A betegjogok érvényesítésének első tapasztalatai

Közel 3 éve működik Magyarországon a betegjogi képviselői rendszer. Ennyi idő elteltével lehetőség nyílik az első tapasztalatok összegzésére.

Az első és legfontosabb értékelési szempont az elvégzett munka mennyisége. Az országos felmérési adatok szerint meglepően kevés megbízás születik, bár ez megyénként nagy eltéréseket mutat. E tapasztalat legfontosabb okaként az eltérő ismertséget jelölném meg, amelyért a betegjogi képviselőn kívül elsősorban a sajtót terheli felelősség. Az információk terjedésén alapuló világunkban meghatározó jelentőségű, hogy a népszerű, sokakhoz eljutó sajtótermékek mennyiben láttak közérdekű témát a betegjogok népszerűsítésében. A média inkább szenzációpárti, ami ez esetben az orvosi „műhibaperek” irányába terelte az érdeklődést. Ez sajnálatos, hiszen a betegjogok érvényesülését és érvényesítését a már kudarccal végződött esetek nem segítik. Rossz beidegződést alakít ki a potenciális betegben, ha „betegjogok” címszó alatt csak műhibaperekről kap színes és figyelemfelkeltő tájékoztatást. A tényleges betegjogok a betegek előtt nagy általánosságban ismeretlenek, s ha általános műveltsége alapján mégis ráérez jogaira a beteg, akkor az érvényesítésük okoz számára – tájékozottság híján – áthidalhatatlan nehézséget.

Az intézményi tájékoztatás inkább a nagyobb ágyszámú, jelentősebb területi és szakmai súlyú kórházakban felel meg a követelményeknek. A betegek információs táblákról és írásos betegtájékoztatókból szerezhetnek tudomást a betegjogi képviselő létéről és arról, miként léphetnek kapcsolatba vele. A nagyobb intézmények könnyebben tudtak megfelelő helyiséget és infrastruktúrát biztosítani a betegjogi képviselet ellátásához; a kis kórházakban a tárgyi feltételek még az ügyfelek elkülönített fogadását sem teszik lehetővé. Megoldandó probléma, hogy a speciális helyzetben lévő megyékben, ahol több kis kórház működik, a területi szétszórtság miatt nehéz heti rendszerességgel megközelíteni az intézményeket, esetenként heti egyórás félfogadási időtartamra, ami megkérdőjelezi a tartalmas munkavégzés lehetőségét.