A bolygóideg blokádja extrém kövérségben
A nervus vagus blokádja a kövér emberek jóval nagyobb fogyását eredményezi, mint az eszköz utánzata (a placebo), de mégsem olyan mértékben, mint ahogy azt a vizsgálat tervezésekor várták.
A vagus ideg fontos szerepet játszik a jóllakottság (teltség) érzésében és az anyagcserében, és a vagus blokádja egy minimálisan invazív laparoszkopiás műtét során behelyezett elektródákkal érhető el, amelyek (egy pacemakerhez hasonló készülékbe rejtve, szintén a bőr alá helyezve) nagyfrekvenciájú árammal blokkolják az agy és a gyomor, valamint az agy és a pancreas közötti ideg-impulzusok áramlását. A módszerrel a konvencionális „bariatrikus” műtétek többségével ellentétben nem változtatják meg az emésztőrendszer anatómiáját, alkalmazásakor nincs étel-intolerancia, hányinger vagy hányás. A vagus ideg blokádjával Ausztráliában, Mexikóban és Norvégiában 31 igen kövér betegnél mintegy 15%-os súlyfeleslegtől való megszabadulást érték el a Mayo Klinika vezetésével.
Az EMPOWER vizsgálatban a módszer alkalmazásával jelentős súlyveszteséget értek el, de ez nem nagyon különbözött a placeboként elektromos ingerlést nem adó készüléket kapók csoportjánál elért súlyvesztéstől. Jelentős összefüggés volt viszont a készülék használatának időtartama és a fogyás mértéke között az EMPOWER vizsgálat mindkét csoportjában. Az EnteroMedics Inc. által támogatott ReCharge vizsgálat során (JAMA 2014. szeptember 3.cikk) a vezető szerző, dr. Sayeed Ikramuddin (University of Minnesota, Minneapolis) és munkatársainak betegei naponta legkevesebb 12 óráig használták az eszközt, illetve a kontroll csoport annak ingerlés nem adó (placebo) változatát. A kiválasztott betegek testtömeg-indexe 35 és 40, valamint 40 és 45 kg/m² között mozgott, és mindegyikük legalább egy kövérséggel összefüggő betegsége is volt. Aktív idegblokádot végző eszközt 162-en kaptak, utánzatot 77-en viseltek. Az intention-to-treat analízis szerint a vagus blokkolása a súlyfelesleg 24,4%-ának (a kiindulási testsúly 9,2%-ának) csökkenésével járt, míg a nem blokkolt (utánzatot viselő) betegeknél a testsúly fölösleg 15,9%-a tűnt csak el (a kiindulás testsúly 6,0%-a). A különbség csak 8,5 százalékpont volt (95%CI 3,1-13,9), ami nem érte el a vizsgálat megindítása előtt megcélzott 10 pontot, bár a vagus blokkolásos csoport részvevőinek testsúlya statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt (p=0,002 egy post hoc analízis szerint). 12 hónap után a vagus ideg blokkolásán átesett betegek 52%-ánál még legalább további 20%-kal, 38%-uknál 25%-nál is nagyobb mértékben csökkent a súlyfelesleg, míg a kontroll csoportban csak 32% volt azok aránya, akik további 20%-ot és 23% azoké, akik 25%-nál nagyobb testsúlycsökkenést értek el. Sajnos, a hasi műtét és a vagus blokk 8,6% -ban súlyos mellékhatásokkal járt, bár ezek a mellékhatások kevésbé voltak súlyosak a konvencionális „bariatrikus” műtéteknél tapasztaltakhoz képest. Ha csak a készüléket és eljárást vesszük figyelembe, akkor súlyos mellékhatás a valóban vagus-blokkolt csoportban csak 3,7%-ban (95% CI: 1,4%-7,9%) fordult elő. A leggyakoribb mellékhatás a gyomorégés vagy dyspepsia, valamint az enyhe vagy mérsékelt hasi fájdalom volt.
A közleményhez írt szerkesztőségi közleményben Dr. David E. Arterburn (Group Health Research Institute, Seattle, Washington) és Dr. David P. Fisher (Kaiser Permanente Northern California, Richmond) azt a következtetést vonták le, hogy a „vagus ideg blokádja valóban egy innovatív eljárás, de úgy látszik, hogy a súlyos obesitas kezelésének nem eléggé tartós hatásos módja”. Kiemelték, hogy a vagus ideg blokádja és a mérsékelten intenzív életmódváltás együttese nem annyira hatásos, mint egy intenzív életmód-program, pl. amilyet a Look AHEAD vizsgálatban használnak, és amellyel 1 év alatt 8,6%-os fogyást értek el. Az egyéb – kövérséget csökkentő, ún. „bariatrikus” – műtétek (pl. gyomorszűkítés, bypass, stb.) jóval hatásosabbak és a vagus blokáddal ellentétben azonnali fogyást eredményeznek. A vagus blokádot klinikailag fontos súlyos mellékhatások kísérik és nem ismerjük a későbbi visszahízás arányát, valamint az ismételt műtétek szükségességét sem.
A vagus ideg stimulációját először Penry, Wilder, Ramsay végezte el 1988-ban az agyi görcsrohamok kezelése céljából. Alacsony frekvenciájú stimulációval az EEG-n szinkronizációt, magas frekvenciájú stimuláció deszinkronizációt hoz létre. Manapság végzik gyógyszerekre nem reagáló depresszióban is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. JAMA
3. Mayo Clinic
