hivatkozás:

Francisco Romo-Nava et al, Effect of non-invasive spinal cord stimulation in unmedicated adults with major depressive disorder: a pilot randomized controlled trial and induced current flow pattern, Molecular Psychiatry (2023). DOI: 10.1038/s41380-023-02349-9