A beépített defibrillátorral élőknek is javasolt a testgyakorlás
A beépített cardioverter-defibrillátort (ICD-t) viselők a shock kockázata nélkül, nyugodtan végezhetnek fittentartó testedzéseket, az atléták pedig sportolhatnak - derült ki egy most megjelent közleményből.
Az élsportolók kardiális biztonságának kérdése két és fél évtizede került az érdeklődés előterébe az amerikai Erik „Hank” Gathers esete kapcsán. A Loyola Marymount University kosárlabdázója egy meccs közben holtan esett össze a pályán. A sportolónál néhány hónappal a tragikus eset előtt már syncopét állapítottak meg, és bár terhelésre ventrikuláris tachikardiája (VT) lépett fel, a kardioverter-defibrillátor (ICD) beültetést elutasította, mivel életcélja a professzionális NBA-ba (National Basketball Association) való kerülés volt. Ez a felesleges halál nemcsak a sportoló családját érintette tragikusan, hanem felhívta az egész társadalom, a kardiológusok, a sportvezetők és a jogászok figyelmét a szívproblémákkal küzdő sportolók játékengedélyének kérdésére. Szintén játék közben, a pályán halt meg hirtelen a 27 éves Reggie Lewis profi kosárlabdázó (hpertrófiás kardiomiopátia), bár a bulvár igaztalanul még kokainfogyasztással is meggyanúsította. A sportolók hirtelen szívhalálát 134 esetben regisztrálták az USA-ban 1985 és 1995 között.
A fiatal, egészséges egyének hirtelen szívhalála igen ritka, mintegy 1: 200 000 –re, vagy 1: 250 000 –re tehető. Mégis csaknem minden ilyen eset közszájon forog, hiszen az ismert fiatal sportolók tragédiáira az egész világ felfigyel. A hirtelen szívhalál férfiakban legalább kétszer gyakoribb, mint nőkben. Robert Eckart kardiológus szerint az amerikai hadseregbe bevonuló 18-35 éves férfiak és nők csaknem 20-szor gyakrabban (1:15 000) szenvednek hirtelen szívhalált, mint az átlagember, és ez az arány nagyjából jól reprezentálja a sportolók között várható arányokat is.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 2004-ben a játékosok (és a nézők) hirtelen szívhalálának elkerülése érdekében minden futballpályára javasolja defibrillátor elhelyezését. Ha a portugál Benfica 24 éves magyar játékosának, Fehér Miklósnak egy 2004-es Guimaraes-Benfica labdarúgómeccs 60. percében bekövetkezett hirtelen összeesése és szívhalála után élesztése korábban kezdődött volna, talán ma is élhetne. 2005-ben az Egyesült Államokban külön konferencia foglalkozott a sportemberek kardiális eltéréseinek témájával (36. Bethesda Konferencia). A halálos szívritmuszavarok 90%-kal csökkentek Olaszországban a korszerű sportegészségügyi törvények bevezetése óta.
A Circulation c. folyóiratban 2015. március 19.-én jelent meg online egy tanulmány, mely szerint mérsékelt aerobic testgyakorlatok javítanak a beépíthető kardioverter-defibrillátoros betegek kardiovaszkuláris állapotán anélkül, hogy a készülék ütést mérne a szívre – amitől a betegek természetesen erősen tartanak. Dr. Cynthia M. Dougherty (University of Washington, School of Nursing, Seattle), a randomizált vizsgálat vezetője és munkatársai 160 felnőtt beteget vettek a vizsgálatba, akik a szívmegállás primér vagy szekunder prevenciója miatt ICD-t viseltek. Azt lehetett megfigyelni, hogy azoknál, akik otthonukban aerobic tréninget és fenntartó programot teljesítettek jelentősen magasabb az oxigén csúcsfogyasztás (VO2 max) azokhoz képest, akik nem kaptak testedzésre szóló egyértelmű utasítást. A VO2 max ráadásul az aerobic fenntartó fázis folyamán folyamatosan emelkedett a testedzéseket végzőknél. Az ICD által leadott shock igen ritkán, és az aerobic gyakorlatokat végzőknél valamivel ritkábban esett meg, mint a nem edzőknél (3,5% vs 5,3%). A vizsgálatban résztvevők 77,5%-a férfi volt, átlag életkoruk 55 év, ejekciós frakciójuk átlagosan 40,6% volt. 84 beteg egy aerobic programot teljesített, 76 betegnél csak a „szokásos” ápolás következett be. Nyolc hét után a VO2 max csúcsérték jelentősen növekedett a kiinduláshoz képest az aerobic csoportban a „szokásos” utókezelést kapókhoz képest (2,8 ml/kg-al, p<0,001).
Dr. Dougherty szerint a legfontosabb tanulság az, hogy az ICD-s betegeknél az otthoni testgyakorlás biztonságos, és hozzátette, hogy a klinikusoknak nem kellene félniük gyakorlatokat javasolni betegeiknek. Nagyjából 1 millió amerikai él ICD-vel, és kb. 50%-uk a beültetés után „alacsonyabb fokozatra kapcsol”, nem vesz részt a mindennapi házimunkában, nem edz, és nem él szexuális életet sem. „Az ilyen életvitel nem véd meg az ICD shock ellen, viszont a félelem egyre nő, és az életminőség egyre romlik”- írta a vezető kutató.
Dr. Rachel Lampert (Yale University Scool of Medicine, New Haven, CT) szerint a vizsgálat „nagyon izgalmas. Az átlagos népesség testedzésének jótékony hatásait jól ismerjük, de kevés ismeretünk van az ICD-s betegek kardiális rehabilitációjáról. Az orvosok ezek után kényelmesen írjanak elő betegeiknek mérsékelt testedzést, így a betegek is kényelmesen fogják magukat érezni”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
