hirdetés

A vénás tromboembólia megelőzése

Bár több irányelvet dolgoztak ki a vénás tromboembólia megelőzésére és kezelésére, az ausztrál és amerikai kórházi halálozási adatok azt mutatják, hogy bőven van még teendő az elkerülhető halálozás megelőzésére.

hirdetés

A vénás tromboembólia (VTE) – azaz a mélyvénás trombózis (DVT) és a tüdőembólia (PE) – tartós betegséget vagy halált okozhat, és jelentős egészségügyi költségekkel jár. Az USA-ban és az ausztrál kórházakban a halálozás majdnem 10%-áért felelős, és mindkét országban a kórházi halálozás első öt oka közé tartozik.Ugyanakkor a vénás tromboembólia (VTE) a kórházi halálozások okai közül a leggyakoribb megelőzhető betegség. A VTE incidenciája szignifikánsan kisebb azokban a kórházakban, ahol hatásos és költséghatékony kezeléseket (farmakológiai vagy mechanikai profilaxist) alkalmaznak. Ezért több, bizonyítékokon alapuló, a VTE megelőzésével és kezelésével foglalkozó irányelvet dolgoztak ki.

Az Agency for Healthcare Research and Quality (AHRQ) rutinszerűen monitorozza a posztoperatív VTE-k gyakoriságát és a miatta bekövetkező halálozást, és jelentéseket készít ezekről. E jelentések szerint az utóbbi években az USA-ban majdnem felére csökkent a posztoperatív VTE incidenciája, és a miatta bekövetkező halálozások gyakorisága egy évtizeden belül a harmadával csökkent. Ezek a gyakoriságcsökkenések legalább részben a posztoperatív VTE megelőzési protokollok alkalmazásának köszönhetők, azonban nagy különbség van az USA egyes kórházai között. Ez azt jelzi, hogy van még mit tenni a prevenció terén.

Ausztráliában kevés vizsgálat foglalkozott a VTE incidenciájával, és ezek is nehezen összevethetők, mivel a VTE más-más jellemzőit tanulmányozták. Ezért ez a vizsgálat a posztoperatív VTE-t illetően a nemzetközileg elfogadott AHRQ jellemzőket használta az incidencia trendek és ezek variabilitásának tanulmányozására.

A retrospektív vizsgálatot az ausztráliai Új-Dél-Wales-ben végezték, 2002 és 2009 között. E terület kórházi adatbázisát használták fel az adatgyűjtésre. Minden akut esetekkel foglalkozó állami kórház – összesen 82 – adatait összegyűjtötték azokra a felnőtt betegekre vonatkozóan, akiket a felvételüket követő 2 napon belül megműtöttek. A kimeneteli változó a posztoperatív VTE volt, és ennek kimenetele, ami túlélés vagy halál lehetett. E kimenetelek incidenciáját határozták meg minden egyes évre, és 1000 betegre vonatkozóan.

Kétféle típusú kovariánst vettek figyelembe az elemzésekben: az egyik a betegekkel, a másik a kórházakkal volt kapcsolatos. A betegek demográfiai változói közé tartozott az életkor, a nem, az ország, ahol született, a családi állapot, a szociális-gazdasági helyzet és fő betegség (a 10 leggyakoribb). A szociális-gazdasági helyzetet a lakóhely irányítószáma alapján határozták meg, és négy kvartilisre osztották. Az elvégzett műtéteket hat csoportra osztották.

A kórházra vonatkozó kovariánsok közé tartozott a kórház ellátási körzete (városi, falusi, regionális) és az évente a kórház által ellátott akut betegek száma, valamint a kórház típusa (pl. oktató kórház).

A vizsgált időszakban összesen 4 223 317 beteget vettek fel a kórházakba elektív műtét céljából. Közülük 8451 személyben alakult ki mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia, azaz az incidencia 2/1000 volt. E betegek kórházi tartózkodási idejének medián értéke 11 nap volt, szemben a teljes vizsgált betegpopuláció 1 napos értékével. A VTE-s betegek közül 673 (8%) halt meg a kórházból való elbocsátás előtt. A nőkhöz képest a férfiakban kisebb volt a VTE kockázata (incidencia arány [IRR] = 0,91), azonban nagyobb valószínűséggel haltak meg (IRR = 1,19) a VTE-t követően. Az idősebb betegekben nagyobb volt a műtét után a VTE és emiatti halál kockázata. A házas személyekben és az Európában, Ázsiában vagy Észak-Afrikában születettekben kisebb volt a posztoperatív VTE valószínűsége, azonban a VTE következtében fellépő halálé nem.

A VTE és a halálozás aránya azokban volt a legnagyobb, akiknek rosszindulatú tumoruk volt vagy pangásos szívelégtelenségük. Nagyobb volt a VTE kockázata azokban, akikben teljes térdízület pótlást, teljes csípőízület pótlást vagy a hasi aorta aneurizmájának műtétét végezték, az ortopédiai műtéteket követő VTE-k halálozása azonban alacsonyabb volt, mint a másféle műtétek esetében. Csökkentette a VTE kockázatát a magasabb szociális-gazdasági helyzet is, de a halálozásét nem.

A központi, nagy kórházakban (pl. oktatókórház) nagyobb volt a VTE aránya, mint a körzeti kórházakban, ahol kevesebb elektív műtétet végeztek. A nagyvárosi és a nem nagyvárosi kórházak között nem mutatkozott különbség.

A posztoperatív VTE incidenciája szignifikánsan, 30%-kal nőtt a vizsgált időszakban: míg 2002-ben 1,77/1000 volt az incidencia, 2009-ben már 2,30/1000. Ez a növekedés mindegyik típusú kórházban bekövetkezett, azonban mértéke igen változó volt: a nagy, központi kórházakban 19%-os volt a növekedés (2,58 vs. 2,17), míg a körzeti kórházakban 237% (1,21 vs. 0,36). A VTE-t követő halálozás incidenciája azonban nem változott szignifikánsan 2002 és 2009 között.

Ebben a 8 évig tartó nagy retrospektív kohorszvizsgálatban, amelyben olyan betegek adatait elemezték, akik elektív műtéten estek át, a vénás tromboembólia incidenciája 2/1000 volt, és a VTE-hez köthető halálozás 8%-os. A VTE incidenciája szignifikánsan nőtt (30%) a vizsgált időszakban, a halálozás azonban nem változott. A központi, nagy kórházakban nagyobb volt a VTE incidenciája, azonban a kórházak közti variabilitás kisebb volt, mint a kisebb, körzeti kórházakban. A nagy, központi kórházakban emellett kisebb volt a VTE-hez köthető halálozás.

A posztoperatív VTE incidenciája Új-Dél-Wales-ben kevesebb, mint a fele volt annak, amit egy hasonló periódusban az USA-ban találtak (4,5/1000 beteg vagy több 2010-ben és korábban), de a VTE-hez köthető halálozási arány nem különbözött a két országban. A VTE incidencia különbségének oka részben talán a VTE kissé másféle kódolása lehetett az USA-ban és Ausztráliában.

Annak ellenére, hogy a VTE prevenciójára vonatkozó irányelvek és teendők tekintetében az USA-ban továbbra is rossz a compliance, 2007 és 2010 között a kórházakban majdnem felére csökkent a VTE incidenciája. Mivel e tekintetben Ausztráliában is rossz a helyzet, az ausztrál National Institute of Clinical Studies (NICS) 2005 és 2008 között 85 kórházban elindított egy VTE prevenciós programot, aminek hatására többet kezdtek törődni a VTE-vel és jobban követték a prevenciós irányelveket. A mostani vizsgálat eredménye szerint ennek ellenére évente kb. 4%-kal nőtt a posztoperatív VTE incidenciája (8 év alatt 30%-kal), s ehhez leginkább a körzeti, kisebb kórházak járultak hozzá. E növekedés oka nem ismert.

A VTE és a VTE miatti halálozás incidenciája jelentősen különbözött a kórházak, különösen a kisebb kórházak között. Ez azt jelzi, hogy van még tennivaló a VTE prevenciója terén.

 

Forrás: BMJ Open

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.