Gyakorlati megfontolások a kóros terhességi hányás kezelésében

Ha késlekedünk a befolyásolhatatlan, szűnni nem akaró terhességi hányás agresszív kezelésével, az a beteg és magzata kiszáradásához és kimerüléséhez vezethet, sőt a tartós éhezés veszélye is fenyeget. Az alábbi szakértői útmutató segíthet abban, hogy a kóros terhességi hányást el tudjuk különíteni a kevésbé súlyos kórképektől.

Az életminőséget kedvezőtlenül befolyásoló terhességi émelygés és hányás aránya elérheti a 35%-ot, ezért a klinikusoknak korán fel kell ismerniük, és kezelniük kell ezt az állapotot. Nem kezelt esetben a folyamat a hyperemesis gravidarumnak (kóros terhességi hányásnak) nevezett formába torkollhat, amely nyelőcsőrepedés, sőt Wernicke-féle encephalopathia veszélyét rejti magában. A terhességek 2%-ában előforduló állapotot állandósult, mással nem magyarázható terhességi hányásként definiáljuk, amely esetenként elektrolitzavarral is kísért, többnyire 5%-ot meghaladó mértékű testsúlycsökkenéshez vezethet.

Mivel a testsúlycsökkenés nehezen megfogható, az állapotra gyakrabban derül fény azok körében, akik folyadékpótlás céljából kerülnek kórházi felvételre. Az alábbiakban áttekintést kívánunk nyújtani a kóros terhességi hányás differenciáldiagnosztikájáról, különös hangsúlyt helyezve a gyors felismerés és agresszív kezelés szükségességére, valamint ismertetve az intézetünkben alkalmazott kezelést, amelynek kidolgozása során a biztonságosságot és hatékonyságot egyaránt szem előtt tartottuk.