hirdetés

Talazoparib BRCA pozitív emlőrákban

BRCA-mutáns emlőrákok kezelésében már több PARP-gátlóval értek el jó eredményeket, egy mostani közlemény pedig a talazoparib hatásosságáról számolt be. 

hirdetés

Az EMBRACA vizsgálat legújabb, a New England Journal of Medicine-ben 2018. augusztus 15-én közölt eredményei szerint a poli-adenozin difoszfát-ribóz-polimeráz (PARP) gátló talazoparib előrehaladott BRCA-pozitív emlőrákos betegekben meghosszabbítja a progressziómentes túlélést, és jelentősen javítja az életminőséget az egyedüli kemoterápiához képest.

A vizsgálat eredményei alapján a talazoparibot (Pfizer) az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerhatósága (FDA) elé terjesztették humán epidermális növekedési faktor receptor-2 negatív (HER2 neg), helyileg előrehaladott, vagy áttétes BRCA mutáns emlőrákos betegek kezelésére. A  kutatók pedig következő lépésként a BRCA mutációt hordozók kombinált kezelésének vizsgálatát tervezik.

Dr. Jennifer Litton (Department of Breast Medical Oncology, University of Texas MD Anderson Cancer Center Houston), arról számolt be a Medscape Medical News-nak, hogy a PARP gátlók BRCA pozitív emlőrákban kifejtett  hatását elemző eddigi legnagyobb vizsgálatban, az EMBRACA-ben „Komoly hatással volt ránk, hogy a talazoparib kezelést kapó betegek mennyivel jobban érezték magukat annál, mintha kemoterápiát kaptak volna.”

A vizsgálatban 287 beteg napi 1 mg dózisban talazoparibot kapott, 144 beteg  pedig – az orvos döntése alapján – egyfajta gyógyszert (ami lehetett capecitabin, eribulin, gemcitabin, vagy vinorelbin) tartalmazó kemoterápiában részesült, 21 napos ciklusokban. Az emlőrákos betegek vagy a BRCA1 vagy a BRCA2 mutációt hordozták. A betegeket a daganat progressziójáig, vagy az elfogadhatatlan mellékhatások megjelenéséig kezelték. A vizsgálat elsődleges végpontja a radiológiai progressziómentes túlélés (PFS) volt. A talazoparib csoportban 46%-kal hosszabb PSF-et mértek a kemoterápiás betegekhez képest, ami az előbbieknél 8,6, utóbbiaknál 5,6 hónap volt (HR: 0,54, 95%CI 0,41-0,71, P<0,001). Ráadásul a PARP gátlóval kezelt betegek 37%-a, míg a kemoterápiás csoport betegeinek csak 20%-a volt a kezelés megkezdése után 1 évvel is életben. A kezelésre adott válasz is nagyobb arányú volt a PARP-gátló kezelést kapóknál: 62,6% volt a „standard” kemoterápiát kapók 27,2%-ával szemben (OR: 5,0, 95%CI 2,9-8,8, P<0,001). A talazoparibbal kezeltek 5,5%-ánál komplett remissziót láttak, míg a standard csoportban egyetlen ilyen eset sem fordult elő. Ha válasz alakult ki, akkor az tovább tartott: a PARP-kezelést kapóknál átlagosan 5,4 hónapig, a standard kezelést kapóknál átlag 3,1 hónapig.

Az interim analízis idején a talazoparibot kapók csoportjában az átlagos teljes túlélés 22,3 hónap, a standard terápiás csoportban 19,5 hónap volt, de ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (P=0,11).

A talazoparib a betegek minden alcsoportjában jobb volt a monoterápiás (palliatív) standard kezeléseknél. A HR a különféle alcsoportokban a következőképpen alakult: BRCA1 mutáció 0,59, BRCA2 mutáció 0,47, tripla negatív emlőrák 0,60, hormonreceptor pozitív emlőrák 0,47, idegrendszeri áttét esetén 0,32, idegrendszeri áttét nélküli estekben 0,58.

A betegek életminőségét az EORTC QLQ-C30-as és az emlőrák-specifikus QLQ-BR23 segítségével mérték fel a kiinduláskor, ciklusonként és a kezelés végén. A talazoparibbal kezelt betegek életminősége szignifikánsan javult (3,0-al), míg a standard kezelést kapó betegeké rohamosan romlott (-5,4, P<0,001). A talazoparib kezelésben részesülőknél lényegesen később fordult klinikailag is rosszra a helyzet. A QLQ-BR23 skála szerint a kiindulástól a kezelés végpontjáig lényegesen javult a PARP-gátlást kapó betegek állapota az egy kemoterápiás szert kapókhoz képest (-5,1 versus -0,1)(P=0,002).

A PARP-gátlás mellett gyakoribb volt a grade 3-4 hematológiai toxicitás a kemoterápiát kapókhoz képest: 55% vs 38%, viszont ezek a mellékhatások (mivel hematológiaiak voltak) nem befolyásolták lényegesen a klinikai állapotot, és nem kellett miattuk megszakítani a kezelést. A nem hematológiai mellékhatások többsége talazoparib mellett csak grade 1 súlyosságú volt.

Az adatokat már korábban, 2017-ben a San Antionio Breast Cancer Symposiumon is ismertették, ahol Dr. Kent Osborne (Dan L. Duncan Cancer Center at the Baylor College of Medicine in Houston, Texas) felvetette, hogy ez a vizsgálat az első lépés a BRCA-pozitív emlőrákok célpontja, a DNS-repair irányában. Akkor Dr. Osborne arról is beszámolt, hogy már többféle PARP-gátlóval értek el jó eredményeket, például az olaparibbal is, amely a BRCA-mutáns emlőrákok ellen elsőként befogadott speciális szer. Ugyanakkor mindenképp meg kell vizsgálni, mely betegek alkalmasak erre a kezelésre, és mindenképp tekintetbe kell venni a PARP-gátlókkal szemben kialakuló rezisztencia kérdését is: „a daganatsejtek képesek kijavítani a BRCA mutációt, ilyen a BRCA mutáció elleni gyógyszerek többé már nem hatnak”.

 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Oncology News

2. The New England Journal of Medicine 

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.