Májkárosító hatású élelmiszerek, gyógyszerek

Magyarországon a legjelentősebb májkárosító tényezőként a túlzott alkoholfogyasztást szokták említeni. Becs­lések szerint hazánkban mintegy 400 ezer alkoholista van, és évente kb. 3 ezren halnak meg alkoholos májbetegség következtében. Krónikus májkárosodás azonban nemcsak mértéktelen alkoholfogyasztás, hanem más okok, pl. vírusos májgyulladás követ­keztében is kialakulhat. Az alkoholon kívüli egyéb, májkárosodást okozó toxinokat leg­gyakrabban élelmiszereink összetevőiként vagy gyógyszerként fogyasztjuk.

A máj károsodásával ördögi kör kezdődik: a szerv egészségesen maradó részére több feladat hárul, ami veszélyezteti a még jól működő sejtek épségét. A károsító tényezők tartós fennállásakor gyulladás, súlyosabb eset­ben májzsugor (cirrózis) alakulhat ki. A májbe­tegségek gyógyítását nagyban nehezíti, hogy a gyógyszerek májban történő átalakítása to­vábbi megterhelést jelent a máj számára.

Mérgező élelmiszerek

Az élelmiszerek közül leginkább a szen­nyezett termékek fogyasztása jár együtt a májkárosodás kockázatával. A szennyezés jellemzően nem valamilyen, a gyártás során a termékbe került vegyszer, hanem az élel­miszerben elszaporodó mikroorganizmusok terméke. A mikroszkopikus gombák között számos olyat ismerünk, amely nem megfelelő tartósítás esetén az élelmiszerekben elszapo­rodva májkárosító toxinokat termel.

Ezek közé tartoznak az aflatoxinok, ame­lyeket az Aspergillus penészgombák termel­nek. Az aflatoxinok májrákot okozhatnak, leggyakrabban trópusi vagy szubtrópusi területekről származó, nem megfelelően ke­zelt élelmiszerekben (pl. pisztácia, földimo­gyoró, más olajos magvak) találhatók meg. A gabonaféléket fertőző Fusarium gombák fumonizin nevű vegyületeinek szintén van egyebek mellett májkárosító hatásuk is. Az említett gombák nem mindig okoznak szem­mel látható „penészedést”, ezért a fertőzött élelmiszerek a fogyasztó számára nehezen vagy egyáltalán nem azonosíthatók. A biztonságosság záloga a szakszerű élelmiszer­gyártásban és -kezelésben rejlik.

Bár a növényvédő szerek egy részének is van májkárosító hatása, ha betartják az alkalmazásukkal kapcsolatos szabályokat, használatuk előnyei jóval nagyobbak a koc­kázatoknál. A megfelelő adagok és várakozási idők betartása mellett ezek a vegyszerek az élelmiszerekben nincsenek jelen veszélyes mennyiségben, mellőzésük viszont a májká­rosító anyagokat termelő gombák elszapo­rodásának veszélyével jár. A bioélelmiszerek fogyasztói ezért nagyobb eséllyel vesznek magukhoz májkárosító anyagokat.

Egyes kalapos gombák nagyon erős májkárosító hatással rendelkező anyagokat termelnek. Ezeket a mérgező gombák között tartják számon, de előfordul, hogy ehető gombákkal tévesztik össze őket, s így mér­gezést okoznak. Hazánkban leggyakrabban a gyilkos galóca okoz súlyos mérgezést: hoz­zá nem értők gyakran csiperkének nézik, ami végzetes következményekkel járhat. A gyilkos galócából készített étellel olyan sok méreg­anyag kerül a májba, hogy azt a májsejtek nem tudják lebontani, kiválasztani. A galóca vegyületei gátolják a májsejtek fehérjeter­melését, ez végzetes következményekkel járhat. A mérgezés következtében leáll az enzimek, hormonok és egy sor más, életfon­tosságú anyag előállítása. A gombamérge­zettek megmentésére akkor van reális esély, ha időben megkapják a szükséges kezelést, amely a mérgek májsejtekbe való bejutásá­nak gátlásán alapul. Ezért olyan fontos, hogy gombamérgezés gyanúja esetén minél előbb orvosi ellátásban részesüljön a beteg.

Veszélyes gyógynövények

A hagyományos népi gyógynövényes orvos­lásban számos olyan növényt is alkalmaztak, amelyek nem részei a modern orvoslásnak. Azok a növények, amelyek hatásossága és biztonságossága nem nyert igazolást, nin­csenek forgalomban modern készítményként (gyógyszer, étrend-kiegészítő stb.). Ugyanak­kor e növények egy részét máig alkalmazzák a népi orvoslásban. Jó példa a fekete nadálytő (latinul: Symphytum officinale), amely az ép bőrön alkalmazva csökkenti az ízületi fáj­dalmat (gyógyszerek hatóanyagaként is felhasználják), a népi gyógyászatban azonban a teáját szájon át is fogyasztják. Ez veszélyes gyakorlat: a növény májkárosító anyagai a bő­rön át nem szívódnak fel, de a gyomor-bél rendszerből igen.

A májkárosító növények többsége mára kikerült a gyógynövénykincsből. A fekete na­dálytőn kívül még egy faj, a kálmos (latinul: Acorus calamus) felhasználása számottevő a hazai tradicionális orvoslásban. A kálmost jellemzően emésztési panaszok kezelésére használják, de a tőle várható előnyök nin­csenek arányban azzal a veszéllyel, amelyet a benne található májkárosító azaron jelent. Ugyan van még néhány, hazánkban is honos, ismert gyógynövény, amely tartalmaz máj­mérgeket, így pl. a vérehulló fecskefű, de ezek fogyasztása sokkal kisebb mértékű.

Növekednek az utóbbi években a távol-keleti eredetű növények fogyasztásából eredő kockázatok. Olyan növények kerülnek forgalom­ba nálunk, amelyeket korábban nem fogyasz­tottunk. Mivel az ázsiai és az európai emberek májenzim-aktivitásai eltérők lehetnek, a másutt biztonságosan alkalmazott növények Európá­ban veszélyeket rejthetnek – pl. a csendes-óceáni szigeteken használt kava nevű növény Európában májkárosodási eseteket okozott. Az Egyesült Királyságban megfigyelték, hogy az összetett kínai gyógynövénykészítménnyel kezelt betegek jelentős részének májkároso­dást jelző enzimszintjei megemelkedtek. Ha egzotikus növényeket tartalmazó készítmények fogyasztása után fáradékonyság, gyengeség, hányinger, hányás, sárgaság jelentkezik, célszerű a termék alkalmazását felfüggeszteni és orvos­hoz fordulni.

Gyógyszer vagy méreg?

Dosis sola facit venenum – vagyis az alkal­mazott dózistól függ, hogy egy anyag gyógyszer-e vagy méreg. Paracelsus 16. századi megállapítása a mai napig érvényes. A gyógyhatású anyag túladagolva vagy szak­szerűtlenül alkalmazva veszélyes lehet.

A gyógyszer okozta májkárosodások leg­könnyebben (vagy legnehezebben?) elkerül­hető típusát a gyógyszer-túladagolás képviseli. Ha a betegek mindig betartanák a szakember által javasolt adagolást, akkor ilyen esetek gya­korlatilag nem lennének. A probléma leggyak­rabban abból adódik, hogy a betegek a házi patikában talált vagy vény nélkül beszerzett gyógyszereket saját döntésük alapján kezdik el alkalmazni. Ha a beteg nincs tisztában az­zal, hogy bizonyos gyógyszerek együttesen alkalmazva májkárosítók lehetnek, vagy ha túl­lépi a biztonságos adagot, még a viszonylag ártalmatlan szerekkel is komoly bajt okozhat magának. Jó példa erre a paracetamol: ez a lázcsillapító a megfelelő dózisban biztonsá­gos, túladagolva viszont súlyos májkárosodást okozhat. A legtöbb paracetamolmérgezés azért következik be, mert a beteg nem tud­ja, hogy a különböző márkanevű lázcsillapí­tók ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, s egyidejű alkalmazásuk milyen veszélyes lehet. Magyarországon aránylag kevés az ebből adó­dó súlyos baleset, de az USA-ban évente több száz haláleset vezethető vissza a paracetamol túladagolására.

Vannak olyan gyógyszerek, amelyek az előírt adagban is negatívan befolyásolhatják a májműködést. Egy részük (pl. egyes szkizofrénia ellen felírt szerek, pajzsmirigybetegsé­gek elleni hatóanyagok, cukorbetegeknek szánt készítmények) az epeáramlást lassítják, ezért sárgaságot és más, elégtelen májmű­ködésre jellemző tüneteket okoznak. Más gyógyszerek (pl. egyes vérnyomáscsökkentők, tbc elleni szerek, epilepsziaellenes hatóanya­gok, antibiotikumok, daganatellenes szerek) a májsejteket közvetlenül károsító hatással rendelkeznek. Napjaink gyógyszerkutatásában elvárás, hogy a forgalomba kerülő gyógyszerek ne károsítsák a májat, de néha az ismerten máj­károsító hatású szerek alkalmazása is indokolt lehet, mert a szertől remélhető előny nagyobb, mint a májkárosodással járó kockázat. Az ilyen gyógyszerek alkalmazása mindig orvos javas­latára, felügyelete mellett történik, s az orvos gondosan ügyel arra, hogy a kockázat elfogad­ható mértékű legyen.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.