A vesekövesség diagnosztikája a mindennapi gyakorlatban

Főbb tézisek:

1. A legújabb epidemiológiai adatok szerint a vesekövesség Németországban népbetegség. Jelenleg, 40 évi folyamatos növekedés után, incidenciája évi 1,47%, prevalenciája 4,7%.
2. A vesegörcs vezető tünete az akutan fellépő, heves, éles, gyakran igen erős deréktáji fájdalom. Ez tipikus esetben hullámzó lefolyású, de állandósulhat is. Gyakoriak a vegetatív kísérő tünetek: verejtékezés, hányinger, hányás, vérnyomásesés és bélmozgászavarok.
3. Az akut deréktáji fájdalom differenciáldiagnózisát figyelembe véve a vesegörcs gyanúját célzott diagnosztikus eszközökkel minél hamarabb tisztázni kell. A kórelőzményi adatokon kívül kövesség mellett szól a vesék ütögetési érzékenysége, a microhaematuria, valamint az ultrahangvizsgálat során felfedezett húgyúti pangás. Diagnosztikus előnyei miatt a natív spirál-CT-vizsgálatot érdemes előnyben részesíteni.

A gazdaságilag fejlett országokban folyamatosan növekszik a vesekövesség előfordulási gyakorisága. Egy 1979-ben készült németországi reprezentatív felmérésben (INFAS) a betegség prevalenciáját 4%-nak, éves incidenciáját 0,54%-nak találták. Ugyanennek a vizsgálatnak a 2000-es évre vonatkozó (2001-ben történt) megismétlésekor azt találták, hogy a prevalencia 4,7%-ra, az éves incidencia 1,47%-ra nőtt.9 Az incidencia 10 év alatt bekövetkezett megháromszorozódása következtében a vesekőbetegséget népbetegségnek tekinthetjük, ezért a klinikumban dolgozó orvosoknak a kórképet alaposan ismerniük kell.