Őssejtek szűznemzéssel

Először vizsgálják emberben, hogy a  parthenogenezis – szűznemzés – révén létrehozott őssejtek rendelkeznek-e az embriókból nyert őssejtek terápiás potenciáljával. A New Scientist által ismertetett (‘Virgin birth’ stem cells get test run) beavatkozást Russel Kern és munkatársai végezték el az egyesült államokbeli International Stem Cell Corporation megbízásából: petesejtekből létrehozott idegi őssejteket injektáltak Parkinson-kóros betegek agyába, abban a reményben, hogy a módszer ugyanolyan hatékony, mint az embrionális őssejtek beültetése, azonban kikerüli az azzal járó etikai dilemmákat. A tervek szerint a vizsgálat hamarosan fizikai agysérülést szenvedett emberekkel folytatódik.

Az embrionális őssejtekhez hasonlóan, a szűznemzés révén létrehozott őssejtek is számos betegség kezelését tehetik lehetővé, azonban használatukkal elkerülhető az az erkölcsi dilemma, amivel az embrionális őssejtek alkalmazása során találkozunk, nevezetesen, hogy az embrionális őssejteket humán embriókból állítják elő. A szűznemzés révén kialakított őssejtek ugyanis nem-megtermékenyített petesejtekből származnak, azaz létrehozásukhoz nem volt szükség élet létrehozására és elpusztítására.

Szűznemzés számos állatfajban - a levéltetűtől kezdve a gilisztáig - spontán előfordul, sőt esetenként nagyobb állatokban is, így pl. cápákban és komodói varánuszban is megfigyelhető. A folyamat során a petesejt osztódni kezd és embriót formál anélkül, hogy megtermékenyítette volna egy spermium. Emlősökben azonban nem történik parthenogenezis; ha a nem-megtermékenyített humán petesejtet a laboratóriumban osztódásra késztetik, az utódsejtek néhány nap múlva elpusztulnak. Mindazonáltal, ha a mesterségesen osztódásra bírt petesejtből kialakuló sejtgömböcskéből a sejteket még pusztulásuk előtt kivonják – ugyanúgy, ahogy a megtermékenyített petesejtekből létrejött embriókból -, ezekből a szűz őssejtekből bármilyen típusú sejt létrehozható.

A korábbi vizsgálatok szerint a Parkinson-kóros betegek állapota javul, ha olyan embrionális eredetű, idegi őssejttranszplantációban részesülnek, amelynek sejtjei képesek dopamintermelésre. Az embrionális eredet azonban nemcsak etikai dilemmát vet fel, az így nyerhető őssejtek száma erősen korlátozott. Ezt a kettős problémát akarja Kern és csapata áthidalni szűz őssejtek alkalmazásával, mivel állatkísérletekben már sikerült ilyen őssejtek agyba juttatása után néhány hónappal dopamintermelő idegsejtek kialakulását detektálni. A kutatók eddig hat Parkinson-kóros beteget kezeltek a módszerrel, és mint arról az amerikai Idegtudományi Társaság november végi konferenciáján beszámoltak, a betegek tünetei javulnak, így pl. rövidülnek a mozgásképtelen periódusok. Mindazonáltal, nagy esetszámú, placebó-kontrollált vizsgálatra lesz szükség a módszer hatékonyságának bizonyítása érdekében, már csak azért is, mivel a Parkinson-kór tüneteit különösen erősen befolyásolja a placebó-hatás, teszi hozzá Clare Wilson, a New Scientist cikkírója.

Mivel a központi idegrendszert vér–agy-gát választja el az immunrendszertől, Parkinson-kór vagy agysérülés kezelése során nem szükséges, hogy a szűz őssejtek és a befogadó szervezet immunrendszere illeszkedjen egymáshoz, a biztonság érdekében a betegek mégis egy évig tartó immunszuppresszív kezelésben vesznek részt. Ha az őssejteket a szervezet egyéb részébe transzplantálják, akkor természetesen hosszú távú immunszuppresszív kezelést kell majd alkalmazni szűz őssejtek esetén is.

Némely más őssejtkezelési módszerrel ellentétben, a szűz őssejteket nem alakítják az egyedi recipiensekhez, így Kern elmondása szerint ezek a sejtek a felhasználás előtt akár több évvel létrehozhatók és extenzív biztonsági vizsgálatoknak vethetők alá. Ezáltal elkerülhető lehet az indukált pluripotens őssejtek használatával járó kockázat: bár ezeket a sejteket a beteg saját bőrsejtjeiből hozzák létre, a folyamat során potenciálisan rákkeltő mutációk alakulhatnak ki bennük.

A további vizsgálatoknak azt is tisztázniuk kell, hogy a szűz őssejtek valóban rendelkeznek-e olyan regenerációs kapacitással, mint az embrionális őssejtek. A spermiumok és a petesejtek sajátos epigenetikai mintázattal rendelkeznek, ami esetükben is befolyásolja a gének aktivitását, azonban Kern nyilatkozata szerint mindez nem befolyásolja azt a képességüket, hogy dopamintermelő neuronokká alakulhatnak.