Életmentő abortusz és az amerikai katolikus kórházak
Amerikában nagy vita folyik arról, hogyan lehetne kötelezni a kórházak közel egytizedét képviselő katolikus fenntartású intézményeket bizonyos- az egyház által tiltott , de -életmentő beavatkozások elvégzésére.
Erről a kérdésről Arthur L. Caplan, PhD, a New York-i Egyetem Langone Egészségügyi Központja (New York City) Orvosi Etika divíziójának vezetője fejti ki véleményét.
Az American Civil Liberties Union (ACLU) nemrég perbe fogta az egyik nagy, katolikus kórházláncot, a Trinity Health Corporation-t. Keresetükben azt írják, hogy a katolikus kórházaktól is meg kell követelni a szövetségi törvények betartását, így olyan dolgokra is kötelezhetők, amelyeket az amerikai katolikus egyház püspökei tiltanak. Ezek közé tartozik bizonyos esetekben az abortusz elvégzése, a sürgősségi fogamzásgátlás lehetővé tétele és olykor a petevezeték elkötése is.
A kérdés az, hogy kivonhatja-e magát egy katolikus intézmény a vallásra vagy a lelkiismeretre hivatkozva az alól, amit más kórházaktól elvárunk akkor, amikor egy nő élete vagy egészsége súlyos veszélyben van – gyakran épp a terhesség miatt. Ez nem jelentéktelen probléma. Az Egyesült Államokban minden 10. kórházi ágy katolikus kórházban van, és egyes államokban minden 5. Az ország 25 fő egészségügyi rendszere közül 10 katolikus.
A katolikus kórházak sokat tettek az amerikai emberekért. Az egészségügyben és az emberek segítésében betöltött szerepük csodálatra méltó. Ugyanakkor a katolikus kórházak pénzt, dollármilliárdokat kapnak a szövetségi kormánytól, például a Medicare és a Medicaid céljaira. Mivel nonprofit intézmények, adókedvezményekben is részesülnek. A katolikus intézményekkel való fúziók miatt egyre több egészségügyi szervezetet itat át a katolikus gondolkodás.
A legsúlyosabb gond az abortusz kérdése. A püspökök azt tanítják, hogy még akkor sem szabad abortuszt végezni, ha ettől függ az anya élete. Egyesült Államok szerte számos esetben megtörtént, hogy püspökök elítéltek olyan katolikus kórházakat, amelyek ilyen indikációval abortuszt végeztek. Egy esetben emiatt meg is szakították kapcsolatukat az egyik kórházzal.
Az ACLU így érvel: nem szabad hagyni, hogy püspökök – vagy rabbik, vagy imámok – szabják meg, hogy hogyan kell optimálisan ellátni a betegeket. Erről az orvosoknak kell dönteniük. A szabályokat orvosok állítsák fel, nem pedig vallási vezetők.
Az egyház természetesen nem ért egyet ezzel, és azt mondja, hogy vannak dolgok, amelyeket katolikus kórházban nem szabad csinálni. A súlyos esetek egy része végül a sürgősségi osztályra kerül, és az egyik szövetségi törvény (EMTALA) kötelezi ezeket az osztályokat, hogy stabilizálják az oda kerülő betegek állapotát és kezeljék őket. Az ACLU szerint, ha az anya életének megmentéséhez abortusz szükséges, akkor azt el kell végezni. Válton állítják, hogy ha nincs idő más helyet keresni és sürgős az eset, akkor a szövetségi törvény értelmében minden kórházban kötelező végrehajtani az abortuszt.
Caplan hangsúlyozza, nem lehet elvárni az emberektől – akik közül sokan nem is katolikusok –, hogy elmenjenek a város esetleg egyetlen kórházába, és belenyugodjanak, hogy ott a katolikus egyház tiltása miatt nem kapják meg a számukra egészségügyileg szükséges ellátást. A minimális követelmény az, hogy megmondják nekik, hogy milyen másik kórházban juthatnak megfelelő ellátáshoz. De a ritka sürgősségi esetekben azt kell tenni, amit a szövetségi törvény megkövetel, és nem azt, ami a vallásos gondolkodással összhangban van.
A nők egészségét nem szabad feláldozni egy olyan elv kedvéért, amely nem a betegek javát tartja a legfontosabbnak.
Forrás: Medscape
