Az egészségügyi alapellátás fontossága
A JAMA Internal Medicine-ben megjelent tanulmány szerint amennyiben a lakosság alapellátásában több orvos venne részt, növekedne a lakosság várható élettartama.
A kutatók Dr. Sanjay Basu (Stanford University, California) vezetésével összefüggést kerestek az USA-ban az utóbbi 10 évben mért halálozási adatok, valamint az alapellátásban és a szakterületeken dolgozók száma között. Az Egyesült Államok 3142 területéről, ezen belül 7144 alapellátásból és 306 kórházból szerezték be a várható élettartam és a halálozások ok-okozati összefüggésére vonatkozó adatokat.
Bár az USA-ban a vizsgált évtizedben 196.014-ről 204.419-re nőtt az alapellátásban dolgozó orvosok száma, mégis míg korábban 100.000 főt 46,6 PCP látott el, mostanra a 100.000 lakosra jutó háziorvosok száma 41,4 főre csökkent. (Ha a hazánkban szerződött kb. 6000 paxist /felnőtt, gyermek, vegyes/ tekintjük, akkor nem is állunk olyan rosszul?). Ráadásul a csökkenés egyáltalán nem volt egyenletes, a városokban 2,6-tal, a vidéki területeken viszont 7-tel csökkent a 100.000 lakost ellátók száma. Ráadásul a vidéki területeken igen változatos az alapellátottság, van, ahol 32-vel kevesebb, van, ahol 37-tel több orvos van, mint 10 évvel ezelőtt.
A szakorvosok száma 699.989-ről 805.277-re vagyis 68/100.000 főről 71,3/100.000 főre növekedett. Viszont a háziorvos ellátottsághoz hasonlóan vidéken sem növekedett a specialisták száma, miközben az országos növekedés átlaga 3,4 volt. A 100.000 ellátottra jutó minden 10 további háziorvos 51,5 nappal növeli a hozzá tartozó lakosság várható élettartamát. Ilyen esetben enyhe csökkenés figyelhető meg a három legjelentősebb betegség-specifikus mortalitás terén is: a kardiovaszkuláris halálozás 0,9%-kal, a rákhalálozás 1,0%-kal, a légzőszervi eredetű halálozás 1,4%-kal csökken. A szakorvosok számának növekedése kisebb mértékű élettartam növekedéssel és mortalitás csökkenéssel jár, a 100.000 személyenkénti 10 további specialista esetén a lakosság várható élettartama 19,2 nappal nő. Például 100.000 lakosonként 10 további kardiológus esetén egy millió főre számolva 49,4-del kevesebb halál következik be, míg 10 további pulmonológus tevékenysége nyomán az egy millió lakosra 10,5-del kevesebb halálozás esik.
A kutatók az adatokat számos egyéb faktorhoz is illesztették: város/falu, specialisták száma, háztartások bevétele, biztosítás nélküliek száma, egészségügyi ellátás inflációhoz igazított költségei, dohányos felnőttek száma, obesitas, helyi légszennyezettség, a lakóhelyek értéke, a 100.000 lakosra eső kórházi ágyak száma, képzettség, munkanélküliség, életkor, nemiség, etnikum.
A Centers for Medicare & Medicaid Services, a National Health Services Corps, a Teaching Health Centers programjai és a Title VII program mind megpróbálják az alapellátásban gyógyító orvosok számát növelni, különösen a rosszul ellátott körzetekben.
Dr. Sondra Zabar (New York University School of Medicine, New York City) a tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményben hangsúlyozta, hogy az amerikai orvostanhallgatók kevéssé érdeklődnek a nem kellően fizetett háziorvosi munka iránt, az egyetemi évek alatt felgyűlt adósságaik csak még jobban eltántorítják őket a háziorvosi feladatok vállalásától. „A betegeknek az alapellátáshoz való hozzáférését – különösen a rosszul ellátott területeken – csak úgy lehet növelni, hogy az egyetemisták előtt vonzóvá kell tenni és meg kell újítani a háziorvosi képzést. Ehhez az orvosok javadalmazásának megreformálása is elengedhetetlen.” A jövedelem alacsony, az adósság magas, a kezelendő betegek problémái nehezen megoldhatók, a munkaidő végtelen, és ezek mind akadályozzák az alapellátás további javulását.
Forrás:
