A hepatitisz C kezelésére adott választ megjósló vérteszt
Az oxidált kis denzitású lipoprotein (oxLDL) szérumszintje előrejelezheti a fenntartott virológiai választ azokban a krónikus hepatitisz C vírus (HCV) fertőzésben szenvedőkben, akiket interferon (IFN) alapú terápiában részesítenek.
- A krónikus hepatitis C-s betegek nagy része nem kap megfelelő ellátást
- Hepatitis C: Angliában is kevés beteget kezelnek
- Az új HCV-terápia még cirrhotikus betegekben is hatásos
- Elméleti stratégiák a hepatitisz C fertőzés klinikai kimenetelének javítására
- A májbetegséggel összefüggő halálozás kockázati tényezői krónikus C vírus hepatitiszben
Bár az LDL és a fenntartott virológiai válasz (SVR, sustained virologic response) közötti kapcsolatot már korábban kimutatták, a mostani új adatok felfedik e kapcsolat mechanizmusát: az oxLDL gátolja a fertőzés sejtről sejtre való terjedését, s így növeli az SVR valószínűségét.
„Klinikai szempontból azonosítottuk az SVR egy új előrejelzőjét a krónikus hepatitisz C interferon alapú kezelése után. Bár az interferonmentes terápiákkal nagyobb SVR ráták érhetők el, és kevesebb a mellékhatásuk is van, sokkal drágábbak, mint az interferon alapú kezelések. Ezért továbbra is alkalmazni fogják a peg-IFN-t, különösen akkor, ha a költség fontos szempont, és adásuk nem kontraindikált” – írta dr. Philipp Solbach (Medizinische Hochschule Hannover, Németország) és kollégái.
A kutatók a HCV-vel és a szérum oxLDL-lel kapcsolatos vizsgálatukat a Cellular and Molecular Gastroenterology and Hepatology májusi számában tették közzé. Az Individually Adapted Therapy Duration for the Treatment of Chronic Hepatitis C Genotype 1 Infection (INDIV-2) vizsgálat betegei közül 379-et vontak be kutatásukba.
Eredményeik szerint a krónikus HCV 1. genotípusa fertőzésében szenvedő betegekben a vizsgálat kezdetén mért oxLDL szint független előrejelzője a pegilált interferon plusz ribavirin (peg-IFN/RBV) kombinált kezelésre adott válasznak. Azokban a betegekben, akikben bekövetkezett az SVR, 7,1 mU/L volt a szérum oxLDL mediánja, míg azokban, akikben elmaradt az SVR, csupán 5,9 mU/l (p <0,0001).
A kutatók magyarázatot kerestek erre az összefüggésre. Korábbi vizsgálatok arra utaltak, hogy az oxLDL szint a HCV-vel fertőzött betegekben a gyulladás mértékét tükrözi. A kutatók viszont azt feltételezték, hogy az oxLDL növelheti a szaporodó HCV-k érzékenységét az interferonra.
Egyik hipotézis sem bizonyult igaznak. A valós magyarázat az, hogy az endogén oxLDL gátolja a HCV sejtekbe jutását, s így a HCV sejtről sejtre való terjedését.
Mivel az újabb típusú kezelések sokkalta drágábbak, mint az IFN alapúak, a szerzők szerint az IFN terápiákat továbbra is alkalmazni fogják, s ezért szükség van egy olyan eljárásra, amellyel azonosíthatók azok a személyek, akik valószínűleg reagálni fognak az IFN kezelésre.
A kutatással foglalkozó szerkesztőségi kommentárban azonban dr. Markus von Schaeven és dr. Alexander Ploss, PhD (Princeton Egyetem, New Jersey, USA) kifejtették, hogy az oxLDL-t aligha fogják széles körben biomarkerként használni a klinikai gyakorlatban; a kutatás jelentőségét ők abban látják, hogy hozzájárult a HCV patofiziológiájának megértéséhez.
Forrás: Medscape
