A fruktóz hatása a gyulladásos bélbetegségekre
Most közzétett egérkísérletek tanúsága szerint a fruktózban gazdag étrend súlyosbítja a gyulladásos bélbetegséget. A hatásért a bélrendszeri baktériumflóra megváltozását teszik felelőssé.
A gyulladásos bélbetegség (IBD, inflammatory bowel disease) valójában egy gyűjtőfogalom, amelybe többféle, az emésztőtraktus idült gyulladásával járó kórkép tartozik. Két fő típusa a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség. Az IBD-vel kapcsolatos kutatások jelentőségét az adja, hogy a betegség incidenciája világszerte emelkedik. Az amerikai betegségmegelőzési és járványügyi hatóság (CDC, Centers for Disease Control and Prevention) adatai szerint az IBD-vel diagnosztizált betegek száma az Egyesült Államokban a 1999-es 2 millióról 2015-re 3 millióra növekedett.
Korábbi állatkísérletek eredményei szerint a fruktózban gazdag étrend károsíthatja a vastagbelet és gyulladást indíthat el, így elképzelhető, hogy a magas fruktózbevitel szerepet játszhat az IBD incidenciájának utóbbi évtizedekben megfigyelhető emelkedésében. A populáció szintű vizsgálatokban nem mindig sikerült korrelációt igazolni a finomított cukrok fogyasztása és az IBD között. Egy nagy multicentrikus vizsgálat nem talált összefüggést az étrendek és a betegség előfordulási gyakorisága között. Ugyanakkor az adataok alapján valószínűnek tűnik, hogy a cukorban gazdag étrend és az üdítőitalok nagy mennyiségű fogyasztása fokozhatja a colitis ulcerosa rizikóját ha ez kevés zöldség fogyasztásával társul.
USA-beli adatok szerint a fruktózfogyasztás az utóbbi három évtizedben csaknem egyharmadával növekedett, amit részint az magyaráz, hogy a szénsavas üdítőitalokhoz, édességekhez, sütőipari termékekhez és más feldolgozott élelmiszerekhez használt kukoricaszirup agy mennyiségben tartalmaz fruktózt.
David Montrose és munkatársai arra keresték a választ IBD egérmodelljeiben, hogy a fruktóz súlyosbítja-e a betegséget kísérő idült gyulladást. Tisztázni kívánták azt is, hogy a bélrendszeri mikrobiom változása szerepet játszik-e a fruktóz hatásainak érvényre jutásában.
A Cellular and Molecular Gastroenterology and Hepatology című lapban nyilvánosságra hozott kutatásukban a szerzők háromféle egérmodellt használtak a fruktóz és az IBD közötti potenciális korrelációk elemzésére. Az elsőben az IBD-t jellemző gyulladásos válasz provokálását követően a magas fruktóztartalmú diéta súlyosbította a gyulladást, miközben glükózban gazdag étrend mellett ez nem következett be. A magas fruktóztartalmú diéta káros hatása antibiotikum adásával mérsékelhető volt, ami arra utal, hogy a vastagbelet ért károsodás a bélbaktériumok közvetítésével alakul ki. A második modellben a kutatók Citrobacter rodentium nevű baktériummal fertőzték meg a kísérleti állatokat, ily módon az IBD-hez hasonló gyulladást hozva létre. Az egereket nagy fruktóztartalmú táppal etetve azt tapasztalták, hogy az elősegíti a baktérium növekedését és szaporodását, melynek nyomán súlyosbodik a gyulladás. Végül a szerzők a betegség genetikai modelljében igazolták az összefüggést a fruktózbevitel és az IBD kialakulása között. Ebben a modellben reprodukálták azt az immunválaszt, melynek nyomán egyes embereknél fokozódik a betegség kialakulása iránti hajlam. Nagy mennyiségű fruktóz bevitelét követően ebben a modellben is súlyosbodott a vastagbél gyulladása.
A szerzők természetesen tisztában vannak azzal, hogy ezekben a kísérletekben nem sikerült tökéletesen modellezni a komplex kölcsönhatásokat az étrend, a bél mikrobiomja és a betegség között, ennél fogva megfigyeléseik nem vonatkoztathatók közvetlenül humán viszonyokra. A kutatók további vizsgálatokat terveznek az étrendi fruktóz gyulladáskeltő hatásainak prevenciójára. Annak ismeretében, hogy IBD mellett fokozott a vastagbélrák rizikója, azt is tisztázni kívánják, hogy a fruktózban gazdag étrend fokozza-e a rákkockázatot is.
