Vizsgálatunk célja a modulált elektro-hipertermia (mEHT) sejtpusztító hatásmechanizmusának, valamint kemoterápiás szerekkel való esetleges kölcsönhatásának feltárása volt egér melanóma sejtvonalon. B16F10 sejteket LabEHY100 (Onco- thermTM) készülékkel 30, 60, 90 és 120 percig kezeltünk, majd életképességüket MTT módszerrel, az apoptózist áramlási citometriával, annexin V/7-AAD festéssel vizsgáltuk 24 órával a kezelés után. Génexpressziós vizsgálatot végeztünk qPCR segítségével 60 perces kezelést követően. Kombinált proto- kollokban, mEHT-kezelést követően a sejteket paklitaxellel (40 nM), dakarbazinnal (40 μM) vagy nutlin-3a-val (10 μM) kezeltük. Megállapítottuk, hogy a p53 mEHT által kiváltott nukleáris transzlokációja sejtciklusleálláshoz és sejthalálhoz vezet, amely a sejtek életképességének csökkenésében tük- röződik. Kemoterápiával való kombináció során kimutattuk, hogy egyaránt fokozza a dakarbazin és nutlin-3a sejtpusztító hatását, azonban a paklitaxel által indukált sejthalált nem befolyásolta 48 órával a kezelést követően. Eredményeink támogatják az mEHT adjuváns kezelésként való alkalma- zásának lehetőségét a daganatok kezelésében. Magy Onkol 65:71-77, 2021

Kulcsszavak: melanóma, modulált elektro-hipertermia (mEHT), sejtkultúra, kemoterápia, apoptózis

A germinális eredetű heredaganat az összes daganatos meg- betegedés körülbelül 1%-a, a 15–35 éves férfiak leggyakoribb daganata. A betegség mortalitása alacsony, köszönhetően a korszerű terápiáknak, melyek azonban jelentősen ronthatják a beteg férfiak megtermékenyítőképességét. A betegek nagy része családalapítás előtt áll, ezért kiemelten fontos a fer- tilitás megőrzése. Erre a leggyakrabban használt módszer a spermabankolás és asszisztált reprodukciós eljárások. A magyar adatok feldolgozása alapján azt találtuk, hogy minél előrehaladottabb a betegség, annál jobban károsodott a spermiogenezis. Összehasonlítva a heretumoros mintánkat egészséges, illetve limfómás csoport mintáival, azt az ered- ményt kaptuk, hogy a heretumoros és non-Hodgkin-limfómás csoport paraméterei szignifikánsan rosszabbak voltak az egészséges kontrollokhoz viszonyítva. Minden heredaganatos betegnek ajánlott a spermakonzerválás a kezelés megkez- dése előtt, így biztosítva a gyógyulás után a családalapítás és gyermekvállalás lehetőségét, mivel a kezelés a károsodott spermiogenezist tovább ronthatja, infertilitást okozva. Magy Onkol 65:46-52, 2021

Kulcsszavak: heredaganat, spermiogenezis, spermakonzer- válás, termékenyítőképesség

Lineáris gyorsítóknál az utóbbi évtizedekben elterjedt a ki- egyenlítő szűrő nélküli mód használata, de ennek ellenére a biológiai hatás vizsgálatával kevesen foglalkoztak. Kísérle- teinkben a szűrővel, illetve szűrő nélküli mód összehasonlí- tását a perifériás vér limfocitáinak besugárzásával végeztük. Vizsgálatunkban ugyanazon egészséges személy periferiális vér limfocitáit sugaraztuk be lineáris gyorsítóval különböző dózisteljesítménnyel (3,57–23,08 Gy/min), két gyorsítófe- szültséggel (6 és 10 MV), szűrővel (FF mód) és szűrő nélkül (FFF mód). A sugárhatásra képződő kromoszómaaberrációk (dicentrikus és ring kromoszómák) számának dózis-hatás összefüggését lineáris-kvadratikus modellel vizsgáltuk. CABAS (Chromosomal Aberration Calculation Software) szoft- vert alkalmaztunk a görbék elkészítéséhez. Meghatároztuk és összehasonlítottuk a görbék együtthatóit és egyenleteit, majd azokat irodalmi adatokkal is összevetettük. Szignifikáns különbségeket találtunk az aberrációk számában a különböző besugárzási paramétereknél, eredményeink alapján az FFF módnak 10−20%-kal nagyobb a biológiai hatása, mint az FF módnak. A kapott eredményeket a sugárterápiás kezelé- seknél, ill. sugárbaleset esetén a biológiai dózis becslésére használhatjuk fel. Magy Onkol 65:30-37, 2021

Kulcsszavak: lineáris gyorsító, szűrő nélküli mód, biológiai dozimetria, dicentrikus és ring kromoszómák, lineáris-kvad- ratikus modell

Számos evidencia szól az emlődaganatok műtéti eltávolítását követő sugárkezelés indokoltsága mellett. Ez azért is fontos, mert a lokális kontroll befolyásolja a túlélést is. Egyre fejlet- tebb technikák állnak rendelkezésünkre a védendő szervek dózisterhelésének csökkentésére, de abból a sugárbiológiai tényből kiindulva, hogy minden magas dózisú ionizáló sugár- zás késői (többnyire 10 éven túli) mellékhatása másodlagos daganatindukció is lehet, felmerül a kérdés, vajon érdemes-e felvállalni ezt a kockázatot, illetve mekkora a reális veszélye egy második daganat kialakulásának? A kérdés megvála- szolása nemcsak az érintett betegpopuláció nagy száma, hanem az egyre javuló túlélési mutatók miatt is fontos. Az emlőrák műtétjét követően alkalmazott sugárkezelés során az érintett oldali tüdőszövet sugárterhelése csökkenthető, de még így sem elhanyagolható. Jelen közleményünkben áttekintjük a másodlagos tüdőrák kockázatának alakulását a nemzetközi irodalom alapján. Megállapítható, hogy van ugyan egy kimutatható kockázatnövekedés, de a kezelés hasznossága sokszorosan meghaladja a minimális rizikót. Magy Onkol 65:46-52, 2021

Kulcsszavak: irradiáció, lokális kontroll, másodlagos daga- natindukció, tüdőrákkockázat

Az alacsony grádusú gliómák esetében ismereteink rendkívüli mértékben bővültek az utóbbi években. Mind a pontos klasz- szifikáció, mind az ebből fakadó klinikai intervenció megter- vezése kihívásokkal terhelt. A konszenzuskeresési törekvések fontossága megkerülhetetlen, hisz a kezelésben részt vállaló multidiszciplináris onkoteamek csak így tudnak naprakész, egyénre szabott terápiás tervet felállítani. Közleményünk célja az alacsony grádusú gliómákkal kapcsolatos molekuláris és klinikai vizsgálatok, szakirányú ajánlások, irányelvek magyar nyelvű szintézise, valamint a terápiát meghatározó alacsony és magas rizikójú prognosztikai csoportok definiálása. Összesen 21 molekuláris patológiai marker alacsony grádusú gliómában betöltött szerepét foglaltuk össze. Meghatároztuk ezek eviden- ciaszintjét, áttekintettük a releváns nemzetközi tanulmányok eredményeit és a különböző neuroonkológiai társaságok keze- lési ajánlásait. A jelen összefoglaló az elmúlt évtizedek alacsony grádusú gliómákra vonatkozó szerteágazó terápiás terveinek egységesítéséhez nyújthat segédkezet. Jóllehet a jelenleg is aktív tudományos tevékenység miatt az alacsony és magas kockázatú rizikócsoportok elkülönítése a jövőben rendszeres felülvizsgálatra szorul, de a kiindulási alap szerepét talán a jelen tanulmány is betöltheti. Magy Onkol 65:59-70, 2021

Kulcsszavak: glióma, asztrocitóma, oligodendroglióma, prog- nózis, molekuláris biológia

Munkánk célja a különböző besugárzási technikákkal készült sztereotaxiás agyi besugárzási tervek dozimetriai elemzése, illetve kis mezőknél a különböző számolási algoritmusok pontosságának ellenőrzése filmdozimetriával antropomorf fantomban. A besugárzási terveket több céltérfogatra (PTV1, PTV2, PTV3) készítettük el három különböző technikával, mindegyiknél egy izocentrumot használtunk: conformal arc négy non-koplanáris ívvel (CA), RapidArc két teljes koplanáris ívvel (RA2ív), RapidArc négy non-koplanáris ívvel (RA4ív). A besugárzástervezés a Varian Eclipse v13.7.16 tervező- rendszerrel történt az AAA, Acuros XB közegben elnyelt dózis és Acuros XB vízben elnyelt dózisszámolási algoritmusokkal. Mindegyik besugárzási terv esetén számoltunk konformitási indexet, gradiensindexet, illetve dózismaximumot mindhárom céltérfogatra. A méréseket EBT3 filmmel végeztük Varian TrueBeam lineáris gyorsítón, antropomorf fantomban. A mért és számolt dóziseloszlások összehasonlítására a következő gamma-kritériumokat alkalmaztuk: 3%, 3 mm; 3%, 1 mm, illetve 2%, 2 mm. A kapott eredményeink alapján megálla- pítható, hogy az Eclipse mindhárom számolási algoritmusa pontos dóziseloszlást ad homogén agyi besugárzás esetén. Magy Onkol 65:23-29, 2021

Kulcsszavak: agytumor, sugársebészet, filmdozimetria, VMAT

Kutatások szerint majd’ minden második onkológiai beteg él át onkológiai kezelései során intenzív distresszt. Az egyre effektívebbé váló és ezzel együtt sokszor időben jelentősen elhúzódó, a túlélést jelentősen megnövelő, a gyógyulást is növekvő aránnyal elősegítő onkomedikális kezelések men- tén vagy azok következtében manifesztálódó pszichológiai, pszichiátriai szimptómák, illetve a sokszor pszichogén ere- detű fizikai és testi tünetek jelentős mértékben rontják az életminőséget. Azon túl, hogy számolni szükséges akut stresszreakcióval, krízissel, de permanenssé váló szoron- gással, illetve a kezelések által provokált pszichopatológiai állapotokkal is, pszichiátriai komorbiditásokra, intenzíveb- bé váló karakterpatológiás működésekre is tekintettel kell lenni. A pszichológiai intervenciók eszközei lehetnek annak, hogy gyógyszeres beavatkozás nélkül vagy azzal kiegészítve a szorongás oldásán, pszichoedukáción és az érzelmi élmény integrációján keresztül felelős és aktív részese lehessen a beteg saját gyógyulási folyamatának. A multidiszciplináris teammunkában megvalósuló gyógyítás az integratív szemléle- tű rehabilitáció záloga. Az egészségügyi dolgozók számára az érzelmi élmény megoszthatósága a burnout prevenciójának egyik sarokköve. Magy Onkol 65:78-88, 2021

Kulcsszavak: onkopszichológia, prevenció, rehabilitáció, trau- ma, krízis, pszichoterápia, burnout, compliance, telemedicina

Az onkológiai betegek esetén a vénák igénybevételének (mind vérvétel, mind gyógyszerbejuttatás céljából) kiemelt jelentő- sége van. A lehető legkisebb traumatizációval járó, átgondolt indikációjú vénapunkció nemcsak gyakorlott kezet, hanem megfelelő gondolkodásmódot is igényel. A gyógyszerbevitel- hez általában kanülök alkalmazását tartjuk szükségesnek, melyek leggyakrabban perifériásak, de az egymásra épülő kezelések idejének kitolódása, az ezzel együtt járó gyakoribb kontrollvizsgálatok, valamint a palliatív ellátással szembeni mind nagyobb igény és elvárás egyre többször teszi szük- ségessé centrális vénák alkalmazását. Dolgozatunkban az általános alapelvek mellett centrumunk gyakorlatát mutatjuk be. Magy Onkol 65:89-95, 2021

Kulcsszavak: vérvétel, vénabiztosítás, vénakanülálás, vér- vételes nővér, a beavatkozások alapelvei

Kisméretű tüdőtumorok sztereotaxiás besugárzásának (SBRT) tervezésekor használhatjuk az Eclipse tervezőrend- szer dózisesést definiáló Normal tissue objective (NTO) függ- vényét. Az NTO-nak öt változtatható paramétere van, ezért az optimális NTO megtalálása kihívást jelent. Tanulmányunk célja, hogy tüdő-SBRT-terveknél megvizsgáljuk a dóziselosz- lás változásait az NTO bizonyos paramétereinek széles skálán történő változtatásakor. Vizsgálatunk során AAA és AXB szá- molási algoritmust használtunk. Tíz beteg tüdő-SBRT-terveit készítettük el az NTO prioritását és dózisesési paraméterét változtatva, így 600 AAA és 600 AXB tervet hoztunk létre. A tervek minőségét különféle metrikákkal jellemeztük, az AAA és az AXB tervek között szignifikáns volt a különbség. A metrikákból normálással és súlyozással összegfüggvényt alkottunk, melynek minimuma megadta a vizsgált paramé- terpár optimális értékét. Az optimális NTO-t 500-as prioritás és 0,15 dózisesési paraméter esetén kaptuk. Tüdő-SBRT-ter- vezésnél az AXB algoritmus használatát tanácsoljuk, mert pontosabb, mint az AAA, és attól szignifikánsan különböző eredményt ad. Vizsgálatunk alapján javasoljuk az NTO klinikai alkalmazását. Magy Onkol 65:14-22, 2021

Kulcsszavak: tüdő, SBRT, dózisszámolási algoritmus, dózis- esés, optimalizálási kritériumok

Fej-nyaki rákos betegeknél nagy a kockázata második pri- mer rák (MPR) kialakulásának. A megemelkedett kockázat kapcsolatos lehet a mutagénérzékenységgel. A kapcsolat kiderítéséhez olyan 124 laphámsejtes fej-nyaki rákban szen- vedő fiatal (≤50 év) beteg klinikai adatait elemeztük, akiknél a daganatos betegségük kezelése előtt mutagénérzékenységi vizsgálat történt 1996 és 2006 között. A mutagénérzékenység mértékének megállapítása a perifériás vér limfociták in vitro bleomicinkezelése következtében kialakuló kromatidtörések egy sejtre eső átlaga alapján (kromatidtörés/sejt, t/s) történt. A betegeket két csoportba soroltuk: hiperszenzitív (>1 t/s) vagy nem hiperszenzitív (≤1 t/s). Az átlagos követési idő 64 hónap (tartomány: 5–244 hónap) volt. Tizennyolc betegnél (15%) alakult ki MPR. Kialakulásának 10 éves valószínű gyakorisága a hiperszenzitív (n=65) vagy a nem hiperszen- zitív (n=59) betegeknél 17% és 30% volt, azonos sorrendben (p=0,4272). Az MPR-ek 39%-a 10 éves követés után alakult ki. Az 5 éves daganatspecifikus túlélés MPR kialakulása után 17% volt. Eredményeink szerint a mutagén-hiperszenzitivitás nem növeli az MPR kialakulásának kockázatát. Magy Onkol 65:39-45, 2021

Kulcsszavak: mutagénérzékenység, fej-nyaki rák, második primer rák