Demokrácia és egészségi állapot

Megjelent az első olyan, átfogó vizsgálat eredménye, ami a demokrácia és a felnőttek egészségi állapota között fennálló kapcsolatot elemzi. A „The relationships between democratic experience, adult health, and cause-specific mortality in 170 countries between 1980 and 2016: an observational analysis” című tanulmány 170 ország 1980 és 2016 közötti adatai alapján megállapította, hogy egy állam demokratikus működése jelentősen csökkenti a nem fertőző betegségekből eredő halálozást. A demokrácia a legnagyobb mértékben a kardiovaszkuláris mortalitást és a közúti balesetekből eredő halálozást csökkenti, de közreműködik a krónikus betegségek megelőzésében, és a rákos mortalitás mérséklésében is.

A kutatást vezető Thomas Bollyky nyilatkozatában kifejtette: az autokratikus vezetőkre nem nehezedik kellő nyomás a választók részéről, így a kevésbé demokratikus országokban nem finanszírozzák a krónikus betegségek kialakulását csökkentő költséges prevenciós programokat, és a krónikus betegségek terápiájára is kevesebbet költenek. Az eredmények szerint a vizsgált 36 éves időtartam alatt a felnőttkorban várható élettartam szignifikánsan nagyobb mértékben nőtt azokban az országokban, amelyekben demokrácia volt, mint azokban, amelyekre autokratikus politikai berendezkedés volt jellemző.

Az alacsony és közepes bevételű országokban a 70 éven aluliak körében a mortalitás több mint negyedének hátterében nem fertőző betegségek állnak, ezek megelőzését és kezelését nagyban segítené a demokratikus folyamatok erősítése és a jobban elszámoltatható intézmények létrehozása, tette hozzá a kutatásban részt vevő Joseph Dieleman, az egyesült államokbeli Institute for Health Metrics and Evaluation (University of Washington) professzora.

A demokrácia és a közegészségügy kapcsolatát elemző korábbi vizsgálatok csak a születéskor várható élettartam, valamint a csecsemő- és gyermekhalandóság kérdéseire tértek ki, azonban napjainkban a fertőző betegségek helyett egyre inkább a krónikus betegségek megelőzése és kezelése, a felnőttek egészségügyi igénye válik domináns kérdéssé. Bollyky és munkatársai ezért megvizsgálták, hogy a demokratikus folyamat maga az adott ország bevételétől/GDP-jétől függetlenül hogyan befolyásolja a 15 éves korban várható élettartamot és a krónikus betegségek mortalitását, továbbá azt is elemezték, hogyan alakul az egészségügyi költségvetés a demokratikus, illetve az autoriter vezetésű országokban.

A vizsgálatban a kutatók számos politikai, gazdasági és közegészségügyi adatbázist használtak (Global Burden of Disease study, University of Gothenburg's Varieties of Democracy project, Financing Global Health database; a Varieties of Democracy projekt  200 ország 1789 és 2017 közötti rezsimeinek sajátosságaival – választási csalások, egypárti rendszerek-többpárti választások, szólás- és sajtószabadság - kapcsolatban szolgáltatott adatokat; a University of Washington Financing Global Health adatbázisa 188 ország 1990 és 2015 közötti egészségügyi költségvetési adatait bocsátotta rendelkezésre). Az országok bevételét és egészségügyi költségvetésüket független változóként kezelték.

Az eredmények szerint egy-egy országon belül a demokratikus tapasztalat jelentősen nagyobb mértékben járult hozzá a mortalitás csökkenéséhez, mint a GDP mértéke: a kardiovaszkuláris mortalitás csökkenéséért 22%-ban volt felelős a demokratikus tapasztalat, és csak 12%-ban a GDP mértéke, míg a közlekedési baleseti mortalitás esetében 18% vs 7%, a tumoros mortalitás esetében 10% vs 6%, cirrhosis esetén 6% vs 2% volt a demokratikus tapasztalat vs GDP mérséklő hatása. Ezekkel ellentétben, a demokratikus tapasztalat nem játszott szerepet a fertőző betegségek mortalitásának ezidő alatt tapasztalt csökkenésében (HIV: 3%-os csökkenés, malária 4%-os csökkenés; ebben inkább a nemzetközi segélyek játszhattak szerepet).

Bár a demokratikus tapasztalat csökkenti azoknak a betegségeknek a mortalitását, amelyek megfelelő kezelése a jó minőségű egészségügyi ellátástól függ, teszik hozzá a szerzők, a diabetes-mortalitásban bekövetkező változás kevesebb mint 1%-áért felelős a demokratikusan működő állam (a diabetes-mortalitás hátterében inkább az áll, hogy a betegek nem veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat). A demokratikus tapasztalatnak nincs szignifikáns hatása az emésztő- és légzőszervi, valamint mentális betegségekre sem.

Azokban az országokban, amelyekben a vizsgált időszakban demokratikus átalakulás következett be, az autokratikus országokhoz képest az átalakulást követően 10 évenként 3%-kal nagyobb mértékben nőtt a 15 éves korban várható élettartam. A demokrácia nagyobb várható élettartam-növelő hatása már az első évben megjelent (0,3%), majd folyamatosan emelkedett.

A demokratikus tapasztalat legnagyobb mértékben a kardiovaszkuláris mortalitás és a közúti balesetek miatti halálozás csökkenésében játszott szerepet (22% és 17%), de csökkentette a cirrhosis- és a neurológiai betegségek mortalitását is (0,92% és 0,25%). A demokratikus tapasztalatot mérő index 1 százalékpontos növekedése a kardiovaszkuláris és egyéb krónikus megbetegedések miatti mortalitást 2%-kal csökkentette. Mint a szerzők kifejtik, mindez direkt hatást jelent, ezen felül a demokráciák indirekt módon, azáltal is csökkentik a krónikus betegségek mortalitását, hogy az autokráciákhoz képest a GDP szignifikánsan nagyobb arányát költik az egészségügyi ellátásra.

Az elemzések révén kiderült az is, hogy a demokrácia és a mortalitás-csökkenés közötti összefüggésért a demokratikus tapasztalat elemei közül a szabad és tisztességes választások megléte a felelős, míg a szólás- és egyesülési szabadságnak nincs ilyen szerepe.

A The Lancet-tanulmány szerzői kifejtik: a demokratikus tapasztalat direkt mortalitáscsökkentő hatását az eredményezheti, hogy a szabad és tisztességes választások révén hatalomra kerülő kormányok nyitottabbak a visszajelzésekre, és jobban hajlanak arra, hogy a visszajelzések segítségével javítsák az egészségügyi ellátás színvonalát, továbbá nagyobb valószínűséggel hoznak létre olyan egészségügyi rendszert, amely alkalmas a betegségek korai kimutatására, pontosabb diagnosztizálására, és mindezt szélesebb körben teszik hozzáférhetővé. Ezzel ellentétben, az autokráciák csak kisebb csoportok (pl. katonaság, gazdasági vállalatok) érdekeinek kívánnak megfelelni, és költséghatékonyabbnak ítélik a szavazatvásárlást és a választási csalást a közegészség javításánál.