Országos Onkológiai Intézet Dr. Virágh-Kiss Orsolya cikkei

Az onkoterápiában a közelmúltban bevezetett immunellenőrzőpont-gátlás gyökeresen változtatta meg egyes rosszindulatú daganatokban szenve­dő betegek életét. Számottevő pozitívuma ellenére azonban ez a terápiás mód egyes betegeknél igen súlyos immunológiai mellékhatásokat eredmé­nyez. Egyik ilyen nemkívánatos következmény a hiperprogresszív beteg­ség, amikor a tumor a kezelést követően felgyorsult növekedésnek indul, melyhez immunológiai jelenségeken túl a betegség valódi progressziója is hozzájárul. Kiemelten fontos lenne, hogy azonosíthatóak lehessenek azok a páciensek, akik a terápiából várhatóan ténylegesen profitálhatnak majd.

Genome Medicine 2019. július

Neuroendokrin daganatok (neuroendocrine neoplasia, NEN) szinte minden szervben és testrégióban megjelenhetnek, morfológiailag két viszonylag homogén csoportot alkotnak, melyek közös jellemzője a neuroendokrin markerek (szinaptofizin és kromogranin A) expressziója. A kiindulási helytől függően genetikailag, epidemiológiailag és klinikailag is igen eltérő jel­legzetességeket mutatnak, ami meghatározza proliferációs aktivitásukat, funkcionalitásukat és klinikai viselkedésüket.
Der Pathologe, 2019. május

A molekuláris daganatdiagnosztika és -terápia az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül: ismeretanyagunk bővülése mellett technológiai szinten is hatalmas vívmányokra tettünk szert, melyek a standard klinikai gyakorlatba is számos változást hoztak. Az egyre inkább személyre sza­bott, precíziós onkoterápia napjainkban a disszeminált szolid tumorok kiterjedt molekuláris vizsgálatát igényli, hogy minél specifikusabb kezelés valósulhasson meg az adott daganatban rejlő molekuláris eltérések ellen. A birtokunkban lévő molekuláris teszteknek köszönhetően genetikai profil meghatározására nyílik lehetőségünk, mely az adott malignoma pontos genotípusának feltárását teszi lehetővé.

A svéd nemzeti kohorszvizsgálat rheumatoid arthritisben szenvedő betegek körében azt tapasztalta, hogy a tumornekrózis faktor inhibitorok alkalma­zása egyértelműen ugyan nem növeli a betegek korábbi kórtörténetében szereplő rosszindulatú daganatok kiújulásának esélyét, szedésük mellett azonban mégsem elhanyagolható az esetlegesen fokozott rákkockázat.

A III. fázisú OAK tanulmányban előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban hasonlították össze a PD-L1-gátló atezolizumab és a docetaxel klinikai ha­tásosságát. Az atezolizumab szignifikánsan jobb túlélést biztosított. A vizs­gálat kivételesnek számító további eredménye a több mint 2 éves követési idő, valamint az atezolizumab PD-L1-negatív esetekben igazolt hatása.

European Journal of Cancer, 2019. január

Az IgG4-asszociált betegség felismerése kiemelten fontos, hiszen a kórkép számos egyéb, részben sokkal agresszívabb, részben ártalmatlanabb be­tegség tüneteit utánozhatja. Kritikus jelentősége lehet annak, hogy a ke­zelőorvosban egyáltalán felmerül-e ez a differenciáldiagnosztikai opció. Ismeretlen eredetű pankreatitisz, szklerotizáló kolangitisz, kétoldali nyál­mirigy- vagy könnymirigy-megnagyobbodás, retroperitoneális fibrózis min­denképpen fel kell hogy vessék az IgG4-asszociált betegség lehetőségét.

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás növekvő incidenciájú betegség, és a kezelé­se a mai napig kihívást jelent. Egy új összefoglaló tanulmány a betegséggel kapcsolatos legújabb ismereteket összegzi.

BMJ, 2017. november

A gyomorból és a gasztroözofageális junkcióból (GOJ) kiinduló rosszindu­latú daganatok kezelése komoly onkológiai kihívás napjainkban. A közle­mény ismerteti az előrehaladott esetek kezelésének lehetőségeit; a zajló és a közelmúltban lezárt tanulmányok eredményein keresztül bemutatja az angiogenezist gátló ramucirumab mint első célzott kezelés klinikai sze­repét, potenciális alkalmazási területeit.

OncoTargets and Therapy, 2016. július

Bevezetés
A nyugati világban a petefészekrák a nők körében az ötödik leggyakoribb halált okozó daganatos betegség, mely a széles körű terápia ellenére az érintettek jelentős hányadánál kiújul: előrehaladott betegség esetén sebészeti kezelés és kemoterápia utáni remissziót követően a betegek 80%-ánál következik be relapszus. Ugyan a legalább 6 hónapos remissziót követően kiújuló petefészekrákok esetében platinavegyületek alkalmazásával 10-12 hónapos betegségkontroll érhető el (platinaérzékeny tumorok), a klinikai kimenetel javítása és a kiújulásig eltelt idő növelése érdekében az ovarium-carcinoma sikeresebb kezeléséhez további terápiás lehetőségekre van szükség. Tartós betegségkontroll eléréséhez célzott, jól tolerálható fenntartó kezelés lenne optimális, mely a betegek életminőségében nem okoz jelentős romlást.