hirdetés

Az alemtuzumab meglepően jó hatású a nagyon aktív sclerosis multiplexben

A CARE-MS II vizsgálat egyik alcsoport-analízise szerint a nagyon aktív, relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes (SM) betegekben az alemtuzumab sokkal hatásosabb, mint a nagy dózisú interferon béta-1a, függetlenül a megelőző kezeléstől.

hirdetés

Az alcsoportban a nagyon aktív SM-ben szenvedő, alemtuzumabbal kezelt betegek 24%-ában a betegség aktivitása teljesen megszűnt, mind klinikailag, mind az MRI szerint a 2 évig tartó randomizált vizsgálat alatt. Ezzel szemben a szubkután interferon béta-1a-t (Rebif) kapó betegek közül ez egyetlenegyben sem történt meg – erről számolt be egy tudományos találkozón dr. Stephen Krieger.

„Szokatlan eredmény, hogy egyetlen vizsgálatunkban sem, egyetlen alcsoportban sem érte el egyetlen beteg sem a kitűzött célt egy elfogadott és igen aktív szerrel. Úgy hiszem, ez a betegség nagy aktivitásának, valamint az alemtuzumab és az interferon közötti hatásossági különbségnek tudható be, s egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyon aktív betegségtől sújtottak szükségleteit nem tudjuk kielégíteni – mondta dr.Krieger, a New York-i Mount Sinai Egészségügyi Központ munkatársa.

A CARE MS II alcsoport-elemzés egyben azt is sugallja, hogy a betegek e csoportja számára az alemtuzumab egy fontos új kezelési lehetőséget jelent – tette hozzá dr. Krieger.

Az alemtuzumab egy humanizált monoklonális antitest a CD52 ellen, amely egy olyan fehérje, amely jelen van az érett limfociták felszínén, de az őssejtekén, amelyekből a limfociták kialakulnak, nem található meg. Az Egyesült Államokban az alemtuzumabot Campath néven engedélyezték a B-sejtes krónikus limfocitás leukémia kezelésére, s a Genzyme most  Lemtrada néven be akarja vezetni az SM kezelésére is, mind az USA-ban, mind Európában.

A CARE-MS II (Comparison of Alemtuzumab and Rebif Efficacy in Multiple Sclerosis) egy 2 éves, vakon értékelt, multicentrikus, nemzetközi, fázis III klinikai vizsgálat volt. A vizsgálatba 667 olyan beteget vontak be, akiknek relapszáló-remittáló SM-je volt, és a kezelés ellenére a vizsgálatot megelőző 2 évben legalább két relapszusuk volt. A pácienseket random, 2:1 arányban alemtuzumab és interferon béta-1a csoportba sorolták. Az első csoport tagjai a vizsgálat kezdetén 5 egymást követő napon 12–12 mg alemtuzumabot kaptak intravénásan, majd 1 év elteltével 3 napig ugyanilyen kezelést kaptak, azaz 2 év alatt összesen 8 adagot. Az interferon béta-1a-ból a vizsgálat egész tartama alatt hetente háromszor 44 mcg-ot kaptak szubkután a páciensek.

Az eredmények szerint, amelyeket a Lancetben tettek közzé, az alemtuzumab csoportban 49%-kal kisebb volt a relapszus kockázata, mint az interferon csoportban, és 42%-kal volt kisebb az akkumulálódó rokkantság kockázata.

Dr. Krieger beszámolt egy új elemzésről is, amelyben a betegek közül csak 145-en szerepeltek; az ő betegségük rendkívül aktív volt, ami megmutatkozott abban, hogy a vizsgálatot megelőző évben legalább 2 relapszusuk volt és a vizsgálat előtt elvégzett MRI-n legalább egy gadolínium-halmozó lézió látszott. Azaz, ezek a betegek rendelkeztek a legaktívabb betegséggel.

E betegek körében azokban, akik alemtuzumabot kaptak, az évi relapszus ráta 0,33 volt, míg az interferont kapókban 0,65 – az alemtuzumab tehát 51%-kal jobbnak bizonyult. Az alemtuzumab csoport 64%-a és az interferon csoport 36%-a relapszusmentes maradt a vizsgálat 2 éve alatt.

A vizsgálat alatti klinikai betegségaktivitást tekintve a korrigált esélyhányados 3,18 volt az alemtuzumab javára, azaz a nagyon aktív betegségben szenvedőknél az alemtuzumab több mint háromszor akkora valószínűséggel szüntette meg a betegségaktivitást, mint az interferon.

A sorozatos MRI-k eredménye azt mutatta, hogy az alemtuzumab csoport 40%-ában nem volt betegségaktivitás, mivel a 2 év alatt nem keletkezett bennük új gadolínium-halmozó lézió vagy új, illetve nagyobbodó T2 lézió. Az interferon csoport esetében ez csak a betegek 7,5%-áról volt elmondható. A különbség a két csoport között az MRI-t tekintve kilencszeres volt.

A biztonságossági adatok ebben az alcsoportban is hasonlóak voltak, mint a CARE MS II teljes betegcsoportjában. A nagyon aktív betegséggel jellemzett csoportban alemtuzumab adás esetén a betegek 84%-ában alakult ki fertőzés, míg az interferon csoportban ez az arány 64% volt. Pajzsmirigy rendellenességek az alemtuzumab csoport 15,5%-ában léptek fel, míg az interferon csoportban csupán 2,4%-ban. Olyan súlyos mellékhatások, amelyek miatt meg kellett szakítani a vizsgálatot, az alemtuzumabot kapó betegek 1%-ában és az interferont kapók 2,4%-ában alakultak ki.

Forrás: Internal Medicine News

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.