Az oxitocin és az érzelmek

Egy, a közelmúltban megjelent írás tanúsága szerint az egyik közismert „boldogsághormon”, az oxitocin nem csak a pozitív érzelmeket erősíti fel. A kaliforniai Davis Egyetem kutatói azt figyelték meg, hogy a nőstény egerek agyában az átélt szociális stresszhatás nyomán is oxitocin szabadult fel, agyuk ezt a helyzetet kellemetlennek minősítette. A kutatók szerint az agyi oxitoncinfelszabadulás az alapja annak, hogy az állat a későbbiekben a hasonló helyzeteket elkerüli. Amennyiben az állatok agyában az oxitocin hatását blokkolják, úgy társas viselkedésük ismét felszabadul a korlátok alól, bátran nekimennek az ismeretlen helyzeteknek.

A neurohipofízisből felszabaduló oxitocint eddig a kellemes érzelmek hormonjának tartották. A nőgyógyászatban betöltött fontos élettani hatásai mellett komoly szerepe van a társas intelligenciában és a szociális stressz megélésében, feldolgozásában. A köznyelv a „boldogsághormonok" közt tartja számon, azonban az új kutatási eredmények szerint a gátlása sokszor hasznosabb lehet, mint a felszabadítása.

Állatkísérletes modellben az oxitocinfelszabadulás révén az a számukra nem tetsző, vélhetően stresszel járó helyzeteket egyszerűen elkerülték. A frusztráció szintén hormontermeléshez vezetett, ami egy visszacsatolással megint csak a defenzív viselkedést eredményezte. A mintázat megjelent akkor is, amikor semleges környezetben hormont juttattak az állat szervezetébe. (Az oxitocin az orrnyálkahártyán keresztül felszívódik, így bejuttatása nem körülményes.)

A kutatók következtetései szerint a hormon általános érzelemerősítő hatású: mind a társas kapcsolatokban kialakuló kellemes, mind a kellemetlen emóciók átélését fokozza, de a két alapesetben más-más viselkedési mintázatot indít be. Leginkább az alábbi érzelmek és tevékenységek alkalmával szabadul fel: pozitív esetben a társas odafordulás, pl.: családi, baráti együttlét alkalmával, míg negatív esetben a piszkálódás, kiközösítés serkenti a termelődését.

A tanulmány a kétfajta viselkedésmintázat neuroanatómiai alapjaira is kitér. Két anatómiai régió szerepét feltételezik, a stria terminalisnak a szorongás kontrolljában részt vevő egyik magjáét és a nucleus accumbens-ét, ami az agy jutalmazó és motiváló központja. Az állatokkal végzett kísérletben a stria terminalis magjába injektált oxitocin megváltoztatta a stresszre adott válaszreakciót. A nucleus accumbens oxitocinnal való ingerlése fokozta a jutalmazó rendszer működését, így a szociális aktivitást.

Az eredményeket összegezve elmondható, hogy az oxitocin hatása attól függ, hogy melyik agyi régiót befolyásolja. A striában hatva csökkenti, a nucleus acumbensben viszont fokozza a szociális aktivitást és a stressztűrő képességet. Természetesen a hatást nagyban befolyásolja a környezet, magyarán mondva mindig az adott szituáció határozza meg azt, hogy a hormon melyik agyterületen fejti ki hatását. Az adatokat felhasználva a jövőben lehetőség nyílik olyan gyógyszer tervezésére mely az oxitocin rendszerre hat az agy meghatározott részén, de a humán vonatkozások esetén azt a tényt sem szabad feledni, hogy a nőkben az oxitocin hatása jobban érvényesül, mint férfiakban. (A jelenség háttere ismeretlen.)

Forrás: Science Daily