A metformin hatásosabban csökkenti a kardiovaszkuláris események számát a koronáriabeteg diabéteszesekben, mint a glipizid
Egy randomizált klinikai vizsgálat eredményei szerint a metformin szignifikánsan csökkentette a kardiovaszkuláris események kockázatát a koronáriabeteg diabéteszesekben a glipizid nevű szulfonilureához képest.
Az utánkövetés medián ideje, öt év alatt a metformin kezelés a glipizidhez képest 46%-kal csökkentette a kardiovaszkuláris halálozásból, a bármilyen eredetű halálozásból, a nem halálos miokardiális infarktusból, a nem halálos stroke-ból és az artériás revaszkularizációból álló összetett végpontot.
A kutatók egy másik elemzést is végeztek, amelynek során azt vizsgálták, hogy hogyan alakult a kardiovaszkuláris események száma a kezelés kezdetét követő egy éven belül, és azt találták, hogy ezek relatív kockázata 52%-kal csökkent. Ezt az elemzést azért végezték, hogy igazolják, hogy a kardiovaszkuláris eseményeket nem az antidiabetikumok okozták.
A Sangháji Jiao Tong Egyetem orvoskarán dolgozó dr. Jie Hong által vezetett vizsgálat (SPREAD-DIMCAD, Study on the Prognosis and Effect of Antidiabetic Drugs on Type 2 Diabetes Mellitus with Coronary Artery Disease) eredményeit a Diabetes Care 2012 decemberi száma közölte. A vizsgálatba 304 olyan beteget vontak be, akiknek diabétesze és koronáriabetegsége volt, s véletlenszerűen kiválasztott felük napi 30 mg glipizidet, másik felük 1,5 mg metformint szedett 3 éven át. Minden betegben legalább 5 éve diagnosztizálták a diabéteszt és legalább 3 éve a koronáriabetegséget.
Összesen 103 végponti esemény fordult elő 91 betegben, akik közül 52 páciens a glipizid karon, 39 pedig a metformin karon volt. A glipiziddel kezelt betegekben 60 klinikai esemény történt, köztük 14 halál (11 kardiovaszkuláris okból, 3 pedig hirtelen halál volt), 6 miokardiális infarktus, 15 nem halálos stroke és 25 artériás revaszkularizáció. A metformin karon 43 klinikai esemény volt, köztük 7 halál (valamennyi kardiovaszkuláris okból), 5 miokardiális infarktus, 10 nem halálos stroke és 21 revaszkularizáció. Ez azt jelentette, hogy a kockázat relatív csökkenése 46% volt a metfominnal kezelt betegekben (kockázati arány: 0,54, 95%-os konfidencia intervallum: 0,30–0,90).
Ami a másodlagos végpontokat illeti, a betegek között nem találtak különbséget az új vagy romló szívelégtelenség, az új aritmiák, az új vagy romló angina és az új perifériás vaszkuláris események tekintetében. A hipoglikémiás rohamok száma sem különbözött a két karon.
Hong és munkatársai írásukban felhívják a figyelmet arra, hogy a metforminról kimutatták, hogy antiaterogén tulajdonságai vannak, így csökkenti a gyulladásos markerek szintjét, a vaszkuláris adhéziós molekulák mennyiségét és jó irányban befolyásolja a koagulációs paramétereket. Emellett igazolták azt is, hogy a metformin csökkenti az endoteliális diszfunkciót. „Továbbá, a szulfonilurák súlynövekedést okoznak, míg a metformin súlycsökkenést” – írták a kutatók. „A súlynövekedés ellene hathat a szulfonilureák okozta glükózszint csökkenésnek és növelheti a halálozást.”
A kutatók hozzátették, hogy a metformin karon szignifikánsan kevesebb beteg szedett sztatint, mint a glipiziddel kezelt betegek körében (59,5% vs. 73,7%, p=0,013), mégsem volt szignifikáns lipidszint különbség a két kar között. „Ezek az eredmények még inkább igazolták a metformin hosszú távú jó hatását, azt, hogy nemcsak glükózszint csökkentő hatása van, hanem antiateroszklerotikus tulajdonságai is” – írta Hong és kutatócsoportja.
Forrás: Medscape
