A benzodiazepinek növelik a demencia kockázatát

A gyógyszer rövid távú hatása a kognitív működésekre, amelyet a GABA A gátló neurotranszmitter receptorán kifejtett agonista hatás révén fejt ki, jól ismert. Hosszú távú káros kognitív hatása azonban még vita tárgya. A benzodiazepinek és a demencia, illetve a kognitív hanyatlás kapcsolatával foglalkozó tanulmányok ellentmondásos eredményekre vezettek. Van olyan, amely szerint a benzodiazepint szedőkben nagyobb a demencia vagy a kognitív károsodás kockázata, mások viszont nem jutottak ilyen eredményre, sőt volt olyan tanulmány is, amely felvetette, hogy a benzodiazepinek védenek a demencia ellen. A korábbi vizsgálatokban a fordított ok-okozati kapcsolat is felmerül: a benzodiazepineket álmatlanság, depresszió és szorongás esetén írják fel, csakhogy éppen ezek a tünetek a demencia prodromális tünetei.

Dr. Sophie Billioti de Gage, a francia Bordeaux Segalen Egyetem PhD hallgatója és munkatársai azt akarták megvizsgálni, hogy 15 év alatt megnő-e a demencia kockázata a benzodiazepinek szedésének hatására. Eredményeiket a British Medical Journal szeptember 27-i online száma publikálta.

A prospektív vizsgálat 1063 résztvevőjét, akik mind 65 évesnél idősebbek voltak (átlagos életkor: 78,2 év), egy korábbi, a normális és a kóros öregedéssel foglalkozó vizsgálat, a PAQUID alanyai közül toborozták. A vizsgálat kezdetén, 1987-89-ben, és annak 5. évében egyikük sem volt demens, és a 3. évig nem kezdtek benzodiazepint szedni. Az 5. évben azonban már 95 személy (8,9%) számolt be benzodiazepin szedésről. A vizsgálat későbbi adatait az 5. évi adatokhoz viszonyították.

Az utánkövetési időszak 2007-2009-ig tartott, s ez idő alatt 2-3 évente megvizsgálta a résztvevőket egy neuropszichológus, aki részletesen kikérdezte őket többek közt szokásaikról, egészségi állapotukról, gyógyszerhasználatukról, depresszív tüneteikről és megvizsgálta kognitív állapotukat is.

Az 5. évet követő 15 éves időszak alatt összesen 253 személy (23,8%) lett demens, közülük 30-an (32%) benzodiazepint szedtek, 223-an (23,0%) pedig nem. E 15 év végére a demencia 100 személyévre számított incidenciája magasabb volt a benzodiazepint használókban, mint a gyógyszert nem szedőkben (4,8 vs. 3,2). A többváltozós elemzéssel kapott demencia kockázati arány (HR) a benzodiazepint szedőkre nézve 1,6 volt (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,08-2,38). Hasonló maradt az eredmény akkor is, ha csak azokat a személyeket vizsgálták, akik a 8. és a 15. év között kezdtek el benzodiazepint szedni (HR: 1,46, 95% CI: 1,10-1,94), azaz az eredmény robusztus volt.

A kutatók beszámoltak arról, hogy három friss esetkontrollos vizsgálatban szintén nagyobbnak találták a demencia kockázatát a benzodiazepint használókban, s az ő eredményeik is összhangban vannak ezzel.

Egy kiegészítő, beágyazott esetkontrollos elemzéssel azt találták a kutatók, hogy azoknak, aki valaha benzodiazepint szedtek, kb. 50%-kal nagyobb esélyük volt a demencia kialakulására, mint azoknak, akik soha nem használtak benzodiazepint. (esélyhányados [OR]: 1,55, 95% CI: 1,24-1,95). Az eredmények hasonlók voltak azoknál, akik csak régebben szedtek benzodiazepint és azoknál, akik a vizsgálat időpontjában alkalmazták azt (OR: 1,56, illetve 1,48), azonban az eredmény csak a régebbi használók esetében bizonyult szignifikánsnak.

Dr. Billioti de Gage azt mondta, hogy „szemben a legtöbb korábbi vizsgálattal, a mi tanulmányunkban igen hosszú, 15 év volt az utánkövetési idő, és egy nagy, reprezentatív mintát használtunk. Ez lehetővé tette, hogy figyelembe vegyük a demencia kissé hosszú prodromális szakaszát és azt is, hogy általánosíthatónak tartsuk következtetésünket, miszerint a benzodiazepinek jelentősen növelik a demencia kockázatát”.

Forrás: British Medical Journal, Medscape