A fiatal nőket nem tájékoztatják a koszorúér-kockázatukról
A száznál több amerikai és spanyol kórházban folyt VIRGO tanulmányban több ezer 18–55 éves koszorúérbeteget faggattak ki infarktus után arról: egészségügyi ellátóik mennyire tájékoztatták őket a szívroham kockázatáról. A fiatal nők ritkábban kaptak ilyen tájékoztatást, mint a férfiak.
A kardiológiával foglalkozók tisztában vannak azzal, hogy a közhiedelemmel szemben több nő veszti életét kardiovaszkuláris betegség következtében, mint ahány férfi. Az Egyesült Államokban és Spanyolországban 2008 augusztusa és 2012 januárja között száznál több kórházban 3501, infarktus után ápolt beteget kérdeztek meg arról, hogy egészségügyi ellátóik – orvosaik, ápolóik – milyen gyakran és milyen részletességgel tájékoztatták őket kardiovaszkuláris kockázatukról, mennyire alaposan igyekeztek tisztázni és mennyire próbálták a befolyásolhatókat kedvező irányba mozdítani a lezajlott szívroham előtt.
A „Variation in Recovery: Role of Gender on Outcomes of Young AMI Patients” (VIRGO) tanulmány a beszélgetés és a kórtörténet átnézése után foglalta össze 2349 nő és 1152 férfi anamnézisét, a vizsgálati alanyok 18–55 évesek voltak. A páciens által módosítható öt kockázati tényezőnek a cukorbetegséget, az emelkedett koleszterinszintet, a magas vérnyomást, az elhízást és a dohányzást tekintették.
A vizsgálat vezetője és a Journal of the American College of Cardiology cikkének első szerzője Erica Leifheit-Limson, a Yale Egyetem Közegéészségügyi Karának munkatársa. A dolgozat összefoglalása hangsúlyozza, hogy noha a fiatal nők a kardiovaszkuláris betegség szempontjából hasonló vagy nagyobb veszélyben vannak, mint a férfiak, az egészségügyi ellátással foglalkozó szakszemélyzet a VIRGO vizsgálat adatai szerint 11%-kal kevésbé tájékoztatja erről a fiatal nőket, mint a hasonló korú férfiakat.
A fiatal nők 97%-a, a férfiak 99%-a a felsorolt kockázati tényezők legalább egyike alapján érintettnek bizonyult, a teljes csoport kétharmada három rizikófaktort is említett. A leggyakoribb kockázati tényező a magas koleszterinszint volt, illetve Spanyolországban a dohányzás, de egyébként az összes többi kockázati tényező az Egyesült Államokban fordult elő leggyakrabban.
Az amerikai nőknek és férfiaknak csaknem a fele érezte a tényleges infarktus előtt úgy, hogy szívbetegség szempontjából veszélyben van, esetleg beszéltek is kezelőikkel erről, olykor tanácsot is kaptak a kockázat csökkentésére. A spanyolok körében ez ritkábban fordult elő: 26% említette, hogy az egészségügyi ellátók közül valaki figyelmeztette a veszélyre, 22% közölte, hogy elmondták már neki, mit tegyen a kockázat csökkentésére.
„A fiatal nők nem engedhetik meg maguknak, hogy tájékozatlanabbak legyenek kardiovaszkuláris veszélyeztetettségüket illetően – mondotta Dr. Leifheit-Limson. – Van mit tennünk a fiatalok, főleg a nők egészségügyi felvilágosítása, oktatása terén, enélkül ugyanis nincs eredményes prevenció.”
