A halolaj nem alkalmas a pitvarfibrilláció megelőzésére, kezelésére
A leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvarfibrilláció gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. Korábbi megfigyelések szerint a halolajban lévő ómega-3-zsírsavak gátolják ezt az aritmiát, de egy megfelelően kontrollált vizsgálatban nagy adagban adott halolajjal nem tudták megelőzni a pitvarfibrillációt.
A pitvarfibrilláció nemcsak a leggyakoribb szívritmuszavar, hanem hosszú távon az egyik legveszélyesebb is, mert súlyos embóliaveszélyt jelent. Emiatt a pitvarfibrillációban szenvedő betegeknek folyamatos alvadásgátló kezelésre van szükségük.
Több korábbi megfigyelés szerint a sok ómega-3-zsírsavat tartalmazó halolaj gátolja a ritmuszavar megjelenését. Kanadai kutatók ezért gondosan megtervezett vizsgálatba kezdtek a kérdés tanulmányozására. A Montreal Heart Institute Research Center munkatársai Anil Nigam vezetésével nemcsak az állandósult, hanem a rövid ideig tartó (30 másodpercnél hosszabb) fibrillációt is figyelembe vették.
A teljes angol címéből alkotott betűszóval AFFORD névre keresztelt vizsgálatot ismertető dolgozat most jelent meg az American College of Cardiology folyóiratában. A munkacsoport 337, korábban állandósult vagy paroxizmális pitvarfibrillációban szenvedő beteget vizsgált. A 2009 és 2012 között toborzott betegek semmiféle antiaritmiás hatású gyógyszert nem szedtek.
Csak olyan betegeket vontak be a tanulmányba, akik a megelőző 3 hónapban nem részesültek ómega-3-zsírsavakat tartalmazó kezelésben. A terápia átlagosan 271 napig napi 4 gramm halolaj vagy (véletlen besorolás alapján) placebo fogyasztásából állt. A maximális megfigyelési idő 16 hónap volt.
A betegek esetleges ritmuszavarát hetenként telefon útján ellenőrizték, és ez szükség szerint 12-elvezetéses EKG regisztrálását is lehetővé tette. A primer vizsgálati végpont az első – akár panaszmentes, akár panaszt okozó –, legalább 30 másodpercig tartó pitvarfibrillációs roham volt.
Másodlagos végpontként a gyulladásos laboratóriumi leleteket értékelték. A vizsgálatba való besorolás előtt és fél év múlva a C-reaktív protein (hs-CRP) és a mieloperoxidáz (MPO) szintjét egyaránt meghatározták. Végül a kiindulási 337 betegből 297 fő (88%) fejezte be a vizsgálatot, a lemorzsolódás mértékében nem volt jelentős különbség a halolajat fogyasztó és a placebocsoport között.
A megfigyelési idő alatt pitvarfibrilláció a halolajjal kezelt csoportban 64,1%-ban, a placebocsoportban pedig 63,2%-ban fordult elő. A halolaj-terápia a laboratóriumi leleteket sem befolyásolta – a munkacsoport a klinikai hatástalanságot ezzel is magyarázta.
Kanadában a pitvarfibrilláció mintegy 350 000 beteget érint, és a népesség öregedése miatt ez a szám folyamatosan nő. Nálunk a lakosság 1-2%-át sújtja ez a ritmuszavar: mintegy 200 000 ilyen beteg szerepel a nyilvántartásban. A gond azonban az életkor növekedése, mivel a pitvarfibrilláció gyakorisága 80 év felett már elérheti a 8%-ot.
