A Clostridium difficile epidémia okai

Ahogyan az utóbbi években elterjedtek a C. difficile egyre virulensebb törzsei, világossá vált, hogy az érzékenyebb betegekben a CDI jelentősen megnöveli az egészségügyi és sebészeti szövődmények számát, megemeli az egészségügyi költségeket és a halálozást. Ez nem jelent semmi jót a jövőre nézve. A prevenció és a kezelési stratégiák optimalizálása érdekében alapvető fontosságú, hogy teljes egészében megértsük a CDI epidemiológiai tulajdonságait.

Bár a CDI fő kockázati tényezője az antibiotikumok adagolása, az újabb vizsgálatok más olyan tényezőket is azonosítottak, amelyek növelhetik a kockázatot. Ezek közé tartozik a gyomorsav szupprimáló szerek, főleg a protonpumpa-gátlók (PPI) adása. Bár néhány vizsgálatban azt találták, hogy a PPI-k hajlamosítják a betegeket a CDI-re, az eredmények nem voltak konzisztensek. A Mayo Clinic Proceedings egyik utóbbi számában Khanna és munkatársai 1991 és 2005 között előfordult CDI eseteket tanulmányoztak egy populáció alapú vizsgálatban. 385 betegük közül, akiknek igazoltan CDI-jük volt, 140-en (36%) szedtek gyomorsav szupprimáló gyógyszert: 23% PPI-t és 13% 2-es típusú hisztaminreceptor blokkolót. A többváltozós elemzés szerint, amelyben az adatokat korrigálták a komorbiditásokra nézve, a gyomorsav szuppresszió nem járt együtt a súlyos vagy a súlyos-szövődményes fertőzéssel. Nem volt ezekben a betegekben gyakoribb a kezelés kudarca vagy a rekurrens betegség sem, mint a gyomorsav szupprimáló szert nem szedőkben. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem volt olyan kontroll csoport, amelynek ne lett volna CDI-je.

A vesebetegség, különösen a rekurrens vesebetegség növeli a CDI kockázatát. Ennek magyarázata részben az lehet, hogy a vesebetegséget az immunrendszer diszfunkciója kíséri, hogy az ilyen betegek gyakrabban kapnak antibiotikumot és gyakran szorulnak egészségügyi ellátásra – az egészségügyi intézményekben pedig a C. difficile mindenütt jelen van. Mennyiségileg azonban még nem jellemezték, hogy ebben a populációban milyen mértékben nő a kockázat és mi a kimenetele a CDI-nek. A Mayo Clinic Proceedings legutóbbi számában Keddis és munkatársai egy nagy országos adatbázis alapján, amely a kórházba került betegek adatait tartalmazza, összehasonlították a CDI előfordulását és kimenetelét a kórházba került krónikus vesebetegekben és a vesebetegségben nem szenvedőkben. A 2005 és 2009 között kórházba került 162 millió felnőtt közül 5%-nak volt krónikus vesebetegsége. A CDI aránya ezekben a betegekben nagyobb volt, mint a nem vesebetegekben (1,49% vs. 0,71%, p<0,001). A krónikus vesebetegek csoportján belül is a dializált betegekben nagyobb volt a CDI gyakorisága, mint a nem dializáltakban. A CDI fertőzést kapott vesebetegekben a kimenetel is rosszabb volt, mint fertőzésmentes társaikban: hosszabban tartózkodtak a kórházban, nagyobb valószínűséggel végeztek kolektómiát rajtuk és nagyobb volt körükben a halálozás.

A CDI-t ma már olyan betegekben is leírják, akikről hagyományosan úgy tartották, hogy CDI kockázatuk vagy nagyon alacsony, vagy nincs is. Az ilyen betegek közé tartoznak a nők a peripartum időszakban; azok, akiknek közösségben szerzett CDI-jük alakul ki, noha nincsenek rizikófaktoraik és a gyermekek. Bár nem ismert az oka annak, hogy ezekben a kis kockázatú populációkban miért nőtt meg a CDI gyakorisága, szerepe lehet annak, hogy a közösségben nőtt a kolonizáció előfordulása.

Forrás: Mayo Clinic Proceedings