R. A. Rupec cikkei

A leggyakrabban előforduló gyógyszer okozta bőrreakciók az azonnali (I-es) és a késői (IV-es) típusú reakciók közé tartoznak. Gyógyszerkiütést leggyakrabban az aminopenicillinek okoznak, de bármely gyógyszer kiválthat kóros reakciót. Kiütéssel, lymphadenopathiával és lázzal járó reakciót okozhat pl. a carbamazepin, a phenytoin és a phenobarbital. Lichen-szerű gyógyszerkiütés pl. sulfamethoxazol, béta-blokkoló, ACE-gátló vagy tiazid diuretikum hatására alakulhat ki. A Stevens–Johnson-szindróma és a toxikus epidermális nekrolízis a felhám nagy felületen történő hólyagos leválásával jár. Fő előidézőik: indometacin, phenytoin, penicillin, allopurinol, carbamazepin, barbiturátok, szulfonamidok. A fototoxikus reakciók a súlyos napégésre, a fotoallergiás reakciók ekzemára emlékeztetnek. Aknészerű gyógyszerkiütést elsősorban az epidermális növekedési faktor receptorának gátlószerei idézhetnek elő. A diagnosztika az alapos anamnézisen alapul.  Az allergiapróbát legalább 6 héttel a kiütések eltűnése után, de lehetőleg egy éven belül kell elvégezni. A provokációs teszt kórházban végzendő, súlyos reakció esetén ellenjavallt. A kezelés alapja a tüneteket kiváltó gyógyszer elhagyása. Kiütés ellen többnyire a kortikoszteroidok az elsőként választandó szerek. Az izotretinoin az aknészerű kiütések kezelésére szolgál.