Mortalitást növelő társadalmi és viselkedési tényezők

Egy 6 éves utánkövetéssel zajlott prospektív vizsgálat 50 - 104 éves kor közötti, 13.611 amerikai felnőtt mortalitását 6 éves tanulmányozta abból a célból, hogy a nem biológiai mortalitás-prediktorok szerepét egymástól függetlenül elemezze, majd összehasonlítsa, ezáltal lehetőséget adjon a mortalitás-csökkentő egészségpolitikai stratégiák fejlesztésére. A kutatás pszichológiai, valamint társadalom- és gazdaságtudományi eredményeket figyelembe vevő multidiszciplináris keretrendszerének kiépítésében a statisztika- és mesterséges intelligencia-tudomány legújabb eredményeit is alkalmazták a kanadai és egyesült államokbeli kutatók (Predicting mortality from 57 economic, behavioral, social, and psychological factors; PNAS).

Bár a mortalitással foglalkozó tudományos kutatások a közelmúltban a legtöbb figyelmet az egészségmagatartás vizsgálatának szentelték (így kiderült, hogy a dohányzás, a rossz táplálkozás és a mozgásszegény életmód okozza a halálesetek 35%-át), egyre több speciális gazdasági, társadalmi és pszichológiai faktorról is bebizonyosodik, hogy összefüggésben áll a mortalitás nagyobb kockázatával (kisgyerekkori trauma, felnőttkori szegénység, szegényes társadalmi kapcsolatok, diszkrimináció élménye). Az eddigi vizsgálatok általában a priori hipotézissel kezdtek egy-egy feltételezett rizikótényező hatásának elemzésébe, és nem zárták ki a biológiai-medikális tényezők-betegségek szerepét, így nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy melyek a mortalitási kockázatot legerősebben előrejelző nem biológiai faktorok.

Mint Eli Puterman és munkatársai írják, vizsgálati módszerük a genetikai és toxikológiai hatásokat mérő teljes genom-asszociációs vizsgálatok (genome-wide association studies/GWAS) és a környezeti hatás-asszociációs vizsgálatok (environment-wide association studies/EWAS) alkalmazása mellett teljessé teszi az expozóma-kutatást, és számot ad azokról a viselkedéses és társadalmi tényezőkről, amelyek az ember idősödése során befolyásolják mortalitását.

A kutatók az USA Egészség és Nyugdíj Tanulmány (Health and RetirementStudy) adatbázisát használták, ami 1992 óta két éves időközönként gyűjt adatokat az 50 évesnél idősebb amerikaiak körében. Az adatbázis egyedülálló abból a szempontból, hogy gyermekkori életeseményekkel, társadalmi kapcsolatokkal, pszichológiai sajátosságokkal és gazdasági faktorokkal kapcsolatban is tartalmaz információt. Három komplementer analitikai megközelítést alkalmazva a kutatók 57 faktor mortalitásra gyakorolt hatását rendezték sorba, e faktorokat pedig a következő 6 csoportba sorolták: 1. negatív szocioökonomikus és negatív pszichoszociális élmények a gyermekkorban, 2. szocioökonomikus helyzet a felnőttkorban, 3. negatív élmények a felnőttkorban, 4. társadalmi kapcsolatok, 5. pszichológiai sajátosságok, 6. egészségmagatartás.

Az időskori mortalitás kockázatát leginkább az aktuális dohányzás növelte (hazárd arány/HR: 1,9), ezután következik másodikként a sorban a válás (HR: 1,45), harmadik az alkoholabúzus (HR: 1,35), negyedik a közelmúltbeli-jelenbeli anyagi nehézség (HR: 1,3), ötödik, ha bármikor munkanélküliség sújtotta az egyént (HR: 1,29), hatodik, ha bármikor dohányzott (HR: 1,28), hetedik, ha elégedetlen az életével (HR: 1,275), nyolcadik, ha nem volt házas (HR: 1,27), kilencedik, ha élete során élelmiszer-segélyre/utalványra szorult (HR: 1,26), tizedik a negatív érzelmi beállítottság (HR: 1,245). 1,245 és 1 közötti HR-rel növelik a mortalitási rizikót többek között a következő tényezők (csökkenő sorrendben): negatív interakciók a családtagokkal, negatív interakciók a gyermekekkel, a diszkrimináció napi megtapasztalása, szorongó személyiség, gyermekkori pszichoszociális nehézségek, harag acting-out, negatív interakciók a barátokkal, cinikus-ellenséges érzület, pesszimizmus, alacsony életaktivitás, élelmiszerhiány, reménytelenség, szegénység, magányosság, kevés kapcsolat és összetartás a szomszédokkal, életcél hiánya, alacsony tudatossági szint, alacsony iskolai végzettség, az apa alacsonyabb iskolai végzettsége, új élmények iránti nyitottság hiánya.

A szerzők vizsgálatuk korlátai között említik, hogy több fontos makroszintű markerrel kapcsolatban nem rendelkeztek adatokkal (pl. épített és természetes, illetve politikai környezet minősége), és megjegyzik: a gyermekkori szegénység időskori hatását valószínűleg azért nem tudták kimutatni, mert a szegénységben felnőttek minden bizonnyal nagyobb arányban haltak meg 50 éves kor előtt, így kevesebben kerültek be az 50 éven felülieket után követő Egészség és Nyugdíj Adatbázisba.