A bevacizumab fokozza a glaukóma esélyét
A vakság leggyakoribb oka az időskori makuladegeneráció. A kezelésére alkalmazott bevacizumab azonban glaukómát okozhat.
Sok időskori makuladegenerációban szenvedő betegnél a bevacizumab, vagy más VEGF-gátló készítmény megállítja a látásromlást, sőt esetenként javulást is eredményez. Az intraokuláris injekció hatására a szemben átmenetileg megnő a nyomás, majd 30-60 percen belül ismét normalizálódik. E folyamatnak eddig kevés jelentőséget tulajdonítottak. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban számoltak be arról, hogy egyes betegekben az injekció hatására megnövekedett intraokuláris nyomás nem normalizálódott. Ez a tartósan magas nyomásérték a glaukómát okozhat, ami a látóidegek károsodása révén akár teljes vakságot is eredményezhet.
Brennan Eadie (University of British Columbia, Vancouver) és kollégái a JAMA-ban megjelent eset-kontroll vizsgálatuk során Brit Columbia tartomány olyan betegeinek adatait elemezték, akik 2009. január 1. és 2013. december 31. között időskori makuladegeneráció miatt bevacizumab kezelésben részesültek. Minden esethez 10, életkor, a betegség, a naptári és követési idő tekintetében megfelelő kontroll személyt választottak,. A kezelések számának küszöbértékei 3 vagy kevesebb, 4-6, illetve 7 vagy több injekció.
Összesen 74 beteget találtak, akik a bevacizumab kezelés megkezdése után glaukóma műtéten estek át (átlagéletkor 81,3 év). Közülük 18 (24,3%) 3 vagy kevesebb, 23 (31,1%) 4-6, és 33 (44,6%) évi 7 vagy több bevacizumabot kapott. A kontrollcsoportban 740 páciens közül (átlagéletkor 81,4 év) 255 (34,5%) 3 vagy kevesebb, 231 (31,2%) 4-6, és 254 (34,3%) 7 vagy több kezelést kapott. A kutatók szerint ezek a számok arra utalnak, hogy az évi 7 vagy több bevacizumab injekció fokozza annak kockázatát, hogy a betegnél glaukóma műtétet kell végezni.
Eadie szerint az nyilvánvaló, hogy a gyakran ismételt intraokuláris bevacizumab injekció fokozza a glaukóma kialakulásának esélyét. Azt viszont még nem sikerült tisztázni, hogy ez más VEGF-gátló készítmény esetében is fennáll-e, mivel Brit Columbiában csak bevacizumabot használnak az időskori makuladegeneráció kezelésére. A patogén mechanizmus még nem világos. Lehetségesnek tűnik, hogy az ismételt injekciók hatására gyulladásos reakciók zajlanak le a szemgolyóban. Az is előfordulhat, hogy a gyógyszer toxikus hatást fejt ki a trabecularis hálózatra, amelyen keresztül a csarnokvíz a Schlemm-csatornába jut. Elképzelhető, hogy a megjelenő antitestek a méretük miatt megakadályozzák a csarnokvíz lefolyását, emiatt nem tud a szemnyomás ismét normalizálódni.
Forrás: aerzteblatt.de
