A COVID-19 és a Föld egészsége

A betegségökológia egy új tudományág, ami leginkább a fertőző betegségekre fókuszálva azt kutatja, hogy a különböző fajok egymással és a környezettel való interakciói hogyan befolyásolják a betegségek kialakulását és folyamatát. Míg a fertőző betegségek kutatásával korábban csak specialisták (pl. virológusok, immunológusok, pathológusok, epidemiológusok, infektológusok és állatorvosok) foglalkoztak, a 20. század végétől a betegségökológia egyre komplexebbé vált. A biológiai szervezettség számos szintjét integrálja, a molekuláris mechanizmusoktól és az egyének egészségét befolyásoló tényezőktől a gazdaszervezetek és a kórokozók populációdinamikáján át az ökoszisztéma változásainak a betegségekre gyakorolt hatásáig.

 A betegségökológia szakértői szerint a COVID-19 járványt és a többi új zoonózist az emberiség magának köszönheti: az állatokról emberre ugró virális fertőzések egyre növekvő száma mögött a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztémák pusztulása, a vadállatok élőhelyeinek visszaszorulása, az erdők feldarabolása, a városok méretének és számának növekedése, a vadállatok és az ember fizikai közelsége áll. Egy, az Emerging Infectious Diseases című folyóiratban megjelent 2005-ös áttekintő tanulmány szerint a zoonózisok kialakulásáért elsősorban a földhasználat változásai és a mezőgazdasági tevékenység a felelős. Az International Journal of Environmental Research and Public Health egy 2013-as tanulmánya pedig, ami Ausztráliában vizsgálta a fertőző betegségek megjelenését, arra a következtetésre jutott, hogy a zoonózisok 22%-a azért alakul ki, mert az addigi természetes földterületek helyén ültetvények, legelők és városok alakultak ki.

 Mivel a biodiverzitás óriási mértékű csökkenése és az egész bolygót fenyegető környezetszennyezés miatt ma már a Föld betegségéről lehet beszélni, 2014-ben a The Lancet felhívást tett közzé a Planetary Health (A Föld egészsége) helyreállítása érdekében. A folyóirat cikke szerint át kell alakítani a tradicionálisan a humán populációk egészségére fókuszáló közegészségügyet, és - saját érdekünkben is - figyelembe kell venni a minket körülvevő természetes ökoszisztémákat.

 A természetpusztítás ugyanis tökéletes feltételeket biztosít a zoonózisok kialakulásához. A fakitermelés, bányászat, útépítés miatt elszigetelődő ökoszisztémákban igen sokféle kórokozó tud kifejlődni, és a kórokozók könnyebben átadódnak egyik fajról a másikra. Ráadásul a degradált területeken leginkább azok a gazdaállatok maradnak életben, amelyekről nagyobb eséllyel kerülnek át vírusok az emberre. Környezetvédő csoportok amerikai Kongresszushoz eljuttatott levele szerint ez az oka annak, hogy az elmúlt 50 évben megnégyszereződött a zoonózisok száma.

 A betegségökológusok a koronavírus-járványokat is előre jelezték. Peter Daszak a WHO szakértőjeként 2018-ban figyelmeztetett arra, hogy a környezetpusztítás hamarosan egy új, virális kórokozó által okozott pandémiát fog útjára bocsátani egy olyan területről, ahol a gazdasági fejlődés egymás közelébe kényszeríti az embereket és a vadállatokat. „A járványok nemcsak kultúránk részei, de kultúránk okozza a járványokat. Nem elég az egyes új betegségekre oltás és gyógyszer kifejlesztésével reagálni, a zoonózisok kialakulását segítő tényezőkön kell változtatnunk”, nyilatkozta a COVID-19 betegségben a megjósolt Disease X-re ismerő Daszak. A szakértő azt is hozzáteszi: a klímaváltozás miatt nemcsak az emberek, de az állatok migrációjára is megindult, így olyan állatfajok találkoznak egymással, amik korábban sosem, ez tovább növeli a zoonózisok kialakulásának esélyét. A légszennyezettség sem csak direkt hatása miatt rontja a COVID-19-betegek légúti tüneteit, de a pathogének transzportjában is közreműködik. Ahogy az ember ökológiai lábnyoma nő, exponenciálisan nő a zoonózisok száma (az új fertőző betegségek háromnegyede származik állatoktól); ha ki akarunk kerülni a Világjárványok Korából, abba kell hagynunk a háborút a természet ellen, hangsúlyozza a Planetary Health és a COVID-19-járvány összefüggéseit összefoglaló The Conversation-cikk.

 Peter Daszak további megoldási javaslatokkal is szolgál. Becslések szerint a vadállatokban 1,67 millió körüli lehet azoknak az ismeretlen vírustípusoknak a száma, amelyek hasonlóak a már eddig is zoonózist okozó vírusokhoz; prioritássá kell tenni ezek felfedezését és szekvenálását. A járványügyi szakértőknek együtt kell dolgozniuk azokkal a közösségekkel, amelyek az új betegségek valószínű felbukkanási helyein élnek, vagyis ahol extenzív kapcsolatba kerülhetnek egymással emberek és vadállatok. A pandémiás kockázatot pedig a fenntartható fejlődés tervezőinek is figyelembe kell venniük.